Fogadalom Isten házában

Szeret engem az Isten, megadta azt a csodát, hogy tegnap beléphettem új otthonom városának templomába, a szent misén részt vettem. Megismertem az atyát, aki elmondta tíz éve szolgál. Nagyon szép beszédet mondott, a szentmise alatt lelkem csordultig telt isteni szeretettel, erőt kaptam az előttem lévő úthoz.

Mise után megrendeltem minden második hónapban az előre mentekét való szentmise felajánlását, és felkértem új otthonom felszentelésére.

Jövőhét utánra ígérte. Az atya kijár az otthonba is misézni. Közelében az isteni harmónia, szeretet és béke ölelt át.

Így szeret engem az Isten.

Küldött valakit, aki tegnap kivitt a templomba, és a szentmise után hazahozott. Nagyon szépen megköszönöm. Legyen áldott Ő és a családja!

Lelkemben nyugalom és béke költözött a biztonság, és a holnap reményének zamatát ízlelgetem. Semmi, de semmi nem zavarhatja meg szívemnek visszatért ritmusát, hiába settenkedik közelembe a gonosz, ravasz rafinált szándékkal, megtörni békémet. Ismerem alantas szándékát, és néhány óra háborgásomat elcsendesíti az isteni gondoskodó szeretet, ami védőpalástként terül rá az életemre. Erős vagyok, mert megteremtetettem a magam biztonságát a lehetőségeimből. Előre ment családomnak évtizedekre gondoskodtam a nyugalmáról. Földi síkon élőknek -ha a szükség úgy hozza- biztosíthatom azt a körülményt, amiben én részesülök.

Szeret engem az Isten, megmutatta a poklot, hogy értékeljem a mennyországba vezető utat. Mindig küldött valakit, aki felemelt, ha elestem, aki gondoskodott rólam, a szárnyaimat erősítette, hogy hazataláljak a fészekbe, ha repülni vágyok.

Kaptam hívatást, a legszebbet, a betegemberek szolgálatát, segíthettem a gyógyulásukat.

Kaptam egészséges lelket, ahol az alázat legyőzte az egot. Soha nem én voltam az első, az enyéim, a hozzám tartozók után következtem. 

Voltam szegény, ismerem a „nincs-t”, éltem a „van”-ban, de soha nem lettem a pénz rabja. Nem érdekelt a vagyon, a tulajdonlap. A nevemről is leírattam, ami megadatott.

Beteg voltam, és gondoskodtam arról, hogy az utánam maradottnak, minden procedúra nélkül adassék meg, hiszen az önzetlen szeretet, nem birtoklásról, tulajdonlapról kell, hogy szóljon, aki ezt nem érti ott a harács diktál.

Egyet jegyezzünk meg, soha nem tudjuk ki a soros, ki megy el előszőr. Mindig gondolnunk kell arra, ha mi költözünk el, szeretteink feje fölött biztos tetőt hagyjunk, ami viharnak ellenáll, és le nem perelhető.

Ez a szeretet törvénye.

Egyetlen családban nem lehet, „enyém” csak a „miénk” létezhet, ez a pecsét a családi passzuson.

Vannak és lesznek nehéz napok, a földi életünk nagy lecke. Minden találkozás lecke, sok megoldatlan feladattal, rajtunk múlik, hogyan oldjuk meg, mit hozunk ki belőle. Születnek barátságok, vannak, amik kiállják a próbát, és van, amit el kell engedni.

Az ember lelkében a legnagyobb gazdagság, az alázat és a diszkréció. Ha erre a kettőre vigyázunk, mindig képesek leszünk az ellenünk tervezett csatában háborút nyerni. Az ellenségeinkért imádkozni, áldást kérni a pletykásokra, manipulátorokra, rosszakarókra, hazugokra, másokat birtoklókra, megfélemlítőkre.

Akire áldást kérünk annak ereje gyengül és soha nem tud ártani nekünk, mert minden rossz visszaszáll rájuk, ez a büntetésük.