2011.07.28. 11:50, miner
Egyszer volt, hol nem volt, de volt valahol egy király: Na, annak annyi gyermeke volt, hogy az alattvalók nem győzték megszámolni.
-Jaj, - mondogatták - mi lesz ezzel a néppel, mert itt annyi aprócska királyság lesz, hogy mi nem fogunk tudni egyikből a másikba átbukdáncsolni, mert nem lesz pénzünk annyi utazgatásra.
Egy szó, mint száz, a nép jobban aggódott, mint maga a király. Ő bizony nem is törődött vele, sőt nagyon boldog volt, hogy ilyen népes családja van. Esténként, ha összegyűltek, egyre kevesebb udvari csavargó ülhetett a király mellé, mert ő úgy szerette, hogy fiai és lányai mellette üljenek, sőt még azoknak dajkái is.
Telt múlt az idő és a nép egyszer csak elhallgatott. Kezdett más hangokat fújni a szél a királyi palota felé. Egyik reggel maga a király hallotta meg éppen az ablakból, hogy azt mondta egy öreg néni.
- Isten áldja a királyt, meg a népes családját. Ilyen példamutató királyunk még sosem volt.
Na, mindjárt leküldte az inast, hogy hívja már fel azt az öregasszonyt, lássuk mi az oka, hogy ilyen nagyon örül a királyi családnak?
Nemsokára fel is csoszogott az öregasszony a százhetvenhét lépcsőn és megállt a király előtt hétrét görnyedve.
- Felséges királyom életem kezedbe ajánlom, kérdezd szolgádat, hogy válaszolhassak.
- Hallod-e te okos asszony, ha neked tizenhét gyermeked volna, és te király lennél, hogyan oldanád meg az örökösödést? Kit tennél királynak és mi lenne a többi tizenhat dolga, hogy egyetértsen a tizenhetedikkel?
- Nem nehéz ezen segíteni király uram. Halálom előtt megesketném gyermekeimet, hogy mind a tizenheten királyok lesznek, de nem osszák fel az országot.
- Jaj, hát azt nem lehet, mert ahány ember, annyi elképzelés. - rázta a fejét a király.
- De lehet, ha a ezek egyek lesznek mindenben, akkor lehetséges.
- Egyek legyenek minden döntésben? Úgy értetted?
- Úgy, felséges királyom.
- De hogyan? - töprengett el a király, - hisz ez nem is olyan buta ötlet, de hogyan?
- Hát úgy, felséges királyom, hogy engedd át nekem a gyermekeid nevelését. Ha egy éven bévül nem fogom őket egységre nevelni, fejemet lecsapathatod a hóhéroddal.
- Jól van, felvettelek gyermekeim nevelőjének, de úgy tudd meg, hogy mától kezdve egy év múlva fejedet lecsapatom, hogyha nem teljesíted fogadalmadat.
- Úgy legyen felség. - bólogatott az asszony és a király bevezette a tizenhét gyermek közé. Bemutatta a gyermekeknek és elmondta nekik, fogadjanak nevelőnéninek szót, mert nagy dolgokra fogja őket megtanítani. Na a király elment. A gyermekek pedig végigmustrálták a falusi nénikét és ajkukat lebiggyesztve ilyeneket mondtak neki:
- Nem fogadunk mi néked szót, mert te még felöltözni sem tudsz. Mi ez a kopott ruha rajtad és mi ez a fésületlen haj?
Több se kellett, a néni pördült egyet a sarkán. Nagyot csendült a palota és lássatok csudát, ott állt elöttük egy szépséges szép tündérasszony.
- Hát te ki vagy? - hőköltek hátra a király gyermekei, - miféle varázslat ez?
- Nos, hát úgy tudjátok meg, ti engedetlen kis takonypolcok, hogy én maga az egység tündérasszonya vagyok és nem akarok tőletek mást, csak annyit, hogy egységre neveljelek benneteket. Azonban ezt a titkot, hogy én ki vagyok, saját érdeketekben megőrizzétek. Senkinek semmit el ne kotyogjatok, mert akkor nagy bajba fogunk kerülni mindannyian. Álljatok ide körbe és mondjátok utánam:
- Mi a király tizenhét fia és lánya, mintha egyek lennénk, megfogadjuk Te néked, a világ egységének tündérének, hogy gondolatban és cselekedetben mindég egységesen gondolkodva és téve, nem fogjuk a mi egységünket mások előtt felfedni, se egymásról, se az egységek tündéréről senki emberfiának nem fogunk említést tenni.
Nem telt el egy hét sem, hát a király kezdte észrevenni, hogy minden más lett. Amikor megszólalt és kérdezte a Jánost, mind a tizenhét gyermeke feléje fordult. Amikor szólt a Sára lányához, akkor is. Nem tudta megállni szó nélkül, mindjárt rájuk szólt:
- Mi van veletek? Akármelyiket szólítom, kérdezem, mindannyian felém fordultok. Ez olyan, mintha csak egyetlen egy gyermekem lenne. Mi lett veletek? Beszélek hozzátok és most olyan elviselhetetlen ez, hogy nagyon figyeltek. Nem tud a többi lemenni játszani, míg az én Sándor hercegemmel elbeszélgetek valamiről?
