Amikor egy ima valósággá válik…

Évek óta minden reggel ébredésem után az imahídra lépek szeretteimmel, nekik kérek elsősorban, fenntartható egészséget, biztonságot és megköszönöm, mindazt, amit megkapunk. Szeret bennünket az Isten, mindenkor megmutatja mi a teendőnk, és hol a helyünk ebben a földi világban. Hálás vagyok mindenért, kaptam kis- és nagycsaládot.  Részei lehetünk egymás életének, mindent felülíró segítőszándékkal, cselekvő szeretettel. Egy látogatás, őszinte beszélgetés, a legnagyobb szelet is képes lecsendesíteni, a sorshajóra mindent vihart kiálló erős vitorlát feszíteni, hogy a kikötőbe érjen. Az ember néha önző, sajátmagára figyel, pedig nem erre lett teremtve… Amikor kikristályodnak a gondolatok, gyorsabban peregnek az orsók, rájön, hogy a bogokat nem mások-, hanem saját maga köti a szálakra. Akkor kell köszönetet mondani, és figyelni, hogy a jövő palástjához, erős fonalakat fonjunk, amiből nem feslő, nem szakadó szövetet lehet szőni.

A biztonságot, nyugalmat biztosító erős palást alatt a szeretet nem fázik, nem kell könyörgni széthulló szeretetmorzsákért.

Kéz van, ami megtart, ami úgy tud  adni, hogy soha nem vár érte semmit.  A beszédben őszinte tiszta szó, kimondva azt is, ami fáj. Megértés, mi oly sokszor nehéz, mert sok a félreértés. Nem vesszük észre a leheletfinom különbséget érzések kavalkádjában, elveszünk benne magunk is, aztán csodálkozunk, ha tévesen ítélnek meg bennünket.

Nagyon szép ajándék lehetünk mások életében, ha megértjük hol a helyünk benne, és meddig mehetünk el, ne akarjunk több lenni, mint, ami minket megillet. Legyünk hűséges barát, aki figyel-, -mint tyúkanyó a csibéire-, akkor ott lehetünk, és segíthetünk, ha a szükség úgy hozza. Ez a legtöbb, a legszebb, legnemesebb, Istennek tetsző ajándék, amit magunkból adhatunk.  Nekem, ez megadatott. Köszönöm, összefésült családomnak! Isten ajándékai ők, a teremtés olyan csodája, ami nem kötelez hálára, csak őszinte, tiszta cselekvő szeretetre, egymásért érzett felelősségre.

Másfél hónapja érkeztem az erős pillérekre épített biztonság várában, ahol fogadhatom szeretteimet, barátaimat. Minden találkozás segít megérteni valamit, kibogozni az összekuszálódott szálakat, hogy a gombolyag alkalmas legyen a holnap köpönyegéhez előkészített szövetére...

Ünnepnapra készülünk ma, első év, a születésnaposok asztalánál én is helyet foglalhatok, a köszöntő- és az ünnepi műsorok nekem is szólnak majd.

Holnap, pedig új kis otthonom szentelésére kerül sor, délelőtt várom az atyát.

Oly sok mindent megkaptam az életemben, megtanultam a pokoltüzében égni, az ezt követő  évtizedkben szeretve lenni, olyan erős várat hagytak rám örökségül, amiben szeretetteimet is elhelyezhetem, amit talán meg sem érdemeltem.

Köszönöm Istenem, hogy így szeretsz és áldhatom a Te szent neved most és mindörökké…