2023.05.05. 20:45, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
Kedd reggel, Anitával földi őrangyalommal indulás a kórházba. Készenléti bőröndöm tartalmát még egyszer átnéztem, mindent rendben találtam. Időben az osztályra értünk. Ahol az elmúlt évben gyakori vendég voltam, életem megmentői ismerősként fogadtak. A szokásos rutin-, felvétel, vérvétel, EKG, után elhelyezkedtem a szobában. Délben megtörtént a szívultrahang. Jól eső érzés volt hallani, nyugodtan mehetek Balatonfűzfőre, nincs baj a motorral, bírni fogja a változást.
Ma egy éve, május 5-én este, talán még az óra is közelit légszomjam oly mértékben fokozódott, ami majdhogy nem összeegyeztethetetlen az élettel. A rohammentő megérkezett, több, mint félévszázados barátnőm mentőtiszt fiával Lacikával -nekem ő mindig ez marad, hiszen, újszülöttként az én kezemben is lubickolt fürdetés közben-. Nagy hozzáértéssel látott el, tette rám a hasamig érő oxigénpalackot, dekompenzált keringésem támogatásába kezdett. Vízhajtó, infúzió bekötése után, indultak velem az SBO-ra. Nem sokkal később az elvégzett vizsgálatok után, a kardiológián feküdtem, szinte mozdulatlanságra ítélve. Másnap maszkkal és palackkal együtt vittek ágyastól szív UH.-ra, CT-re -aminek az eredménye minden lebenyre kiterjedő tüdőembólia… Tudtam, a mezsgyére kerültem. Minden kétesélyes. Egykori patológusunk mondaná keserű humorral, „evvel bizony szégyen élni”. Hogy „szégyenemet levetkőzve” ma itt emlékezhetek, mondhatom el, írhatom le, a minden igényt kielégítő-, sőt azon is túli gondoskodó figyelemnek, kiemelkedő orvosi hívatásnak, tudásnak, cselekvő szeretetnek, ápolásnak, amit itt a betegek plusz terápiaként megkapnak, köszönhetem az életemet. A tüdőembóliám után nem sokkal később kialakult pitvarfibrilláció után kerültem vissza az osztályra. Ahol ismét esélyt kaptam gyógyszer beállítással az életem folytatására.
Hálámat a mindenkor értük is szóló imával és fohásszal fejezhetem ki. Kérem, az Úr áldása kísérje szolgálatukat és életüket.
Az osztályról elmondható. Csend, nyugalom, a türelem békéje honol a folyosón és kórtermekben egyaránt, ahol a 91 éves ember mindazt megkapja, amit az élete teljében élő betegtársa. A szívnek gyógyulás, a léleknek szanatórium ez itt, ahol néha még a légy zümmögése is csendháborító lenne a gyógyító csendben, a gyógyulás érdekében.
Felvételkor az orvosok nem csak bemutatkoznak, a betegek kezét megfogják, türelmesen végig hallgatják, kérdezik. Tőlük a betegek is kapnak választ a kérdéseikre. Az osztály orvosainál jól érvényesül az az örök szabály, a jó anamnézis fél diagnózis.
Nagyviziten, a főorvos úr megszólítja a betegeket, alázatos együttműködésben zajlanak ezek a „találkozások” nem katonás rendet követelően. Még soha nem láttam hátat fordítani, figyelmen kívül hagyni, azt, aki az ágyban fekszik és minden szóra érzékenyen figyel. Itt valóban emberközpontú gyógyítás folyik, nem egy kód lesz a beteg. Talán furcsa ezt olvasni, de „szeretek itt gyógyulni,”
Most az egy éves évfordulóra kontroll vizsgálatra, állapotfelmérésre érkeztem. Mielőtt belépek új életem kapuján, látnom kell milyen „ruhát hord a lelkem” mennyire kopott el a több, mint hét évtized óta, kell -e folt valahol rája.
Magam is figyelek rá, a kaposvári PET-ct némileg megnyugtató eredményt hozott, egyetlen kérdéses „jel” maradt, a gyomornál talált elváltozás, aminek további, tükrözéssel való vizsgálatát javasolták, a rosszindulatú elváltozás kizárására. Sor került erre is, szerencsére ez is „csak egy gyomorcsonk gyulladás” ami jól karban tartható, megfelelő terápiával, kis odafigyeléssel az étkezésben. No, ez lesz számomra nagy kihívás, mert akaraterőm itt mindig megbicsaklik. Nagyon szeretek enni, és megvallom az igazi magyaros ételeket, hiába „hentes lányaként nevelkedtem”… Azért megpróbálom…
Szeret engem az Isten. Biztos titkos terve van még velem. Két gyógyszeremen kellett változtatni, s mehetek tovább a megkezdett úton, az ismeretlenbe, amire most felvagyok készítve. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, az osztályvezető főorvos úrnak, a főorvos asszonyoknak, a nővéreknek, takarítónőknek áldozatos szolgálatukat, munkájukat, amivel segítették, segítik a gyógyulásom, és visszakapott egészségem, fenntartását.