Nagyon szeretek ilyen történeteket olvasni!Köszönöm.

Kedves Turul! Egyszerre nevettem, és elérzékenyültem írásodon! Sugárzik belőle a szeretet, és tetszik a humorod! :)

Szép pár. Nekünk nincs -de volt kutyánk. A környékben isbékében megférnek együtt, de ilyen szinten még nem láttam kutya macska barátságot.

Nagyon aranyos! Mi pár hete vesztettük el a kiskutyánkat, a világ legjobb természetű drótszőrű tacskóját. Nagyon megviselt bennünket. Örülök, hogy a Ti kis kedvenceitek ilyen jól megférnek egymással.

Kedves Vica! Olvasva a soraidat és az aggodalmad megpróbállak megnyugtatni. Amint az írásaidból kiolvasom teljes környezetváltáson mentetek keresztül. Gondolom a család minden tagját -máshogyan ugyan, de- megviselte. A kutyusotok "elvesztette" a védettséget, amit a ti jelenlétetek biztosított számára. Ez is oka lehet hangulatingadozásainak. A kutya nem felejt könnyen. Nem ismerjük a "gondolkodását", de feltételezzük, ha tartósan megbizonyosodik, hogy ismét a családdal lehet, oldódni fog a félelme, legalább is én emberileg így gondolom.

Aki ilyen aggodalommal ír állatairól annak nagyon jó lelke van. A lelkedet most megismertem.

Gyönyörű pár. Hosszú, boldog és békés együttélést  kívánok a "fiataloknak"!.

Ibolyám, sikerült. Kérlek küldd át a képet az emailemre, lekicsinyítem és felteszem.

Felraktam a bevezetőt, erre eltünt a kép. Nem tudom, hogy kell helyrehozni. A képszerkesztés nekem nem megy. Sajnálom, pedig készítettem fotót az "ifjú párról" is...

Ibolyám segítség! A képcserénél megint elszállt a bevezető szöveg. Kérlek tedd fel újra. Köszönöm szépen.

De jó nektek, hogy ilyen barátságban vannak a kis kedvencek. Sajnos nálunk nagyon rossz a helyzet kutya-macska ügyben. Sokan mondják, ha együtt nőnek fel, de szerintem nem ez számít, hanem a kutyus természete.

Aranyos!! Tudod Ibolyám, amíg olvastam kis beszámolódat eszembe jutott a mi"Maci " kutyánk, és "Cirmi" cicánk akik hűséget, tányért és ágyat fogadtak egymásnak. Ez e két kis tünemény hiába kutyából meg macskából van..össze vannak nőve, pedig ráadásul fiúk mind a ketten. Amíg ide nem tudtunk költözni a régi ház telkén éltek 1 éven keresztül, a párom sűrűn kilátogatott hozzájuk, enni, inni adni nekik, de a  foglakozás csak nem volt olyan,mintha mellettünk éltek volna. Mást Macika nem engedett a közelébe, kicsi termete ellenére nagyon harcias kutyus lett belőle. Ő egy puli-foxi keveréke és a házőrzés, a gazda őrzése elsőrendű feladat számára. a két állat egymás mellett nőtt fel kicsi kora óta és azért gondoljuk, hogy ez a nagy lelki összenövés oka. Miután ideköltöztünk végre az otthonunkba, ők is jöttek velünk együtt,igaz Cirmike megkínlódott a macskaszállító-dobozzal, nehezen is ment bele és nagyon nehezen viselte a bezártságot.

Azt hittük, miután kiengedtük a dobozból macskuszt, hogy többé sose látjuk, hisz Ő mindig távolságtartóbb volt, mint Macika.. De tévedtünk. 2 nap elteltével hazajött és mintha mi sem történt volna örökké egymás nyomában vannak, együtt esznek, alszanak..Ami megfogott az írásodból Ibolyám, hogy a mi kutyánk is karakán természet lett az 1 év alatt, és ha valami nem úgy van ahogy Ő szeretné, bizony morog, lehasal és szerintem ha túl feszítenénk a húrt harapna is..Szegénykém sokat volt egyedül macskusz barátjával és sokszor váratlanul rátör egy rossz kedv.. Ugye ez természetes?

Barátaink voltak nálunk, és olyankor ha valaki ellátogat hozzánk a kutyust bezárjuk,(van egy tágas tyúkól,ahol futkározhat, megkötni nem akarjuk sose) mert félünk nehogy baj legyen belőle a hirtelen kialakuló rossz kedve miatt. Nem lenne jó balesetin kikötni az igencsak éles fogak miatt. A barátaink azt mondták, hogy ez nem jó, és nem természetes, hogy ilyen hangulat változásai vannak egy állatnak. Én azt mondom, igen, hisz minden alkalommal ha valami nem tetszik neki félreérthetetlen módon jelez, hogy hagyjuk békén, és ha megértjük- elvonul és egy idő múlva már semmi nem is látszik a viselkedésén.Kérdésem a következő: Ugye nem kell ezért aggódnunk, vagy valami mást csinálnunk vele?

Szeretjük és családtagként elviseljük a természetét..