2011.07.28. 11:43, miner
Hétfőtől szombatig gondmegoldó hangulatban
Hétfőtől szombatig múlnak az évek,
úgy figyellek, csak te maradj szépnek,
csak neked csillogjon a szemed.
Még a homlokod ráncát se lássam
s megütődök, ha fehér egy hajszálad,
vagy drága könnyed kezemre szárad,
legalább a hajfestést abba ne hagyd.
Nincs semmi baj ha alkonyatkor
beszédünk romantikába torkoll,
borzongjanak vén fenyők
amikor átölelsz, mint szoktál.
Holnap reggel, ha már pirkad,
futásra készen fogom a kezed.
Szaladjunk vissza a patakra.
Vessük be magunkat erdei árnyba,
mindig szürkébb legyen a világ,
hogy láthassam arcod rózsaszírmát.
Kis szíved, mint az őzikéké,
most elrohanna, de én űzném örökké.
Ne torpanjunk meg csak az idő
tenyérnyi lyukon át fogyjon el.
Hajlongjanak a nyárfák felénk
visszafelé küldve a szelet.
Emlékek sörénye lobogjon,
mintha lovak lennénk e tájon,
villám kísérjen e vágtatáson.
Az elsőtől az ötödik napig
Őrizlek, féltlek, rejtelek döghalálig.
Merj élni, szülni, és koplalni,
ha ez nincs benned, nem vagy senki.
Csak szombatig, csak addig még,
onnan már vasárnap ünnepe kímél.
Szépnek boldognak neked kell lenni,
bokrok közt veled kell henteregni,
kis keddig, szerdáig s akármeddig.
Gyertyás mécsesként el ne fogyj,
csütörtökön színházi jegyet veszek,
készítsd magad, ne morogj.
Péntek van már, tovább te édes,
most már látnak eme Annabálon,
most nem látnak, elsötétül a nézőtér,
csak a színpadról figyel rád egy ledér.
Jó lenne mindig így maradni,
mások életét napról-napra nézni,
már ne kéne többé haza menni.
Jól elbóbiskoltam mi ez a taps?
Kis szívem te még maradsz?
Szép a májusi szerenád na hallod,
neked húzzák a legszebb dalt.
Még egy hét s újra véled,
mohó szemem szemedbe mélyed,
nevemet e padra írom,
Hol az ernyőm, én nem bírom.
Szóljon a befejezés, elég,
hagyjuk itt ezt a tragédiát,
hétfőtől szombatig bírjuk már ki.
Hold világa udvart rajzol magának,
holdudvarában lakom én is veled,
szépséged ide rekesztettem,
Büszkeségemmel fényesítettem.
Anya legyél, s engem ringass,
hangya legyél, s nekem gyűjts
új reményeket, nevess eleget.
Újra, megint kezdd előlről,
míg az a hegy egyszer eldől,
száradjon el minden koró,
csak te maradj rózsa.
Elfogyott az út előlünk,
vissza mégse menekülünk,
nyárfák türelme fedi
homlokod ráncait.
Nincs ilyen szó végzés,
mely miatt ne lenne túlélés,
hisz nem a szépség tart meg.
Van olyan mit senki el nem vehet,
hiszen te tudod,
E z é r t s z e r e t l e k....
Kedves Miner! Nem kívánsz Te sokat ettől a hőlgytől ?:-)) szerencsétlen rohangálhat folyótól , erdőtől, bokortól, le s fel, és méghozzá szép is legyen, a haja is rendbe legyen, hangya legyen, gyűjtögessen, és még Téged is ringasson!:-))De azért látom Te is teszel valamit :-)) " Őrizlek,féltelek, rejtelek döghalálig "Nem semmi . Hát nagyon jóóó, szépen összeszedted. Gratulálok.:-)) Én humoros versnek vettem.