2011.09.12. 21:43, miner
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, egy kis huszár fiú, úgy hívták, hogy Messed Péter. Azért hívták Messed Péternek, mert az mindent a kardjával oldott meg. Szóval, ha például két tolvaj bélopózkodott a környékre, mert voltak ám tolvajok akkor is méghozzá lótolvajok. Akkor már kötötték el a lovat és vitték volna, de Messed Péter sem volt rest, felpattant a lovára és nyargalt utánuk, mint a villám. Elékapta a kardját és elmetszette a lovak pányváját. Hát a tolvajok jobbnak látták elinalni, nem mertek a kardjával is szembenézni. Örültek, hogy megúszták valahogy.
Jól van, telt, múlt az idő, Messed Péter emberesedett, vállasodott és a kardforgatásban is egyre jobb lett, mindenki örömére. Kellett ám akkor a jó katona, a jó vitéz huszár. Olyan időket élt Magyarország, hogy aprítani kellett ám a betolakodókat egyre-másra.
Egyszer mondták neki:
- Eredj Mesesd Péter, nézd meg azon a dombon, kik azok a kóbor lovasok. Én úgy nézem, valami török rablók lehetnek. De vigyázz, harcba ne keveredj velük, mert körbefognak és levágnak hátulról, hanem legyél ügyes és csald erre őket, mi majd elintézzük a többit.
Már vágtatott Messed Péter, kezében a kard kivonva, csillog-villog ahogyan lóbálgatta az ellenség felé, de amikor meglátták, mintha isten nyila volna, megijedtek Messed Pétertől és egymás mellé szorosan felálltak, hogy kivédjék a szörnyen vágtázó fiút.
- Jaj, levágják! - mondta a magyarok vezére. - Induljunk és előzzük meg a tragédiát, kár lenne a fiúért.
Ám, de ott volt Messed Péter apja, aki azt mondta:
- Vezér uram, ne menjünk, megoldja Péter, nem kell félteni.
Hát Péter úgy elsuhant a törökök mellett, hogy hajszála sem görbült. Akkor a törökök megfordultak és üldözőbe vették. Természetesen beleszaladtak a csapdába és rabszíjra kerültek mindahányan.
Este a török vezér azt mondta a rabláncon, hogy beszélni akar Messed Péterrel. Hívták a fiút, és a vezér adott neki egy sípot. Hej nézegette, forgatta, hogy ezt minek adják neki, de a török nem mondott egyebet csak mutatta, hogy fújjon belé. Ám, de Péternek eszébe jutott valami és nem fújta meg, csak elvágtatott, a síppal. Este a léány, aki éppen várta Pétert megkérdezte.
- Kié ez a síp? Hol találtad?
- Ezt a török adta nekem, hogy beléfújjak, de nem fújtam meg. Arra gondoltam, mi van, ha erre előáll egy zöld szellem és kiszabadítja a törököt.
- Aha, igazad van. - helyeselt a kedves, akit Katicának hívtak, - de mondd csak, honnan tudod, hogy zöld szellem?
- Én onnan, hogy amikor ideadta, egy zöld füstöt láttam a sípból kijönni.
- Jó, akkor most megfújjuk? - nem sokat gondolkodtak, Messed Péter belefújt a sípba. Hát igaza lett, egy zöld szellem állt eléjük.
- Hol a gazdám? - kérdezte mély szellemhangján.
- A te gazdád eladott téged. - mondta Péter. - Mostantól engem kell szolgálnod.
A zöld szellem nem ellenkezett, de még annyit elárult Messed Péternek, hogy szerencséje van, hogy nincs itt, mert akkor kénytelen lenne őt széjjeltépni.
- Mindegy. - nevetettek mindketten, és boldogok voltak, hogy ilyen szolgára akadtak. mindjárt kértek tőle egy repülő szőnyeget és arra bizony lovastúl álltak, és úgy repültek hetedhét országon is túlra.
- Az üveghegynél tovább ne menjünk. - mondta Péter, de a lány mindenképpen tovább akart menni a tündérek földjére.
Ám ahogyan elhaladtak az üveghegy mellett, nagy morgást és kénköves füstöket láttak. Kijött egy hatalmas sárkány a sziklák rejtekéből és mielőtt Messed Péter egyet vághatott volna felé a kardjával, Katicát lekapta a lováról és elvitte a barlangjába. Hej, nagyon megijedt Messed Péter, nehogy baja essen a lánynak. Lepattant a szőnyegről és utána akart szaladni. Akkor eszébe jutott a síp. Mindjárt megfújta, de a zöld szellem a fejét rázta.
- Nem tehetek semmit, mert rokonom a hétfejű sárkány.
Na, most minden Pétertől függött, a szellemet elzavarta, és mégis bément a barlangba. Hát akkor látta, hogy ott annyi léány volt elfogva, és azok a lányok mind a hétfejű sárkánynak szolgáltak. Hamar egy nyisszantással elmetszette köteleiket.
Szaladtak a lányok ki merre látott, csak a Katicát nem találta sehol. Egyszer csak olyan tűz jött ki a sárkányból, hogy Péter egy rövid időre megvakult. Na, elkezdte kiabálni:
- Katica, hol vagy, Katica?
És akkor Katica megszólalt.
- Messed Péter itt vagyok.
Ekkor Péter odavágott egyet és lehullt a sárkány egyik feje, megint kiáltott és ő megint odavágott. Na, így vágta le mind a hét fejét. Akkor megjött a látása és megismerte Katicát, aki sajnos sárkányvérbe lépett.
Három évig nem mehet vissza. - mondta a zöld szellem.
Hej, ment Péter vissza egyedül, de sírtak a szülei, szidták, mint a bokrot.
- Eltakarodj a szemünk elől, mert eltekeregted a lányunkat. Elcsavarogtál vele és ott hagytad a nagy veszedelemben.
Szegény Péter hiába esküdözött égre földre, hogy a tündérek vigyáznak Katicára. A lány szülei éjjel-nappal marták a fiút, ették a lelkét, átkozták és nem hagyták nyugodni. Nem volt mit tenni elindult vissza a lányért. Amint haladt, látott egy medvét. A kardját előkapta, de a medve megszólalt:
- Ne bánts engem Messed Péter, mert én a lány lelke vagyok. Még van két évem, aztán Katica visszajöhet.
Na, ment Péter a medvével. Hát amint mentek, jött nagy repdesve egy galamb. Péter lehajolt, felvette a vállára és kezéből etette. A galamb is megszólalt:
- Messed Péter, küldd el a zöld szellemet, akkor nem kell három évig várni.
Jó elküldte, és mindjárt odamentek a tündérekhez. Hát Katica már megunta a tündérek életét. Megörült, hogy meglátta Pétert és a nyakába ugrott:
- Ásó, kapa és a nagyharang válasszon el tőlem.
Összeházasodtak, mire odament az egész falu. Mindenki bort ivott, de Péter pálinkát.
- Mi van a pohárban? - kérdezte a bátyja.
- Sárkányvér. - mondta Péter.
Akkor mindenki nevetett és elkezdtek táncolni. Még ma is táncolnak, ha abba nem hagyták.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Mesélj csak, mert mi meg szeretünk olvasni.