Képviselő úr már rég nem jár vonattal. Újabban autó viszi a Parlamentbe, és amíg a sofőr vezet, addig Képviselő úr bámulja a tájat, hogy mennyire pusztult le, nosztalgiával nézi a bezárt gyárakat, vagy lehunyt szemmel dúdolja magában, hogy „Ez a harc lesz a végső”!

Ilyenkor valami melegséget érez, elfutja szemét a könny, és arra gondol, hogy ő merne kicsi lenni, csak nem tud! Itt van például ez az autó is, amiben most ül! Egy csúcsmodell, mert megérdemli, és az adófizetők is így akarják. Képviselő úr szereti a közpénzt értelmesen felhasználni! Takarékoskodni kell! Aki ezt nem érti meg, az annyit is ér!

Van, hogy a titkára szól neki, ha nem vesz észre valami érdekeset:- Nézd sógor, ott is állt régen egy cukorgyár!

Igen! Csak így szólítják egymást, sógor. Mert a család összetartó erejénél nincs is nagyobb! Meg ugyebár a közpénzt se lehet ám mindenféle jöttmentre bízni! Ezt jól tudta Képviselő úr, ezért vette maga mellé szinte az egész családját. Támadták is érte eleget a sajtóban, de hát ugye minden csoda három napig tart, meg amúgy is, ki nem szarja le?

A Forradalom teljesen megváltoztatta az életét. Úgy érezte, hogy nagyon együtt tud működni a nemzettel! Először furcsa érzés volt egynek lenni a Néppel, de már kezdte megszokni. Nincs itt semmi baj! Rend van, és fegyelem!

Elmosolyodott, és arra gondolt, hogy este majd megírja a Twitteren, interpelláció helyett, hogy valaki kapja be, de most már tényleg! Csak így, egyenesen, mert ő már csak ilyen. Fiatalos, lendületes, paraszt. Valami frappánsat kell ma este írnia! Igen! Ez az!

„Nagyon mélyen párolog a bili! Ma este vajon ki viszi ki? Ja! Mindenki hülye, és bekaphatja, aki nem ért velünk egyet!”

Hú! Ez nehéz szülés volt! Képviselő úr homlokán gyöngyözött az izzadság az intellektuális erőlködéstől, de úgy érezte megérte. Ilyen szép irodalmi stílusban még talán soha nem sikerült megfogalmaznia a véleményét.

Közben megérkeztek a Parlamentbe, és rohantak is egyből a büfébe. Mert akciós volt a sajtroló! Azt nagyon szerette! Ott tolongtak a Polgártársak, és az Elvtársak együtt, mert ilyen lehetőséget egyikük sem hagyhatott ki!