.Balettba zárt bizonságos ölelés

Minden nap közelebb kerülök az új életemhez, az új otthonomhoz. Félelmem az ismeretlentől lassan a tegnappá válik, felváltja a ma készülődése, a holnap reménye. Miért kellene félnem, az egészséges lélek otthona mindenkor ott valósul meg, ahol cselekvő szeretetben, biztonságban élheti a minden napjait. Szeretetsátor az, ahol a tetőt nem kell félteni vihartól, lábunk alatt nem inog meg a talaj. Istennek, a teremtésnek igazi ajándéka ebben rejlik, ahol ismeretlen „az én váram….” a mi otthonunk fogalma teremtődik meg, feketén-fehéren betűben szedve. Minden nap hálával köszönöm meg, hogy én megkaptam, elgondolkodom, vajon megérdemeltem? Ember erre választ nem tudna adni, Isten követte életemet, szolgálatomat, figyelte a rám bízott feladatokat, hogyan oldottam meg.

Megtettem -e mindent, mit a környezetemben a szükség elvárt tőlem. Hagytam e magára utcán fekvő magatehetetlen embert? Felemeltem az elesettet? Megosztottam a kenyerem azokkal, akiknek kevés volt?

A betegemberek szolgálatát legjobb tudásom és lelkiismeretes végeztem el, vagy halogatva, mulasztásokkal tarkítottan. Ígéretem megtartottam e, mások titkaira figyeltem kellőképpen, elárultam valakit, saját érdekemben?

Ezekre a kérdésekre tiszta szívvel őszinte felelettel és igazsággal válaszolhatok, ha a lelkiismeretem bekopog, nem lesz miért szégyenkeznem.

A pokoljárásom fizikailag megtörhetett, szememben könnyet fakaszthatott, mikor nem volt biztos holnapom, olykor még kenyerem sem, de lelkemhez nem férkőzhetett soha a bosszú és gyűlölet, mert a Szentlélek ajándéka az isteni szikra pislákolt bennem. Szeret engem az Isten miután ezt a próbát is kiállatam, megtanított a cselekvő-, gondoskodó szeretet gyakorlására. arra a biztonságra való törekvésre, hogy fontossági sorrendben a szeretteim holnapja, egészsége, biztonsága legyen a legfontosabb.

A földi élet egy nagy utazás, sok váltóval állomással. Néhol várakozik a szerelvény, ismeretlenek szállnak fel sorsunk vonatára egy darabig velünk tartanak, majd leszállnak. Mindenből és mindenkitől tanulunk valamit. Vannak, akikre szeretettel emlékezünk vissza, akiket megsiratunk, és másokat elfeledünk. A lélek szelektál.

Vannak élethelyzetek, amiket máshogy élnénk meg, jelenlegi fejlettségünk-, felelősségünk szerint, azonban azt soha nem szabad elfelejtenünk, hogy döntéseink szadad-akarataink szerint hosszuk meg, ezért a felelősséget nekünk kell vállalni. Isten szándékát avval tudjuk teljesíteni, ha földi életünket az ő kezébe helyezzük, akkor viszont nincs helye az ego háborgásának, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan mi szeretnénk. El kell fogadni, amit kapunk, mert egyedül Teremtőnk tudja, hogy nekünk mi a jó, hol van számunkra, a biztos holnap, s kivel élhetjük azt meg.  

Hányszor szembesülünk a tenyerünkből kicsordogáló tengerparti homokból tanulva, nem mindig tudhatjuk magunkénak azt, amit már akezünkben tartunk.. Nézzük meg a boldog gyerekeket, akik folyóparton homokból várat csurgatnak maguknak, abban a hitben, hogy védelmet találnak benne, és az első hullám le is tarolja a biztos menedéket.

A lélek a lélekpárját, vagy a hasonló lelket keresi egész életében, mert ők tudják teremtésünknél fogva az egymásért érzett felelősséget, bizalma-t, hűséget és a feltételekhez-, földi státusokhoz nem köthető, gondoskodó, őszinte szeretetet biztosítani.

Kérdezhetnék, honnan ismerik fel egymást.

Nem abból, hogy egyformán gondolkodnak, hanem hogy egymást kiegészítik. Nem abból, hogy szolgálnak a másiknak, hanem, hogy segítik egymást, nincsenek érzelmi zsarolások. Betegség estén úgy gondozza, ápolja, hogy pihenését biztosítja, figyelme és türelme nem lankad, óvja, félti, minden nap friss ételelt tálal az asztalra, hogy gyógyulását segítse.

A legjobb szellemi partnerei egymásnak, akivel mindenről lehet beszélgetni, egy gondolatot a másik mond ki hamarabb, mielőtt szóra nyílka ajkunk. Nem érzékelik az idő múlását egymás társaságában, nincsenek tabuk. Egyszerűen tudják összetartoznak, soha nem taszítják, hanem vonzzák egymást. A tér-, és idő számukra nem, akadály, lélekölelésben élhetnek át mennyei örömeket. A legfontosabb, hogy mindig van egymásra idejük, soha nem rejtőzködők, lebegtetők, manipulálok. Fontossági sorrendjükben mindig a másik az elsődleges, akinek a biztonságáért nem csak élnek, de meghalni is képesek.

Tegnap este egy balettelőadáson vésődött pár kép, táncmozzanat nem csak a retinámba, hanem a lelkemben is, ami megmutatta egy  ölelésben, hogy fejezhető ki az örökkön-örökké megtartó biztonságot nyújtó szeretet. 

Köszönöm barátnőmnek a szép estét, hogy meghívott az előadásra.