A lélekembert empata tulajdonságára épített én-sémája teszi alkalmassá a mindenkori szolgálatra. Sokkal intenzívebben éli meg az energiacserét a másik ember-, emberek közelségében, mint az átlagember, ezért a reakciója is fokozottabban érvényesül.
Minden ember naponta él át több hasonlót "auratalálkozások" alkamából idegenekkel.
Példának említeném a tömegközlekedést. Feltételezem, mindnyájan emlékszünk olyan esetre, amikor csúcsidőben trolira, villamosra, buszra szálltunk. Mint egy konzerves dobozban a szardiniák olyan szorosan préselődtünk egymáshoz. Közben azt látjuk ebben az embertömegben, olykor van egy tátongó lyuk egyetlen ember körül. Hiába fogta fel szemünk a térbeli kényelmes változás lehetőségét, senki nem indul el a közelébe. Ennek oka az illető aurájában érzékelhető taszító hatásban keresendő, ami távol tartja a körülötte lévő embereket attól, hogy energiacsere jöjjön létre közöttük.
A lélekember empatikus tulajdonsága túlérzékenysége megmagyarázhatatlan módon, akaratán kívül is részt vesz ezekben a taszító energiacserékben. Érzékenysége a veszélyhelyzeteket kiiktatja, bevállalós fajta. Őszinte közeledése, nyitottsága lehetővé teszi, hogy nyitott könyvként olvashassunk bennük, lapozhassunk az életükben. Sokan naivnak, butának gondolják őket, hiányzik a rafinéria, manipuláció hajlam belőlük. Egész felülekükkel fodulnak a külvilág felé céltáblaként a vélt-, vagy valós támadásokhoz.
Mindenkiben a jót keresik, ugyanakkor elfogadják másokban a rosszat, soha nem nevelnek, példájukkal próbálnak jobbá tenni őket. Rengeteg sérülés éri őket, az élet pofonjait aránylag jól tűrik, ezért futnak bele gyakran rizikós helyzetekbe, oda ahol tapososóaknát telepítenek az útjukba. Mivel többségük ismeri-, megjárta poklot, néhányan megperzselődtek benne, bátrabbak, edzettek lettek.
Öntörvényűek, konokok saját elképzeléseik megszállott rabjai, végrehajtói, ezek a tevékenységek azonban mindenkor segítő szándékúak, emberközpontúak, soha nem a saját érdekeikben történnek.
Elképzelhetetlen, hogy egy lélekember bárkinek tudatosan ártson!
Az tény, hogy saját-, és szerettei-, védelmében-, többszörösen kibiztosítja magát, és környezetét, minden elképzelhető és lehetséges módon a támadható felülete miatt szükséges. Tervszerűen, tudatosan építi fel a bármikor igénybe vehető, bevethető védelmi rendszerét.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy indokolatlanul kihasználná-, vagy mások kárára visszaélne vele. Naívsága megtévesztő, mert nagyon is tájékozott, sokkal többet tud, mint azt bárki is gondolná. Soha nincs szüksége cinkelt lapokra, hiszen nála vannak az ászok.
Egész életében képezi magát, de soha nem dicsekszik a megszerzett tudással, képesítéssel. Gyakorlatban viszont nagyfoku felelősségteljességgel használja.
Számára minden embernek a magánszférája ugyan olyan fontos, mint a sajátja, ezt mindenkor tiszteletben-, és szem előtt tartja.
Íratlan örök szabályként diszkréten kezel, minden információt, különös tekintettel a személyiségi jogokra, és mások jó hírnevének védelmére.
Mottója:
“Csak azt-, és úgy cselekedjük, amit-, és ahogyan mi is elvárnánk másoktól.”
A lélekember gazdagsága a feltételekhez nem kötött diszkréciója, és mások bizalmának megőrzésése.
Erősnek hisszük őket, pedig nagyon is sérülékenyek, esendők, gyakran látjuk, halljuk, hogy a lélekember környezetében védelmet kér szeretteitől, barátaitól, amikor vészhelyzetet észlel maga körül. Ez soha ne tévesszen meg senkit, nem azért teszi, mert képtelen lenne megvédeni magát a jól megtervezett, felépített önvédelmével, hanem, mert nem szeretne idegeneket bevonni a vészhelyzet elhárításához, amivel másokat, esetleg családokat kellene bevonni. Minden lélekembernek van egy bizalmasa, aki számára nagyon fontos, ez lehet társa, barátja rokona, egy olyan ember, akiben feltételek nélkül megbízik, segítségért mindenkor hozzáfordul, akiért akár au életét is feláldozné, ha a szükség úgy hozza.
A lélekember nagyon nehezen és fájdalmasan zár le kapcsolatokat, barátságokat. Számára ezek éltető elemek. Toleráns és megbocsájtó, önmaga pedig, bűnbánó és bocsánatkérő. Azonban, ha egyszer szükségét érzi megtenni, beül a csigaházába, ahonnan nagyon nehezen lehet kimozdítani, kicsalogatni, a bizalmát ismét visszanyerni.
A lélekembernek a legdrágább kincse, ha bizalmukkal ajándékozzák meg őt. Úgy óvja, hogy azt akár élete árán is megvédi!
Folytatás következik: A lélekember szeretet és boldogságtudata
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
