Az élethez való jog, tudomásom szerint az ENSZ Alapokmányában
foglaltatik, és a tagállamok aláírták.

A napokban valahogyan mindig ezen gondolkoztam, hogy ha ez így van,
akkor mik a feltételei, és mi elérhető, és mi nem. Magyarán, mi van
korlátozva.

Meglepetésemre a CBC Rádió műsorában a torontói  egyetem diákjaival
erről beszélgettek.

Szerintük, a víz az élet alapja, és a városnak kötelessége, hogy
egészséges tiszta csapvizet szolgáltasson a lakosságnak, és ne
szoruljanak palackozott vízre.

No lám csak... Ennek már örülök, mert pontosan ezen morfondíroztam
magamban, és hegyezgettem a ceruzámat, hogy erről írok.

Számomra örvendetes, hogy éppen az egyetemisták gondolkodnak, és
töprengenek ezen. Betiltják a palackozott vizet az egyetemen. Végre.

A közelmúltban a fiam a két unokámmal az Ontario Place-n voltak, amely
tulajdonképpen a lakosság szórakoztatására épült. A sétányokon, és más
helyeken is voltak ivóvíz csapok,
melyekről bárki ingyen ihatott. Ezeket az ivókat lezárták, és csak
palackozott vizet árultak fél literes kicsomagolásban, 3, 50 dolláros
áron..... tehát aki szomjas az fizessen. Kánikulában, három személy
egy egész napos ott tartózkodás alatt.... Jó üzlet, de mondhatjuk, hogy
zsarolás.

Valójában, ha a csapvíz nem iható, akkor ingyen kellene a palackozott
vizet adni az élethez való jog alapján.

Én tovább mennék e téma kapcsán. Az élethez három de inkább négy valami
szükséges: a levegő, a víz, az élelem, és nem utolsó sorban a lakás,
ahol az élet élhető.

Ha sorra vesszük, a levegő mindenkinek elérhető, egyelőre még nincs
az orrunk mellé szerelve mérőműszer, hogy mennyit fogyasztunk, de
lehetséges, hogy levegő adó formájában ezt is egyszer bevezetik. A
minőséget már sikerült elrontani a városokban, de általában is, mert a
repülők, és a háborús szennyezések ezt sikeresen végzik.

A vízről már írtam, csak annyit említenék, hogy a közterületek
kútjainak a lecsukása törvénytelen, és zsarolásnak tekinthető, mivel
az élethez való jogot sérti. Magyarán: a ivóvízhez való
hozzáférhetőséget mindenki számára biztosítani kell az élethez való
jog alapján.

A lakosság élelmezése sem kisebb feladat, és ha úgy vesszük,  ez is
alapfeltétele az életnek.

Nem kívánhatjuk, hogy ingyen etesse a kormány a lakosságot, de azt
igen, hogy lehetőséget adjon az élelem előteremtéséhez, és az a
mindenkori keresettel elérhető legyen.

A lakáshoz való jog már tudtommal volt a múltban, erről valahogyan
megfeledkeznek a demo (cso) kráciák... Mert a lakás annak is a
feltétele, hogy családot alapítson egy nő és egy férfi, majd abban a
lakásban gyermekeket neveljenek. Tudatosan írtam a többes számot.

Visszatérve a vízhez, örömmel tapasztaltam hogy nem csak nekem jutott
eszembe, hogy a palackozott vízzel és a csapvízivásra
alkalmatlanságával zsarolni lehet. Főleg ott, ahol ingyen folyna  a
tiszta artézi víz, ha engednék. Tehát ideje, hogy a kapzsiságot tegyék
félre, és a régi bevált módszerek szerint a közterületeken, bevásárló
csarnokokban legyen elérhető ingyenes ivóvíz.

Érthetetlen a számomra az is, hogy miért kell a szennyezett folyókból,
tavakból tisztítással készíteni a csapvizet, amikor lehetőség van
artézi kutak fúrására, vagy a távolabbi tiszta forrásvizek vezetékkel
való behozására. Ilyet a római korban már megvalósítottak, pedig akkor
még csövek nem voltak a mai értelemben.

Évekkel ezelőtt itt Kanadában hét személy meghalt a fertőzött
csapvíztől. Egy pillanatra látható volt a TV-ben az egyik kút, amely
egy hatalmas istállótól alig lehetett 10 méterre, és állítólag ezek a
kutak 3-400 láb mélyek. Kérdésemre, hogy miért nem fúrnak 150-200
méterre az artézi vízért ahova talajvíz szennyezése nem ér el, azt
mondták, hogy az sokba kerülne!

Igen... de akár hat ezer méterre lefúrni a naftáért nem sok...

Baj van a fejekben, a hozzáállással, de biztató, hogy az egyetemisták
másként kezdenek gondolkodni. Remélem, amikor pozícióhoz jutnak, nem
kötik meg a kezüket.

Vinczer S. Péter --