Elköszönök, holnapután reggel lakat kerül nemcsak a házra, az életem egy része is lezárul.
Egyedül indulok útra, egy ismeretlen másik "világba".
Máshol köszönt rám a reggel és búcsúzik az este.
Milyen lesz? Nem tudom.
Nem félek, mert szeret engem az Isten, tudom mindig oda vezet, ahol a legjobb lesz nekem. Soha nem hagyott magamra, imáimat mindig meghallgatta, Azt és annyit kaptam tőle, amit megérdemeltem.
Új élet vár rám, nyugalom és béke, gondoskodás, ápolás, ha a szükséh úgy hozza.
Soha nem követeltem, nem voltam birtokló. Amikor adtam hálát nem vártam érte, mert az nem lett volna önzetlen.
Amit kaptam, mindig elfogadtam, rosszat és jót egyaránt. Ahol szerettel fogadtak, maradtam és megköszöntem, de elmenekültem onnan, ahol számomra "nem terítettek" a családi asztalnál.
Szedtem kavicsot a cipőmből és tüskéket a körmöm alól. Kigúnyoltak, megtagadtak, hagytak a földön, amikor elestem. De voltak, akik észrevettek felemeltek, gyógyítottak, tanítottak.
Ma már nincsenek sebek, csak hegek, amiből tanultam.
Nem bántam meg semmit, ezáltal lettem erős, önálló és szabad. Kerek és szép eletet élhettem, saját anyagi biztonságomat, magam teremtettem meg. Neken társam volt, vigyázott rám, az egyetlen, aki úgy fogadott el és szeretett, amilyen vagyok, amit meg sem érdmeltem, még a széltől is óvott, köszönöm, hogy számára a párja lehettem.
Örökségül élethosszig tartó biztonsággal gondoskodott rólam.
Leltározok, magammal csak azt és azokat viszem, amik-, és akik hozzámtartoznak, számomra örömet tartogatnak.
Véget ért egy fejezet.
Új nappal, új lappal indítok, mivel telnek meg a sorok? Hamarosan kiderül.
Megszámolom majd első este a négy sarkot, és figyelek az álmomra, mert az álmok nekem soha nem hazudnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
