2011.09.06. 15:18, miner
Mintha vihar kergetne hullámokat,
tengererek zaját hozza a szél erre,
nem látok sziklát, csak képletes falat,
melyet paskol ellenség lelkülete.
Mintha óceán venne körül fenyegetve,
érzem, hogyan sorvad az ország szerte,
fel- feltörnek népem szavai vádemelve,
s a nagy víz elnyeli e hangot megremegve.
Sótlanok voltunk, hát lesóznak fenékre,
adóssághurkát szorosan nyakunkra téve,
hajótöröttek lesznek társaink, kísértetek,
kiket ez a nagy víz sodort közénk, élve.
Nem véletlen, kifosztottak serege nő sziklává,
ne féljetek ellenállunk, nem törünk meg,
habár tudjuk, nincs esélyünk, kürtöljük világgá,
vén és gonosz bankárok karma még megfizet.
Ez a mi életünk, ebben élünk,
had tudják többet érünk, mint a pénzünk.
Ez a mi életünk, ebben élünk,
kamattal terhelt hajónk már alig halad.
Most megtudjátok, többet érünk, mint a pénzünk,
megmaradunk, mert pénzért, magyar sosem lázad,
hát ezért hallom a zúgást, nagy vihar lesz,
pénzeszsákok végórája úgy közeleg.
Mi a pénz? Mi ez az ördögi papír?! Ezért ölhetsz?
Most elhalkult a szél, de valahol már liheg...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
kEDVES Gizus valahogyan vége kell már lennie ekkor lopásnak, Még az ég is leszakad, annyi bánatot okoznak a pénzes emberek a szegényeknek.