2011.12.30. 23:10, miner
Egyszer volt valahol, talán éppen nyúlországban volt egy kardos nyuszi. Na, ennek a nyuszinak annyi kardja volt, hogy minden szőrszálára jutott volna egy. Nos, nem is járt az egy karddal, hanem vagy öt-hattal, az oldalára kötve.
Mondanom se kell, az a kardozást úgy megszokta, mint más hozzá hasonló nyuszi a rágcsálást. Csak ment ki reggel és mingyárt valaki elejébe állt, hogy védje magát. Na persze, mindig jött valaki, aki nem akarta elhinni, hogy egy nyuszi is lehet jó kardozó, és bizonyítani akart, hogy majd ő, így legyőzi kardos nyuszit, meg úgy. ám,de mindenik megjárta.
A minap is egy rókaképű lépett be a Murok vendéglőbe. Már éppen délfelé járt az idő, ebédelni gyűltek össze a fogadó törzsvendégei, amikor kardos nyuszi is megjelent. Mindjárt rászóltak, hogy a kardot ne hozza be. Kardos nyuszi nem ellenkezett, kint hagyta a magáét. Ám, de kis idő múlva belépett a rókapofájú, aki igaz, hogy nyuszinak volt öltözve, de nem úgy festett, mint aki alig várja, hogy a murkot rágcsálni kezdje. Erről pedig a sajátosan sárga és lompos farka árulkodott a legjobban.
Természetesen kirántotta a kardját és mindenkit hergelt vele, abba bízva, hogy kardos nyuszi elejébe áll és akkor levágja. Ám, de kardos nyuszi sem volt annyira ostoba. Bárhogyan is böködte őt a rókaképű, nem vette sértésnek, hanem hívta a szakácsokat és bíztatta őket, hogy jó sok murkot rakjanak az asztalokra, mert ez a kardos róka hamarosan megkönnyíti a dolgukat és percek alatt felkarikázza a levesbe valót.
Egy nagy nagy fazékban főtt már az ebéd és a szakácsok örültek a segítségnek. Még tapsoltak is amikor meglátták, hogy rókaképű milyen eszeveszett gyorsasággal képes felaprítani mindent.
Az egyik szólt neki, hogy ilyen ügyes kardos-késes legényre a konyhájukban is szükség lenne. Rókaképű nem válaszolt semmit, hüvelybe helyezte kardját és eltűnt. Alig hogy eltűnt, kardos nyuszinak is sürgős tennivalója akadt. Kilépett a Murok vendéglőből, máris az oldalán fénylett négy vagy öt kard, amelyeket oly ügyesen rejtegetett, hogy nyuszi legyen a talpán, aki megszámolja, végülis hány kardja lehet. Nem hiába hívták kardos nyuszinak, egyből a vívás mezejére lépett. Ez érthető, hisz a rókaképű, nyuszinak álcázott ellenfél, hírtelen felbukkant a semmiből.
- Védd magad! - kiáltott kardosra teljesen fölöslegesen, mert kardosnak akkorra már három kard villogott a két kezében. Egy egy sajátos, nyuszi által kitalált teknika, a lényege, hogy három kardból kettő mindig a kézben legyen, ám a harmadik meg a levegőben. Az óvatos rókaképű nyomban hátrahökölt, hé felkiáltással.
- Hé! - dörrögte megbotránkozva. - Miféle cirkuszi mutatvánnyal villogsz? Nem tudod, hogy a párbaj szabályok megsértése kardod letiltását eredményezheti?
- De tudom, hisz ebből élek, kardvívásból. Elmondanám, valójában betartom a szabályt, mert mindig csak jobb kézzzel csapok azt ellenfelemre. Ám azt a szabály nem írja elő, hogy a bal kezemben tarthatok e egy másik kardot eközben, tehát nem csalok. Figyeld a jobb kezem és azután ítélj!
Ki se mondta és már hat kard villogott a megrémült rókaképű előtt. Hat élesen villogó kard. Ám, de a jobb kezét akárhogyan is figyelte, abban mindig csak egyet látott.
- Ezek szerint még sem csal, - állapította meg rémülten - de hogyan csinálja?
Nem volt ideje végiggondolni, mert hátát a kardos nyuszi úgy el kardlapozta, hogy hamarosan a földre zuhant, és megadta magát.
- Győztél, - nyöszörögte - és köszönöm, hogy meghagytad az életem, amit nagyon köszönök, mert nekem csak ez az egy kincsem van. Más semmi.
- Milyen megható. - mondta kardos nyuszi és keveselte e kincsnek igazi értékét, ezért hozzátette. - Hitvány kincsed van, hallod-é? Fogadni mernék, ha áruba bocsájtanád, nem sok pénz ütné a markodat.
Ott feküdt rókaképű a győztes kardos nyuszi előtt, ó, jaj, eképpen megalázva. Üvölteni szeretett volna, de sajnos meg sem lehetett mukkani. Miért is tenné, az is a győztes diadalérzetét fokozná.
