2011.09.17. 09:55, miner
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piaci légy. Hát az olyan szemtelen légy volt, hogy olyat a föld azelőtt, se, de még azután se akart többet a hátán hordani. Pedig az aztán könnyű legyecske volt, de a föld mégse szeretné még egyszer cípelni, mert az annyira szemtelenkedő volt, hogy mindenki csak szidta, kergette:
- Eredj már, hess te, húzz innen már valamerre! A fene egye a jó dolgodat. - mondogatták neki.
A légy csak nem akart tudomást venni arról, hogy neki nem kéne mindenhol ott lennie. Akkor észrevette ezt egy igen szürke kis madárka, egy közönséges veréb. Hopp, mindjárt bekapta és lenyelte. Ám, de meg is járta, mert a gonoszság ami a légyben volt, odahozott egy kutyát. Na, az meg a kis madárkát falta fel, mielőtt még elrepülhetett volna. A kutya azzal el is szaladt, mert vitte már a bajkeverő legyecske. Amint szaladt, szembejött vele egy góbé.
- Ni a kutya, nekem akar ugrani. Ne báts te kóbor kutya, mert megjárod velem.
Csudák csudája, a kutya megszólalt, és azt mondta:
- Már miért is bántanálak? Szegény kóbor kutya vagyok én, fogadj magad mellé, meglátod, hogy meghálálom.
- Nekem nem kell kutya, - szabadkozott a kicsi góbé és megnézte jól, kivel beszél. -Hű, te neked akkora agyarad van, mint egy farkasnak, hát osztán, ha magam mellé fogadlak, mire használjalak? Se juhom, se marhám, nem vagyok én juhász, én magam is kóborlok. Éppen ma indultam el szerencsét próbálni. Még nekem se telik mindennap fehér kenyérre, mit adjak én enned, ha felfogadlak?
- Na azon te ne tépelődj, mert én kikeresem magamnak a bétevőt, sőt még neked is szerzek, csak hadd szegődjek melléd.
Na jó, megegyeztek és mentek tovább. Hát amint mentek, jött szembe velük a gróf vagy 12 vadászkutyával. A gróf lovon ült, a kutyái meg ott vonítottak , mert megérezték, hogy a góbé mellett valami farkaskutya lehet. Csak csudálkozott, hogy mi lelte a kutyáit. Ahogy nézett körül, meglátta a góbét a nagy kutyával. Vágtatott oda és mindjárt le akarta lőni az ebet és azt mondta:
- Neked meg miféle ebed van, hé? Lővöm le, mert kóborló ember nem vihet ebet magával.
- Felséges gróf úr, - mondta a góbé ravasz képpel, - megkérném uraságod, hogy bizony lője le az ebemet, mert ez annyira ravasz, hogy beszélni is tud, és engem is zavar, hogy állandóan bölcseségekkel traktál, mikor nekem éppen máson jár az eszem.
- Ugyan mi máson járhat az eszed te góbé?
- Nekem csak azon, hogy a gróf úrnak látom az ablakai már régiek. Gyártanék helyette újat, ha felfogad.
- Felfogadlak, - mondta a gróf, és a kutyádat sem lővöm le. Menjetek bé a kuriámba és kezdd el a munkát, majd holnap megnézem én ezt a kutyát. - azzal elment.
- Miért árultál el? - kérdezte a kutya dühösen. - Mikor én úgy bíztam benned!
- Nem árultalak el, a gróf nem hitte el, ne félj!: Nem érted, ezt így kell csinálni, mert az urak mindent fordítva csinálnak. Ha azt mondod, ne lője le, akkor lelővi, de, ha te mondod, hogy lője le, akkor már nem teszi meg, mert amúgy szót kellene fogadjon egy góbénak, ami csorbát ejtene a tekintélyén.
- Ja, igazad van. - csóválta farkát a kutya. - Akkor menjünk, mert megehültem.
Mindjárt meglelték a kuriát, bémentek és ott kaptak enni, aztán elkezdték a munkát. A góbé méregetett, aztán gyalulta és szabta fel az anyagot. Rakta oda, mi hova illik. Faragott rá csapokat és ácsolta össze, ahogyan kell. A kutya meg ott ült mellette és mesélt, mesélt, de olyan sokat, hogy a góbé egyre másra szabta el a deszkákat. Már vagy hármat is rövidre vágott, amikor megelégelte, és egy jó nagy darab kenyérbéllel mindkét fülét bédugta, hogy ne kelljen hallja a kutya kelekótya beszédeit.
Rosszul tette, hogy bédugta a fülét, mert a háta mögött megjelent egy medve. Dühösen morgott, amikor megérezte a kutya szagát, a kutya meg csaholt és kiáltozott a góbénak:
- Szaladj te góbé, kérjél egy puskát, mert megeszen minket a medve. - de bizony mondhatta, A góbé mintha nem is hallotta volna, méricskélt és fürészelgetett, meg se fordult a medvét megnézni.
- Jaj, de süket lettél. - mérgelődött a kutya és nekiugrott a medvének-
Lett nagy csetepaté, főleg a virágos kertben. A sok szép dáliát meg kardvirágot, mind összevissza törték a nagy dulakodásban. Végül a medve megelégelte, megfordult és elment. Jött haza a gróf és látta, hogy a góbé szépen dolgozik. Mindjárt dícsérgette, de ahogy megyen arrébb, csak nézte a sok szép virágot széttaposva.
