Az ember változhat, de a lélek változatlan...

 Lassan minden a helyére kerül. Egy új élet vár rám, más környezetben, ismeretlen világban. Kapom a jeleket, fizikai valóm, az anyag alkalmazkodik a helyzethez. Pakolok, rámolok, szelektálok, selejtezek. Nem csak a szekrényekből, a lelkemben is ezt teszem. Minden sarokba benézek, nem hagyhatok porpockokat magam után, mert gyorsan szaporodnak. Furcsa lett a világ, furák az emberek. Most mosolygok, nem régen tanultam valakitől, akinek minden szava--, gondolata számít, felnézek-, és büszke vagyok rá.

Gyengék törnek pálcát az erősek felett.  Múltjukkal azonosítanak embereket a gyávák, félnek a tükörbe nézni, megijednének maguktól, ha a maszk lehullana arcukról. Az egészséges lélek nem címkéz, nem ítél. Mindenkinél a jelen cselekvéseit értékeli, mert a lélek örök, jónak születik, olykor megbicsaklik ugyan, azonban fejlődése során hibáit kijavítja, mulasztását pótolja. Teremtéséből adódóan életeken-átívelő karmája bizonyítja.

Sokszor megdöbbenek, mikor egy negatív gondolatot hányan tetszikelnek, kontráznak, követ dobnak másokra olyanok, akik százszor annyi bűnnel élnek. Mindig az kapargatja mások házának falát, akinek a sajátját kellene vakolni. Édesapámtól hallottam, tanultam. Minden családban vannak bűnben született titkok. Az a leggazdagabb ember, aki ezeket nem pellengérre viszi, hanem a titkokat megtartja, úgy kezeli másokét, mint a sajátját. A megbízható embernek legdrágább kincse a diszkréciója. Hálát adok teremtő Atyámnak leéltem úgy eddigi életemet, hogy soha nem keveredtem kellemetlen helyzetbe, pletykába. Nyugodtan hajtottam párnámra a fejemet, olykor saját magamat is megmosolyogva, olyan nap után, amikor háromszor is hallottam egy-egy ügyelet alatt, hogy „ki kivel .. mulatja az időt…” minden alkalommal hüledeztem, „jé én ezt nem csak, hogy nem hallottam, de el sem hiszem.” Zártam le a témát. Talán ennek köszönhető, hogy nekem mindent elmondtak. Megvallom, soha nem érdekelt mások magánélete. Az elégedetlen és boldogtalan ember kutakodik másik hálószobájában. Az irigy ember pedig, példálózva próbálja lejáratni azt, akiben többet lát önmagánál. Szánalmasak és az értéktelenek táborát növelik, lemennek primitív szintre és ott is maradnak. Soha nem tudnak örülni, a másik sikerének, örömének, boldogságának, biztonságának. Nem is fogják megszerezni ezeket a kiváltságokat, mert Isten mindenkinek annyit ad, amit, megérdemel.

Az embernek egyetlen mértékegysége van, ahogyan másokkal-, és állatokkal viselkedik, bánik, annyit ér. Megfigyeltétek minden jó ember körül él négylábú, sőt százlábú, mert annak az életét sem oltja ki soha, még a hangyát sem tapossa el.

 Nekünk volt egy Pókpalink, nem tudjuk, hol "lakhatott", mert a hálóját sehol nem láttuk, csak feltételeztük, hogy redőnytokban. Sokszor megjelent, megmutatta magát, hogy megköszönje az életét, egyszer eltűnt, sokáig vártuk, hiába. Megsirattam, hozzánk tartozott.  

No, de visszatérek a holnaphoz. Nem tudom mit hoz. Egyedül indulok neki, de tudom nem leszek magányos soha. Ameddig lesznek, akik figyelemmel, gondoskodó cselekvő szeretettel vesznek körül, akiket én ugyan ezekkel ajándékozhatom meg, addig él bennem a remény, jó lesz minden, jó döntéseket hoztam.  Holnap is megcsörren a telefon, vagy én tárcsázhatok… Tabuk nélkül, mindent megbeszélhetünk, segítséget kapok és adhatok, addig nincs okom a félelemre.  Erős sátrat épít a szeretet és velünk marad, együtt rójuk az élet országútján az utolsó kilométereket. A tér változik, az idő szalad, csak a lélek örök, marad halhatatlan.