Szent Teréz élete

Született Alençon-ban, 1873.01.02-án, meghalt a Lisieux-i kármelben, 1897.09.30-án.

Tiszteletreméltó Szüleinek kilencedik gyermeke volt. Anyját négy és fél éves korában elveszítette. Az életben maradt öt leány mind apáca lett, négy karmelita és egy vizitációs nővér. Terézkét nővére nevelte.

Az árva leány a Szűzanyában talált igazi édesanyára. Kezdettől fogva Istennek akarta életét szentelni. Megküzdött az engedélyért, hogy 15 évesen már beléphessen a kármelbe. Kilenc évet élt a kolostorban. Imádságban és szentírás olvasásban fedezi fel a lelki gyermekség útját, a mindenkinek való életszentséget, amely kerüli a rendkívüliséget. A lelki gyermekség lényege Szent Teréz szerint: a szív beállítottsága, amely alázatossá és kicsivé tesz minket Isten karjaiban, tudatára ébreszt gyengeségünknek, és bizakodóvá tesz egészen a merészségig az ő atyai jóságában. (NV 3.8.5.) Tüdőbetegségben halt meg 24 évesen.

Halála után egy évvel jelent meg önéletrajza. Egy lélek története c., amely egyszerre közismertté és népszerűvé tette. Egymásután következett a boldoggá avatása 1923-ban és a szentté avatása 1925-ben, majd 1927-ben a Missziók Társvédszentje lett Xavéri Szent Ferenccel egyenrangban, 1944-ben Franciaország másodtársvédszentje az Orleans-i Szűzzel együtt, végül 1997-ben a Szentatya az egyháztanítók közé emelte. Népszerűségét főleg csodái alapozták meg, de  ugyanakkor tanítása, "a lelki gyermekség" is vonzóvá tette. Templomainkban ott van Kis Szent Teréz képe vagy szobra is, a lourdes-i Barlang vagy Szűzanya szobra és Szent Antal szobra vagy képe után.

/forrás: Váci egyházmegye portálja /