*Zsörtölődő*

Kép: Google képek sorozatból

A "művelt" Nyugaton a Karácsony kicsit másként zajlik, mint a vén Európában.

Karácsonyi partikon illik megjelenni, ahol elvárják, hogy mindenkivel kedvesen viselkedjen a kényszerből megjelent ember. Feszengő, kínnal mosolygó program, ahol tulajdonképpen senki nem érzi igazán jól magát, hiszen valami nagyon fontos dolog hiányzik...

Hiába csillog-villog a hatalmas fenyőfa, alatta a drága ajándékok, a műmosolyok és a mögöttük meghúzódó érdek mindent elront. Roskadozik a svédasztal az elegáns fogásoktól, kelletik magukat a márkás italok, jelezve, hogy koccintani szükséges, ám a legfinomabb ételek és italok is keserűek, hogyha a vendékör nem áll közel a szívünkhöz...

A családi ünnep egészen más, hiszen ott a házilag készült sütemények és ételek illata betölti a lakást, a karácsonyfára felkerülnek az ismerős díszek és az együtt készített mézeskalács figurák. A szépen terített asztal körül helyet foglalnak szeretteink, akikkel együtt énekeljük el a karácsonyfa előtt a "Menyből az angyal"-t, meggyújtjuk a csillagszórókat és a gyertyákat, és a meghitt fényben látjuk a csillogó szemeket, mert örülünk, hogy ebben az évben is együtt ünnepelhetjük Jézus születését. A karácsonyfa alatt szerény csomagokban ott lapulnak a kézzel kötött sálak, pulóverek, otthon készült édességek, gyermekrajzok.

Vacsorától és szeretettől jóllakottan elkezdünk szedelőzködni, hogy induljunk az éjféli misére, amelynek áhitatát nem érthetik a "partizó" népek, hiszen a Szenteste csodája csak évente egyszer  jön el hozzánk, ilyenkor a templomban a betlehemi jászolban valóban megláthatjuk az istengyermeket és köszönthetjük őt szívből jövő énekeinkkel.

Hazafelé könnyű szívvel sétálunk, mert tudjuk, hogy megint részesei lehettünk a csodának....

Összehasonlíthatatlan a karácsonyi parti és a meghitt, családi ünnep, tehát nem kérdés, hogy melyiket kell választani...