Amikor győz az igazság, az ármány, hazugságok és manipulatív játékok fölött…

Minden napnak, találkozásnak célja van. Nem kellett sok idő, ahhoz, hogy megvilágosodjon bennünk a célkeresztben mi voktunk az áldozatok. Amikor valakiben fészket rak a követés félelme, másoknak akarnak megfelelni, s távoltartásban teljesítik akaratukat.

 Számomra ez jellembeli megbicsaklása azoknak, akik saját döntéseikben nem lehetnek szabadok, így mások érzelmi rabszolgájává válnak.

Sokszor szemtelen őszinteségemmel megbotránkoztatok másokat, hogy kimondom, leírom százszor, ezerszer, ha valakit szeretek, nem félek senkitől, meg nem tagadnám az érzéseimet. Legyen szó barátról, családról, még csak nem is magyarázkodok, mert az én lelkemben a szeretet, olyan, mint a hagyma héja, sokrétű. Ki melyikbe van kódolva, azt mindenki tudja, megérzi.

Lélekemberként, könyvemben leírtam, hogyan és miért szeretek másképp, mint az átlagember. Egy kis részlet, talán segít bevezetésképpen megérteni…

„A lélekember szeretete különleges, csak egy másik lélekember képes megérteni, nem félreérteni. Mivel az anyag (test) számára közömbös, így antennája csak a lélek rezgéseire mozdul, azokat a jeleket fogja. Minden lélekember szeretete rendkívül szerteágazó.

Legerősebb ezek közül a lélekszeretet.

Ez mindenkor az egymásnak teremtett lélekpárhoz-, (lélektárshoz, ikerlánghoz-, duál-párhoz, -nevezzük bárminek.. ) fűződő földöntúli szeretet, ami csak és kizárólag egyetlen lélekhez kötött! Ennek gyakorlati témája földi életünk záróvizsgájának legmeghatározóbb tétele.”

Ezt követheti a baráti-, szerelmi-, családi -gondoskodó cselekvő szeretet-majd az élethosszig kitartó hálaszeretet-, és a személyválogatás nélküli egyetemes szeretet.

Ezen a szinten nincs bosszú, ismeretlen s gyűlölet. Empátia van, megbocsátás, ami nem azt jelenti, hogy ott kell folytatni, ahol összetörtek, hanem csendes szemlélőként jelen lenni a kialakult helyzetnek, és segítőszándékkal közelíteni, ha a szükség úgy hozza.

Megvallom érzékenységem erősebb az átlagembernél. Naívságomban, lehet, hogy én is odanyújtanám a kezem annak a veszett kutyának, aki akkor mart belém, amikor enni adtam neki. de ebben az estben nem hibáztatnék senkit, csak magamat. Akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél, tartja a közmondás és milyen igaz. Ezekhez tartom magam.

Mint fentebb írtam a tegnap esti baráti beszélgetés részleteiben kibontottunk egy nekünk szánt alantas csomagot, amiben félelmetes tartalmat találtunk. Közös évtizedes lélekmunkánkat próbálták miszlikbe szaggatni, egymástól elszakítani bennünket. Felfoghatatlan, mire képes egy beteg lélek, hogyan tudja megtéveszteni behízelgő szándékkal, manipulálni, akiket kiszemel magának.

Mi lehet a motivációja?  A saját életének kudarca, mások sikereire beteges féltékenysége, irigysége, vagy szimplán a gyenge jelleme, rejtőzködő ördögi szándéka? Ki tudja. Egyet figyelmenkívül hagyott, nincs az igazság, ami utat ne törne magának, hogy felszínre kerüljön. Az ördögnek pedig örök adósa marad az, aki vele cimborál... 

Még egy lecke, igaz, bár, hogy elhúzódott, de megoldódott. Hamarabb kellett volna, kevésbé sérültünk volna.

A végeredmény számít, mondja oly sokszor szeretett, drága barátom, belátom, neki szinte mindig igaza van.

Új élet, új otthon, új helyzet…

Gondolatpókjaim már szövik a biztonság, nyugalom, hálóját, melyból  a béke palástja készül, amit szent Rafael napján, Gábriel órájában terítenek rám a költözés napján az angyalok, Szent Mihály arkangyal felügyelete mellett. .

Huszon egynéhány nap, és máshol köszönt rám a reggel, új otthonomban ébredek.

Lelkemben magammal viszem mindazokat, akiket szeretek, akiknek elmondhatom naponta százszor, leírhatom ezerszer, köszönöm, hogy vannak nekem, - és soha nem lesz teher hallani, vagy olvasni tőlem-. Ők azok, akik tudják, rám is számíthatnak szívem utolsó dobbanásáig, őket nem lehet beolyásolni, megtéveszteni, soha meg nem tagadnának, mint, ahogy én sem, mert őszinte tiszta szívvel szeretem őket…