Bonifácot talán már nem szükséges bemutatnom, hiszen korábban írtam róla néhány cikket, de ami tegnap történt, az annyira aranyos volt, hogy megosztom a tisztelt olvasókkal is.

Egy sípoló egérkére bukkantam a polcon, és odaadtam játékos kiskutyámnak, mivel eddig is örömmel hurcolászta ide-oda aprócska játékait. Az egérkének fergeteges sikere lett, rájött, miként lehet sípoltatni, cipelte minden felé magával, ha felé közeledtünk vad morgással jelezte, hogy nem adja senkinek ezt a "zsákmányt"... A fenyegetést nagyon komolyan kell venni egy 4 kg-os kutya esetében...

Elérkezett a délutáni séta ideje, én pedig rábeszéltem Bonifácot, hogy tegye le az egérkét a teraszon, nehogy séta közben elveszítse... Ő szót fogadott, ám amikor visszajöttünk, hűlt helyét találta csak a kis kedvencnek, egérke sehol. Bonifác kétségbeesetten szaglászott, kutatott mindenütt, eredménytelenül.

Már annyira sajnáltam, hogy kértem a férjemet, öltözzön fel és menjünk át az állatfelszerelés üzletbe, vegyünk valami hasonló játékot a kiskutyának. Készülődtünk és hirtelen az egérke előkerült, Bonifác hozta diadalmasan a terasz felől...

Mi történhetett? Hol volt eddig az aprócska játék? Két macskánkat hiába faggattam, azok durcásan utasították vissza a gyanusítást, miszerint ők aztán nem foglalkoznak gyerekjátékokkal...

Ma reggel oldódott meg a nagy titok. Szomszédasszonyom konyhaablaka a teraszra nyílik és ő is korán ébred, így hajnali sétánk után üdvözöltük egymást, majd mosolyogva mesélte, hogy tegnap Csoki-cica bevitte Bonifác egerét hozzájuk. Ahogy gazdija észrevette kirakta a teraszra, ezzel Bonifácnak nagy örömet okozott.

Bonifác érkezése előtt Csoki lelkes cimborám volt a napozásban, hozzám símulva közösen izzadtunk a napozóágyon, ám mióta a kiskutya velünk él, Csoki dühösen fúj rá, mint egy aprócska sárkány, amit Bonifác méltatlankodó csaholással "jutalmaz", hiszen ő szívesen játszana a cicákkal, ezt Csoki nem érti. Ő csak azt látja, hogy nagy barátját - engem - elveszített a kutya miatt, ezért állt "nemes bosszut" a leírt módon.