- Mi volt itt? - kérdezte a szolgákat, de azok nem láttak semmit.
Kérdezte a góbét, mire az mutatta neki, hogy a füle bé volt kényérbéllel tapasztva, ő sem hallott semmit.
- Na akkor a kutyád volt. - kiabált a gróf, - Csak le kellett volna lőnöm, de lássuk előbb, hogyan beszél? Megfogatta a kutyát, bézáratta egy vasketrecbe és még vizet sem adott neki. - Nem kapsz semmit míg nem kéred emberi hangon!
Jött le két-három óránként, hogy mi lett? A kutya kéri e már a vizet, meg az ennivalót.
- Kéri , kéri, de csak úgy, mint a többi kutya. - mondták a szolgák. - Nem beszél ez, már hogy beszélne, méltóságos uram?
Hát a góbé most már jól haladt a munkával, de az sehogy nem ment ki a fejéből, hogy a kutyát még se kellett volna elárulja. Elkezdett töprengeni, mit találjon ki, hogyan mentse meg a kutyát.
Meg van! Hasbeszélni fog és a gróf úr rájön, hogy csak vicc az egész. Na, odaállt a kutya ketrece mellé és hasbeszélő tudományát előszedegetve kiabálta,
- Gróf úr, éhes vagyok.
Jöttek a szolgák, hogy ki kiabál, mire a góbé azt mondta:
- Nem én hanem a kutya volt.
Mentek jelenteni a grófnak, hogy az eb megszólalt. Jött ki a gróf, és a góbé hasbeszélve mondta neki:
- Méltóságos uram megéheztem. Vizet kérek, csontot kérek.
Örült a gróf, hogy szóra bírta a kutyát. Mindjárt kihozta a ketrecből, megétette és azt mondta a góbénak:
- Megveszem én ezt a kutyát, mennyiért adod?
- Ennek nincs ára, - mondta a góbé, - nem eladó.
- Ne bolondozz velem, mert deresre huzatlak. Add el, amíg szépen kérlek. Mennyit kérsz a kutyáért?
- Semmit méltóságos uram, ingyen van, a magáé! Lemondok róla.
- Jaj, te szemtelen paraszt! Mit képzelsz, kell nekem ajándék? Fogd a kutyádat és ki innen! Méghogy ajándékba adnád? Mit képzelsz, kell nekem a te ajándékod, hiszen jól láttam ám, hogy hasbeszélve akartál átverni, de engem nem vert még át senki. Főleg nem egy ilyen sültparaszt góbé, mint te!
Azzal kikergette őket a kúriából.
Na, mérgelődött a góbé,és azt mondta:
- Te rühes kóbor kutya, te, miattad ingyen dolgoztam a grófnak. Egy petákot sem adott az ablakokra, most jó ürügye lett miattad, hogy elzavarjon, és ne fizessen semmit.
- Ne búsulj, - lihegte a kutya, - majd csak előkerül a pénz, ne búsulj te.
Mentek tovább és amint mentek a kutya átbucskázott a fején és lett belőle egy úri gróf. Mindjárt hívatott magának egy kocsit.A góbét felöltöztette lakájnak és bevágták magukat a kocsiba és mentek vissza a kúriába.
Na, jelentették a szolgák, hogy egy úr van itt, és béengedik őket. A gróf felhívatja a belső szobába. A góbé akkor látta, hogy milyen fényűzően él az uraság. A gróf is megismerte a góbét.
- Hát ez meg hogy kerül ide? - kérdezte a kutyagróftól.
- Ezt ma vettem fel szolgának.
- Igen? Csak azért mert tegnap még engem szolgált.
- Méltóságod visszaveheti, ha akarja. - Nevetett a kutyagróf. Legalább megtanulja, hogy a régi gazdáját soha többé ne hagyja el.
- Nem, nem kérem, mert én kergettem el, úgy hogy nem kérem vissza.
- De látom, hogy azért jó lenne. - incselkedett a kutyagróf. - Lenne egy ajánlatom. Játszunk egy pókert és aki nyer, azzé legyen.
Tetszett a grófnak, a kutyagróf ajánlata. Mingyárt elővette az ördög Bibliáját és nekifogtak kártyázni. Csapták a kártyát, mint a bolondok, egyik a másikat túl kiabálbva, úgy hogy másnap reggelre mindenét elnyerte a grófnak. Akkor a kutyagróf megfogta a grófot pereputtyostól, mindenestűl kilökte a kiskapun. Hívatta a szolgákat és megparancsolta nekik, hogy azt a senkiházit ide többé bé ne eresszék. Ott állt kint a gróf és nézte, nézte nagy búsan a kúriáját, aztán megfordult és elsompolygott a Kászinóba.
A góbé meg szépen kihúzta a fIókot és kiszámolta magának amennyi neki járt az ablakokért, azzal megemelte a kalapját és isten véled kutyagróf, kiment ő is a kapun. Amikor visszanézett a gróf már pipára gyújtott és elkezdte előkiabálni a medvét. A góbé ahogy meglátta a medvét, megfordult és elszaladt. Tán még most is szalad, ha meg nem állt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
A mese gyermekké tesz újra. Ez a műfaj olyan jól megy neked, hogy vágyik rá az ember, hogy téged olvasson és gyermekké váljon. Jó lehet a családodnak, gyermekednek vagy unokádnak. Nem tudom, hány éves vagy, de, hogy jó mesélő az egyszer biztos!