kép: >netről

Izzadjunk együtt!

Ülök a szaunában, lehulló izzadtságcseppjeim figyelve. Úristen! Hú, de meleg van! Kinyílik az ajtó, egy kedves fiatalember lép be, majd udvariasan megkérdi:- Nyitva hagyjam? Olyan meleg van itt!
Én lelkesen bólogatok, de a többiek lehurrogják:- Csukd már be! Paraszt!
Akkor marad a meleg, és én is, még tíz percig. Megígértem magamnak, és nem szeretném becsapni azt, akit a legjobban szeretek!

A fiatalember is leül, megszeppent orcáján egyből izzadtság kezd el folyni patakokban.
Hirtelen kivágódik az ajtó, beront egy vagány, tetovált testű srác, kezében illóolajos üvegcsével. Óvatosan rákérdez, locsolhat e- a kőre, mert hallotta, hogy az milyen egészséges, és jó. Bólogatunk, hogy, persze, locsoljon csak! Locsol. Majd felpattan, és mint akit bika kerget, kirohan káromkodva. Nem bírta szegény a mentaolaj gőzét.

Én maradok! Orrom kitisztul, agyam vatta.

Kinézek az órára, és döbbenten észlelem, még van nyolc percem! A srác kimegy, érkezik egy középkorú hölgy, aki vidáman néz körül, és egyből elkezd csivitelni, éles hangja betölti a szűk kabint.
- Mikor lesz itt meleg? Nem is izzadok! Biztos keveset ittam! Mielőtt bejöttem, megittam két pohár ásványvizet! Maga fiatalember, maga aztán izzad!- fordul felém. Én kicsit megbillentem a fejem, és cserepes ajkaim elhagyja egy halvány- Igen!
- De jó magának!- kiabál lelkesen- Bezzeg én, nem izzadok! Sőt! Majdnem fázok! Kár, hogy nem lehet feljebb tekerni a fűtést! Hahaha!
Azt próbálnád meg! Az lenne életed utolsó tekerése!- gondolom magamban, és megint kipislantok az órára.

Micsoda? Hat perc a pokolban még! Hát hülye vagyok én? Igen!
Kibírom! A hölgy tovább csacsog, én meg tovább olvadok.
Aztán jön Frédi, a modortalan teknős története, egy kislány és anyukája által előadva, akik köszönés nélkül lépnek be, és egyből hangos beszélgetésbe kezdenek.

- Lányom! Peti meddig szokott itt bent lenni?
- Ó! Órákat! Nagyon bírja! Reggel hatkor bejön, este hétkor kimegy!
- Aha! És Szandra?
- Ő nem bírja annyira! Ő reggel hatkor bejön, de már este hatkor kimegy!
- Aha!
- Te, anya!
- Igen?
- A Frédi az olyan modortalan!
- Mi? A teknős?
- Igen! Szerinted szobatiszta?
- Szerintem igen.
- Szerintem nem! Múltkor nem úgy vettem észre. Meg halszagú!
- Mi?
- Halszagú! Múltkor rám lehelt!
- Aha! Menjünk?
- Menjünk! Én már megfőttem!

Mennek, én még maradok egy kicsit, de örültem, hogy bejöttek, mert legalább telt az idő, és megismerhettem Frédit, a teknőst, aki nem szobatiszta, és halszagú a lehelete.
Kinézek az órára. Letelt a magamnak kiszabott idő. Irány a tus! Úgy érzem újjászülettem! Tíz perc múlva újra kezdem!