Kép: Medve a város felett / Tóbiás Klára szobrászművész tűzzománca

Ha logikai síkon emberérzés-sorsfonalat szőne!

Gavallér János

Demokrácia-export


Ki és mire jogosult a demokratikus kapitalizmusban? – vetődött fel bennem a kérdés Barroso és most Hillary Clinton levele kapcsán. A szavak jelentésének a vizsgálata nélkül, az ember szabadságba vetett hite, talán a demokráciában valósul meg legelfogadhatóbban. A szabadság viszont nem jelentheti azt, hogy a nem egyenlő esélyekkel versenybe induló, mindig és minden körülmények között köteles engedelmeskedni az óriási előnnyel induló, versenyző győztes hatalomnak. Köszönjük a törődést, az oktatást, de nem ugyanabban a lábbeliben járunk, így érzékenységünk sem lehet ugyanolyan.

A kapitalizmus, - pénzuralmi jelrendszerrel definiálja az egyszerű ember-, hogy működőképes lehessen, egyfajta versenyként, növekedési mutatókkal, termelékenységi mércével jellemzik, egy-egy ország esetében éves szinten ezt GDP-nek nevezik, ami kifejezte és kifejezi az előző évi mutatókhoz képest az ország előrelépését. A mutatók mindaddig egyszerű növekedésről tesznek tanúbizottságot, míg a termelés hatékonysága növelhető – akár anyagi ráfordítás csökkentésével, akár korszerűsítéssel, akár munkabércsökkentéssel és természetesen demokrácia-exportnak álcázott gyarmatosítással-, de az idő és a tér korlátozottsága miatt ezt a végtelenségig nem lehet növelni. A demokrácia-export így egy hátrányos életérzéssel párosul, minden olyan országban, ahol az emberek számára nem tud jólétet, nyugalmat teremteni, vagyis van, ahol frusztrációt okoz. Nos az ilyen országoktól, és ezek közé tartozik hazánk is, meglehetősen demoralizáló számon kérni azokat a vívmányokat, amelyek egy jóléti gyarmatbirodalom helyzetét stabilizálják. Ha nincs demokratikus érzelmi támogatás egy döntés mögött, akkor azt zsarnoki rendeletnek tekinthetjük.

Országok és népek együttműködésének alapja a kölcsönös megértés, a tisztelet és a szándék megkérdőjelezhetetlensége. A felületes bírálat, illetve az arrogancia, tárgyalóléptelenséget jelez. Mi dolga ott egy embernek, ahol nem feltételezik róla, hogy nagykorú és mi dolga ott egy országnak, ahol megkérdőjelezik döntéseit? A gazdasági kényszer is beleszólás a népek szuverén jogaiba. Léteznek-e „fékek és ellensúlyok” a pénz uralta demokráciák csendőr-gyarmat elképzelései között? Természetesen kioktathatná a gyengébbet az erősebb, ha logikai síkon emberérzés-sorsfonalat szőne, azonban az erősebb arroganciája jogán nem küldhet senki se tévedhetetlen demokratikus figyelmeztetést a gyengébbnek.

Az embernek, ha a pokolba készül, a mennyország is lehet kényelmetlen, de ha a mennyországba készül, a pokol elviselhetetlen.

2011. 12. 28.