Ehelyett inkább azon kezdett töprengeni, hogy egyre magasabbra kerül ez a kardos, egyre több győzelemmel dicsekedhet. Ideje lenne tehát egy méltó ellenfelet kinézni számára. Ő már tudja is, hogy ki lesz az, aki legyőzi kardos nyuszit.
Nemsokára elindulhatott a rókaképű, és ment lóhalálában a közeli tyúkudvar felé. Amikor odaért, fölkapaszkodott a magas korlátra és bekandikált.Egy fürge kakas, egy nagyon harcias kakas máris ott termett, és kirántotta kardját.
- Nocsak. - üdvözölte a hivatlan vendéget. - Nocsak, bajvívó mesterek is tyúkot lopni járnak, nocsak...!?
- Nem igazán szeretnék veled mérközni ma. - lihegte megértően a kakas felé. - Nem igazán, mert a világ legjobb bajvívóját győztem majdnem le az imént, tehát elfáradtam, de híremet már viszi a szél.
- Mit mondtál? A világ legjobb bajvívóját? Jól hallottam, vagy most hazudtál, mert a világ legjobb bajvívója én volnék, ha nem tudnád!
- Te? - nézett rá legyintve a ravasz. - Téged két perc alatt kikészít, olyan híres, akiről én beszélek.
- Olyan híres? Szeretném ám látni. - mondta a kakas és máris két kard villogott mindkét szárnya végén.
- Á, szóba sem áll az veled, de ha akarod, elviszlek én hozzá. - ajánlkozott készségesen. - Elviszlek e pillanatban, ha akarod.
Ekkor a kakas fölrepült és a palánkot könnyedén átívelve, a rókaképű előtt termett.
- Mehetünk, de meg fogod bánni, ha most hazudni mertél.
- Dehogy hazudok. Inkább igyekezzünk, mert amott látom a bajnokot.
Éppen három hörcsöggel vívja szokásos délutáni párbaját.
Azonnal közelebb mentek és a kakas álljt vezényelt.
- Állj, állj! - kukorékolta harciasan, miközben a rókaképű bólogatva integetett egy zászlóval.
- Kik vagytok? - nézett rájuk kardos nyuszi. - Na és ki merészel engem leállítani?
- Ki más, én a kakas bajnok, - mondta a kardos kakas és összefente sarkanytyúit.
Ekkor a rókaképű, nyuszinak látszó alak jóízűen felnevetett.
- Na, most kardos nyuszi, na most jaj lesz neked. Eljött ma, e napnak fényes délutánján, eljött a te bajnoki fényednek leáldozása. Véged van!
- Végem van? - nézett rá a bajnok és viszanevetett. - Nem érzek semmi vészt, mért lenne végem?
Erre a kakas illedelmesen meghajolt, amit a rókaképű nem nagyon díjazott, de a kakas jól tudta, ilyenkor mi a szabály. Meghajolt és kihívta a bakjnokot párbajra.
- Óhó, milyen derék és méltó ellenfél. - ismerte el a nyuszi és ő is meghajolt. - Végre egy művelt bajvívó ebben a vadnyugati fertőben.
Hozzátenném, természetesen elfogadom a kihívást. - azzal kezet nyújtott.
Hamar megegyeztek, hogy minden szabályt betartanak és el is kezdték.
Rókaképű akart lenni a bíró, de a hörcsögök kinevették:
- Még mit nem? Egy bandita még itt vadnyugaton is megvetett egyén, semmire sem jó, még mit nem?
Jobbnak látta tehát, sürgősen kívül maradni a nyúlnak látszó rókaképű, noha hátulról megkísérelte kétszer is ledöfni az egyik hörcsögött, de mindig mellé döfött.
Mesziről figyelte, hogy a kardos nyuszi, meg a kardos kakas, nagyszerűen vívnak. Irigyelte őket, mert minden tudásukat elővették, és utánozhatatlan mesterfogásaikban csak gyönyörködni lehetett. De sajnos mindegyre csak döntetetlenre álltak.
- Eh, csak megjátsszák magukat, minket hülyítenek, - mérgelődött rókaképű. - Sőt, mit ne mondjak ezek tán barátok, akkor meg hiába várom, hogy egymást kinyírják!
Hát úgy is lett, és a hörcsögök tapsoltak, csak a rókaképű nem. Inkább fogta magát és elloholt, hátha valamelyik kíváncsi tyúkot kicsalogatja, addig csak hadd follyon a harc, mert neki valahogyan kárpótolnia kell ezt a napot. Így mérgelődött és reménykedett, míg el nem ért a korláthoz, mely mögött aggodalmas tyúk kárálást vélt meghallani.
Nos ráhibázott, mert mikor be akart jutni a tyúkudvarba a háta mögött beszédet hallva visszanézett. Kardos nyuszi és a kardos kakas, meg a hörcsögök tetten érték. Elszedték kardját és elkísérték az oroszlán elé.
Az oroszlán fogságra ítélte és kardos nyuszi újdonsült barátjával, akit e naptól kezdve egyenrangú félként kezelt, elvonultak megünnepelni barátságuk kezdetét.
Kedves és elgondolkodtató mesédet minden alkalommal figyelemmel olvasom. Boldog új évet kívánok!