A lélek otthonra talál 9. - Végállomás földi angyalok között –2023.08.09. 17:33, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
A találkozások értelme, vonzás és taszítás...
Minden nap tartogat meglepetést. Jót és rosszat egyaránt.
Ismeretlen helyen az emberek a külső után ismerik fel egymást, a lelkükről semmit nem tudnak.
Új életem, új otthobában a bemutatkozó után megkeresett valaki, barátok lettünk. Őszinte, egyenes teremtés, semmit nem rejt véka alá, kimondja, amit gondol, semmit nem söpör a szőnyeg alá. Szerzett is magának ellenséget eleget. Szeretem az ilyen embereket, magam is szemtelenül őszinte vagyok, tudom sokszor bántó, az igazság azonban éltet, míg a hazugság viszont ölni képes. Mindketten így gondoljuk.
Hasonlóságunk és különbözőségünk okán a konfliktus megoldásunk ennek ellenére eltér, viszont a törekvésünk, a végeredmény szempontjából ugyan oda vezet.
Minden emberi kapcsolat jövőjét, az első találkozás-, érintés dönti el. Amikor valakivel auraközelségben kerülünk, egyaránt vonzhatjuk-, taszíthatjuk egymást, illetve közömbösek lehetünk. Érzelmi intelligenciáknak ebben nincs befolyása, megerőszakolni lelkünk antennáit nem lehet.
Aki taszít, annak is a tisztelet jár, de szeretni nem tudjuk soha.
Pont tegnap került elibém, Müller Pétertől egy erre vonatkozó idézetet, amikor az ember belemegy olyan helyzetbe, amit a találkozás után megbán... Nem értek vele egyet, megbánni csak azt szabad, amire hatással lehetünk. Örülni, és megköszönni kell minden találkozást, amiben kiigazodnak a szálak, eltűnnek a bogok. Léteznek találkozások, ahol az első szemvillanáskor, érintéskor fellobbannó szikrák, „tüzet szítanak”, ezek a nagytalálkozások, hozhatnak élethosszig tartó szerelmet, könnyel és örömmel, de sohasem közönnyel, ezek nem, múlnak el. Ilyenek az életek-átívelő családi karmák is..
Ugyan így vannak mindent tisztázó találkozások taszításokkal, csalódásokkal terhelten, ezek a „vizek”, amik kioltják azt a tüzet, amiket nem a lélek éltet, csak a szomjas ember szomját olthatják ideiglenesen, de nem lehetnek tartósak. Ezekből, amilyen gyorsan csak lehet, ki kell lépni, mielőtt a másikban mélyen fájó sebeket hagyunk. Őszintén fel kell tárni az igazságot, elmondani nem azt kaptam, amire számítottam, ebben a találkozásban ennyi volt. Ez korrekt. De! megbánni semmit nem szabad.
A lélek érzékeny „teremtés” azt nem befolyásolhatja emberi terv, szándék, meg kell értenünk és értetnünk egyedül Isten tudja miért ilyennek teremtett.
Vonzás és taszítás… az élet velejárója. KI ne élt volna át hasonlót? Elég egy közösség, társaság, tömegközlekedés, ahol az energiacsere emberek között létrejöjjön.
Vonzásban a lélek lát, rútból lesz szépség. Taszításkor a szem, minden szépben meglátja a hibát, és válik rúttá…
Misiréről hazajövet sokáig gondoltam Norbert atya szavain.
Müller Péter idézet után, az atya beszédében megerősítést kaptam. Az emberek közötti találkozáskor létrejövő negatív-, pozitív hatásról beszélt. Nem energiacseréként említette, de a polarítás létrejötte ugyan oda vezet.
Saját példámat említem most meg. Az oltár előtti második sorban ülök, a templomban gondolom megvan a megszokott ülési sorrend. Előttem, mellettem nem ül senki. A mögöttem lévő sorban hárman ülnek.
A mise alatt, kézfogással” fejezzük ki békére való törekvésünket, ez a katolikus mise szertartásának része. Mindhárom asszonnyal kezet fogunk. A középsővel az első találkozás óta, összemosolygunk, és pár másodpercig tovább fogjuk meg egymás kezét. Ez az isteni szeretet megnyilatkozása közöttünk. Nem tudunk egymásról semmit, csak azt, Isten szemében egyek vagyunk, talán, egy lélekcsoportba tartozunk, vagy van közös csoport-, vagy egyéni karmánk. Minden esetre bizonyított tény, hogy minden találkozásnak értelme van.
Szeret engem az Isten, mindig, minden időben érkezik, figyelmeztet, utat mutat, a kereszteződéseknél melyik az az ösvény, amelyen indulnom kell tovább, mert az vezet a végállomásig.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
A bajban nyilvánul meg az igazi barátság....
Péter