A szent éj alatti családi urnafülkétől „hazatérő” gondolatok

Szeret engem az Isten, megadja nekem azt a csodát, hogy azt cselekedjem, amire teremtett, és amire születtem.

Megtanított a földi élet poklát bejárni, küldött megmentőt-, megmentőket, akik nem hagytak a földön, amikor megbotlottam, felemeltek, kiszedték a cipőmből sóderbányában került kavicsokat, lelkemnek cserepeit összeszedték a magam mögött hagyott hitemet visszaadták.

Élni hívtak, stafirungomba ajándékokat csempésztek, új szokásokat, életvitelt, értékrendet, az egészséges lélek fejlődéséhez szükséges gondolatokat, őszinteséget, amit bárkinek kimondhatok, mások hazugságait, szava-szegettségét figyelmen kívül hagyni, az én ígéretemet az életem árán is megtartani,

Megvetem a hazugságot, a rejtőzködő sunyiságot a nyakatekert manipulációt, kódolt játszmákat. Megtanultam a könnyeimet befelé nyelni, ha bántanak, szánom azokat, akik sikertelenségüket, kudarcaikat mások múltjának hánytorgatásával, lejáratásával próbálják enyhíteni, nem ismerve az örök isteni törvény igazságát, a lélek nem változik, de a környezete a cselekedeteit befolyásolja, a látszat erre épül. Egy önző-, harácsimádóból soha nem lesz a másik biztonságát megteremtő lélek, mert a lélek örök, nem változó, nem mulandó.

Belegondoltunk milyen lelki-topronyságra vall, ha azok vakargatják mások „házának” vakolatát, akiknek a sajátjátjukat kellene tapasztani, vakolni mielőtt az szét esik, és a törmelék maga alá temeti... Minden családnak-, embernek van bűnben született titka, Isten azoknak bocsájtja meg bűneit, akik a mások titkait tiszteletben tartják, eltemetik magukban, diszréten kezelik csak akkor "emlékeznek" rá, ha megvédeni szeretnék azoktól, akiket pellengérre állítanák.

Köszönöm, minden nap megköszönöm, hogy így élhettem le több, mint egy fél évszázadot hála szeretetben, lélekközösségben a kapott családom körében. Egymás tisztelete, őszintége, figyelme, biztonsága mindennél fontosabb volt számunkra. Béke és nyugalom, hálaszolgálat jegyében múltak az évek, évtizedek.

Most itt állok egymagam tervekkel, reményekkel, csalódásokkal megpakolva. Építettem én is homokvárat folyópartra, hittem a megvalósíthatatlanban. Hagytam cinkelt lapokkal játszani a körülöttem élőket, akkor is mikor az én életem, holnapom volt a tétje. Holott tudnom kellett, ami nekem remény, másoknak játék.  S mindezt miért? Kérdeztem,  magamtól a hazafelé jövő buszon, a választ én adtam meg önmagamnak.  

Mert ismerem a karma törvényét, nem érdemes karmát törni, avval nem megváltoztatjuk, hanem magunk előtt toljuk. Az -e földi mulasztásainkat a következő életben elibénk teszik. Lehet megpróbálni halasztani, egyet nem lehet tagadni és megváltoztatni. Ember befolyással egyetlen képletre sem lehet, a Fentiek mutatják meg, karmikus jelekben.

Ahol ezek nincsenek jelen, ott az egymást követő-  előző életekről szóló karmikus kapcsolódás smafú, mese és kitaláció, csak érzelmi zsarolásra alkalmas. Mindig menekültem az effajta manipulatív „látóktól” akik asztrológia ismeret nélkül címkéznek fel nem létező -karmikusnak hazudott találkozásokat- függővé téve áldozataikat.

Csak a képletekben jelen lévő bolygókban, sárkányfelekben, fényszögekben, együttállásokban hiszek. Abban viszont töretlenül, Skorpióban lévő Kyron-m a pecsét a képletemben bizonyítéka.  

Figyelmem, életem célja erre épül, itt kell helyt állnom, bizonyítanom, hogy összefont lelkempárjához mindig hű leszek, egészségének megőrzését vállalom, bármi áron, biztonságát megteremtenem, kapcsolati státuszhoz   nem kötöm.

Teremtő Atyánk soha nem kötelez, hogyan-, miként-, milyen kapcsolatban élünk földi életet, egymásnak teremtett lelkipárunkkal, szadabakarati döntésünkre bízza.

Legyen szó egyéni-, családi vagy csoport karmáról.

Ahogy falták az autó kerekei a kilométereket, úgy kerültem egyre közelebb az igazsághoz.

Akik elveszítik a bizalmamat, lelkembe taposnak, teremtett vagy kapott családom nem tisztelik, semmibe veszik a döntésemet, irántuk érzett felelősségemet, szeretetemet. féltésemet, ragaszkodásomat, azokat nem én zárom ki az életemből, ők zárják ki magukat az enyémból örökre. Minden másra igen-, erre nincs bocsánat. Nincs bennem gyűlölet, harag, soha nem is volt, még közöny sem, egyszerűen számomra megszűnnek létezni.  Magam mögött hagyva őket folytatom az utamat, egyedül, vagy azokkal, akikkel az isteni tervben meg van írva.