Szereti az Isten mindazokat, akik hisznek-, és bíznak benne, teremtésének csodájában élik az életüket.
Itt állok sorspoggyászommal megpakolva, tárgyakkal teli dobozokkal az új életem küszöbén.
Tegnap este Dr. Csókay András agysebész szavait hallgatva, a zsúfolásig megtelt templom csendjében éreztem Jézus jelenlétét, épp úgy, mint a máriagyűdi csodálatos gyógyulásom alatt. A főorvos úr elmondta, a sziámi ikreket a magyarok közös imája tartotta életben a műtétek sorozata alatt. Még a legnagyobb ateistának hinni kell annak az embernek, aki szikével egyik kezében tartja az emberi agyat. Érdekesek az emberek, hisznek a média demoralizáló megmondó embereinek a hitet és Isten tagadóknak, de nem hisznek azokban, akik vallják, a lélek nem az agy produktuma, nem azonos az anyag egyetlen formájával, szervünkkel a lélek soha nem változó, élő önálló egység. Itt megemlíteném még Dr. Papp Lajos szívsebészt is, aki szintén esettanulmányaiban írja le Csókay doktor állítását.
Csókay doktor a feltámadást saját kisfia halálával élte meg, mesélte el. Egy apa, aki orvos, születésnapját ünneplő gyermekét öleli magához, köszöntve, majd rövid időn belül egy 20 cm, mély kerti medencében találja holtan. Gyermekére borulva egy rózsafűzérbe kapaszkodva éli meg az elvesztés semmihez nem fogható fájdalmas pillanatát. Nem azt kiáltja, hol van Isten, ha ez megtörténhetett, hanem azt mondja, Istenem, te jobban szereted Őt nálam, ha elvetted… Az egészséges lélek ezeket hallva átérzi és megérti mekkora a hite és bizodalma Istenben. Aki így adja vissza gyermekét Teremtőjének.
Hit-, és bizalom, soha nem szavakban mérhető egy ember életében, hanem cselekvő szeretetben.
Szeret engem az Isten elmondom sokszor, és valóban, nagyon szeret.
Megtanított hitben élni, hit nélküli mulasztással, megmutatta a poklot, elküldte értem felkent szolgáját, aki kézen fogva kivezetett.
Éltem zúgó viharban, törött hajóban, bűnben született titokban, mint bárki más, rogytam a földre, hagytak el kigúnyolva, megalázva, megtagadva.
Felemeltek, szeretve tanítottak, hiányosságaimat nem hánytorgatva segítettek elhagyni, más életformát, szokásokat felvenni.
Bizonyítva hogy a sakktáblán nem paraszt vagyok, lehetek királynő is. Tanultam, mert tanítottak. Az élet iskoláját végig jártam, lelkemben szabad maradhattam. Büszkén felvállaltak, hitemet visszakaptam. Most bizonyíthatok, -az utolsóvizsgán megmutathatom, milyen diák voltam- mire vagyok képes, mit tanultam a leckékből.
Megtanultam a gondoskodó-, cselekvő szeretet az egyetlen mérték az emberi létnek.
Mit jelent ez esetemben?
Nem szégyellem bevallani -olykor mániákusan-, biztonságot teremtő törekvésre vágyok, adni magamból, mindenkinek, akik közel állnak hozzám.
A tető és a talaj… ez a reményem, elvesztése a félelmem esetükben…
Minden egészséges kapcsolat akkor megbízható és valóban szereteten alapuló, ha nem magunkra gondolunk, halmozva javainkat, hanem megosztjuk azokkal, akiket szeretünk. Az ő biztonságuk kell, hogy legyen az elsődleges, hiszen nem tudhatjuk mikor hív vissza bennünket a teremtő Istenünk. Csak akkor hajthatjuk nyugodtan álomra a fejünket, ha szeretteinket biztonságban tudjuk.
Akkor szeretünk igazán, ha kimerjük mondani, legyek én koldus szegény, ha Őt-Őket biztonságban, boldogságban tudhatom.
Tudom, mit jelent ez, én megéltem. Úgy hagytak magamra, hogy szívem utolsó dobbanásáig biztonságban élhetek. Lesz, aki megápol, ha a szükség úgy hozza. Nem elkaparnak, vagy a hamvaimat szétszórják, hanem ott pihentek évtizedekig, akár egy századig, ahol a Szférák hárfazenéje ringat el, misére hívnak a harangok, Isten házában, keresztelő oltárom alatt lelem meg nyugalmamat.
Épp ezért éreztem-, érzem természetesnek, számomra elsődlegesnek az enyémeket – a hozzám tartozókat- biztosítva legyen az nyugalmuk legyen, itt a földön és a mennybe költözöttnek egyaránt.
Megkaptam ismerőstől, nem érdemeltem meg, amit rám hagytak, milliókat szórok szét, templomi urnafülkére, amikor mindegy annak a hamvnak, hova teszik, hol tárolják, vagy szórják szét, az csak anyag, maradvány. Megmosolyogtam, még csak meg sem haragudtam érte, sajnálom, hogy lelkében nem érzi ezeknek a fontosságát..
Nem vagyunk egyformák, számomra a legégetőbb kérdés volt, mi lesz Maxival, ha költözök. Kerestem a megoldást, az ő biztonsága ugyan olyan fontos számomra, mint bármelyik szeretteimé. Izgatottan vártam találkozásunk után a panziósok döntését elvállalják -e gondozását, tudnak majd rövid kis életének elfogadható körülményt biztosítani?
Imádkoztam, kértem, könyörögtem teremtő Istenemhez, hallgassa meg a kérésemet, segítsen. Oly sok évet kaptunk tőle, töltöttünk el együtt szeretetben, ragaszkodásban, a legmegbízhatóbb bizalmasom, vele mindent „megbeszélünk”.
Házi orvosával -tényleg az, mindig házhon jön-., megbeszéltük, bárhol lesz ő követni fogja sorsát, egyedül ő kezelheti, én fizetem, s majd útra készül, gondoskodik a hamvasztásáról, a hamvait egy kis emlék kerámiában megkapom, megtarthatom. Így tisztességes, így köszönöm meg az együtt töltött éveket. Lehet, hogy mondják, "csak egy kutya", nem csak az, egy érző lélek, aki a leghűségesebb, őszinte szeretetet adja, megérdemli a gondoskodó szeretetet, a méltó nyugalmat, ha véget ér földi élete.
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!”
Köszönöm szépen, én megkapom.
Sorban, minden időben érkezik.
Tegnap előtt elkelt a garázs, aminek árát az átutalás napján utalom tovább kicsi garzonom, új otthonom kifizetésére,
Tegnap este visszajelzést kaptam Maxinak elkészül a helye a panzióban, külön helyiséget kap, „szobája” lesz, talán mehet vele, nem csak a fotelja hanem az egész ülőgarnitúra.
Ugyancsak tegnap végig jártuk a fülészetet-, hallás-vizsgálatot-, elveszett készülékem pótlásához. Ez sem lehetett véletlen, biztos „jobb” hallásra van szükségem, a félreértések elkerülése végett. Ennek beszerzése időeltolódással jár, a készülék engedélyeztetése, -kihordáson belüli miatt - , elkészítése, és 2 hét beállítási próba, heteket vesz igénybe. Ezeket kikell várni az indulásig.
Közben megkezdtük a ház hirdetését. Talán ebben is figyel rám Teremtő Atyám, és időben érkezik a megoldás, akkor szedhetem a sátorfámat indulhatok a számomra is biztonságot nyújtó új otthonomba.