Sztoikus életforma-, gondolkodás

Szeret engem az Isten és minden nap ezer kiscsodával ajándékoz meg. Figyeljetek nagyon, mert nem tesz ő kivételt, mindenkinek jut jóságából, aki hisz benne. Kérni kell és minden megadatik, ha bennünket rá érettnek, méltónak talál.

Nem egyszerű az ember, elhagytam én is Istenemet, nem vettem észre, hogy oda is futottam, ahova nem kellett volna, onnan is menekültem, ahol maradni lett volna jó.

Az élet legnehezebb tétele, a veszteségek megélése, legyen szó, kapcsolatról, élethelyzetről, családról.

Át konvertált lelki fejlődésem során, megismertem a sokak által tagadott lélekcsalád fogalmát. Nagyon mély érzelemgazdag világ tárult elém. Fizikailag el nem érhető családom, elfoglalta méltó helyét, a lélekkolostorban. Együtt ébredünk és közös imáinkban gyakran belealszunk. Ezt csak azok érthetik-, érik meg, akik "lélekcsaládban" élnek.

Érintés nélküli érintésekkel éljük meg mindazt, amit sokan még a fizikai síkon is képtelenek. Újainkban lenyomatokat őrzünk, olykor több életeken átívelő emlékeként.

A lélekember c. könyvemben írtam erről.

Az igazság soha nem paranoia!

Ismerjük a fantom fájdalom tüneteit, amikor az amputált testrész fájdalmát érezzük.

Sőt, minden asszony, akinek méhében leszületésre váró lélek fogant, de „önként” visszatért teremtőjéhez, édesanya marad, mert a kislélek lenyomatát, maga után hagyja, és segíti, mindig visszatér, a lélekcsalád tagjaként. Ilyen édesanya vagyok én is.

Saját életem segítője, megértője a sztoikus gondolkodás-, az érzelmi kontroll lett. Mindannak elfogadása, amire nem lehetünk hatással. Azonban minden lehetőségből a legjobbat igyekszünk kihozni.

„A sztoicizmus egy ókori görög-római filozófiai iskola, mely az erényt, az önuralmat és a természetes életet hirdeti. A sztoikusok szerint a külső eseményekre való helyes reakcióval, az érzelmek tudatos irányításával és a sors elfogadásával lehet belső békét és boldogságot elérni. A sztoicizmus célja a bölcsesség és a kitartás fejlesztése az élet kihívásaival szemben. „

Mindennapi életünk iránytűje kell, hogy legyen. Nem egyszerű mutatvány. Sokszor önmagunkat áltatva, próbálunk réseket keresni ott, bejutni oda, ahol semmi keresni valónk nincs. A kétségbe esés helyett, elkell hagyni a helyszínt, és haladni tovább a sztoikus úton, ahol minden célhoz elérhetünk.

Minden embernek lehetősége van életében bejárni azt az utat, amiben jól érzi magát, és megtalálja a boldogságát, csak a lelkében kell rendet tenni.