- Nem, - rázták fejüket mind a tizenheten - nem felséges király apánk. Nem lehet, mert te egységet akartál, mi megértettük és most már nem hívhatod félre egyikünket sem. Vagy mindannyiunkhoz szólsz, vagy sehogy.
Éktelen haragra kelt a király és mindjárt hivatta az öregasszonyt, jöjjön csak elé, mert elszámolni valója lett vele.
No, előbotorkázott, csetlett-botlott a néninek látszó tündér és nagy ravasz képpel háromszor tette a füléhez a kezét, hogy mondja a király hangosabban, mert ő abból alig ért valamit.
Jaj, köszörülte torkát a király és úgy üvöltözött, hogy az ablaküvegek is beleremegtek, de a néni meg úgy tett, mint aki alig ért valamit ebből az egész kiabálásból.
Végre aztán mintha mégis megértette volna, ezt válaszolta a királynak:
- Felséges királyom, hát nem te akartad, hogy egységre neveljem gyerekeidet? Akkor most mi ez a nagy lárma?
- Mi lenne? Ne akard, hogy dühöm még nagyobb legyen! Meggondoltam magam és kész. Már nem kérek a szolgálatodból. Kapsz egy zsák aranyat és eredj isten hírével.
- Köszönöm felséges királyom jóságodat, hálás szívvel köszönöm. - felelte és még annyit hozzátett:
- Csak azt engedd meg, hogy bémenjek és még egyszer lássam őket. Elbúcsúzom, és többé nem látsz meg engem a környéken.
Hát úgy is lett. Bément és a gyermekek lelkére kötötte, hogy róla soha ne feledkezzenek meg, és a nagyobbik fiúnak adott egy bodzasípot. Csak fújja meg, ha segítségre lenne szükség. Aztán kijött és a hóna alá kapta azt a zsák aranyat, amit négy markos legény hozott elejébe. A király csak bámulta, ahogyan elcammogott a jó nagy zsákocska arannyal. Egyszer csak észbekapott.
- Hé, itt valami csalás van! Hiszen ebbe csak hálni jár a lélek, akkor meg hogyan van az, hogy csak így felkapja azt a zsákot és viszi, mint a tollseprűt?
Szaladt ki utána. Szaladnak a szolgák is, de más sehol nem volt. Ám, de később megtudta a király, hogy az öregaszonynak álcázott tündér az aranyat szétosztta a szegények között.
Hát így járt az a sokgyermekes király. Aztán nemsokára még nagyonbb lett a gondja, mert onnan kezdve minden hiábavaló küzdelem volt, hogy a gyermekeit megint szétváassza a nagy egységből, ami egyre erősebb lett e gyermekek között. A végén már annyira egységben lettek, hogy amikor az egyik beteg lett, és ágynak dőlt, a másik tizenhat is hirtelen lázas lévén, ágynak esett. Csudák-csudája, még a gyógyulásuk is ugyanabban az időben kezdődött el.
- Hát ez nem lehet! Ez egyszerűen hihetetlen! - gondolta a király és azt sem tudta jó ez vagy rossz. Mi van ha az egyik király lesz és a másik tizenhat közül egy lebénul? Akkor meg majd mind a tizenheten bénák lesznek? Jaj, jaj én nekem, miért is engedtem bé azt a vén szipirtyót a házamba? Ó, jaj!
No aztán történt ott még sok minden, de a vége csak az lett, hogy a király egy napon elhunyt és a trón üresen maradt. Hej, elkezdett forrongani a nép. Na erre a katonavezérek is fogták magukat, hamar bémentek a palotába, hogy egyet királlyá ütnek és a többi tizenhatot meg le kell ölni.
Nemsokára már jöttek is a katonák. Két perc alatt félreállították az őrséget és már ott voltak, hogy legyilkolásszák a tizenhat herceget, hercegnét, csak a nagyobbikat tartva meg királynak.
Igen ám, de akkor a nagyobbik fiú bényúlt a zsebébe. Kivette a bodzasípot és megfújta erősen. Hát egyszer csak ott termett az egység tündére tizenkét katonával. Na azok olyan katonák voltak, hogy nem fogta őket se a kard se az ágyúgolyó. Mindjárt kimenekítették a király tizenhat gyermekét és a tizenhetediket meg hagyták, hogy a katonák királlyá koronázzák.
Nemsokára az új király vette át az ország irányítását. Maga mellé vette tizenhat testvérét, és úgy kormányozott, hogy senki észre sem vette, hogy nem egyedül vezet, hanem tizenheten vannak úgy, mintha egyek lennének.
Természetesen ez lett a világ legjobb királysága, és ennek az egységnek az lett a haszna, hogy több mint száz évig kormányoztak mindaddig, míg az utolsó testvér is el nem költözött az élők sorából. Ha az utolsó testvér el nem költözött volna, tán az én mesém is tovább tartana. Így volt mese volt, aki nem hiszi járjon utána.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
A szép meséd megint elnyerte tetszésemet. Ilyen síp nekem is jó lenne néha, meg ilyen tündér is. Gratulálok