Nem túlzás, ha kimondjuk, nekik van legnehezebb karmájuk. Mindent meg kell oldaniuk, ahova pont helyett valaha vesszőt tettek. A lélekember konok, halálosan tud szeretni és mindig csak adni akar, egyre többet, ezért csökken a veszélyérzete, gyakran fut bele olyan helyzetekbe, amivel nemhogy oldaná-, inkább tovább terheli a megoldásra váró feladatait a karmájában.

Mindenkin segíteni igyekszik, bármi áron.

Empataként szeretete őszinte, még az ellenségeit is képes megszeretni, barátként kezelni, imádkozni értük. A hazugság egyetlen ellensége, érzékeny antennája soha nem csapja be, megérzi, még is benne ragad méltatlan helyzetben, ha azzal segíthet.

Számára legnagyobb kihívást az elengedés okozza, ragaszkodó szeretete miatt. Képes hosszú időt eltölteni megalázó, ki-, és megtagadó élethelyzetekben mert önzetlen szeretete nem mérlegel. Karmaoldás szempontjából ez a legszerencsétlenebb megoldás.

Konoksága bizalmatlanságát elaltatja, szabad-akaratának következényei karmájának megoldását hátráltatja.

Főleg a Skórpió-Kyronos lélekemberek lesznek áldozatok, mivel pontos információt kapnak, a szellemvilággal összekötött "kapcsolataikon" keresztül-, a soron következő leckéről, de figyelmen kívül hagyják, akaratosságuk erősebbek a jeleknél.

A lélekember általában hosszú életű, szellemi frissessége megtartott (Skórpió-Kyron), munka-szolgálat jegyében lévő Szűz-Holddal fizikai-, és állóképességük kedvez a karma beteljesedésének. Természetüknél fogva mélylélektani hatással bírnak, egész életükben tárolnak. Rengeteg sérelmet kell oldaniuk, nem csak azt, amit kaptak, hanem amit, ők osztottak ki másoknak. Lélekfejlődésük során mindezeket „cselekvő szeretettel” kompenzálják. Gyűlölet, bosszú személyiségükben nem ismerhető fel, ezen a fejlettségi fokon ilyenek már nem jelennek meg. Bűntudatuk azonban kifejezett, szinte egész életükben jelen van, mintegy kompenzációra váró feladat, melyet másokra gyakorolt segítőszándékkal oldanak.

Mint, említettem előzőleg, ők sem lélekemberként születnek le, azzá fejlődnek földi életük-, és KARMÁJUK során.

Amennyiben követni tudunk egy fogantatást, a testet öltött lélek születésének körülményeit kicsomagolva már sejteni lehet a majdani lélek fejlettségének fokát. Az a lélek, aki káoszban, zűr-zavaros kapcsolatban, vagy háborús, években születik, illetve bármilyen üldöztetésben van része a szülőknek, göröngyös, nehéz utat fog bejárni. Az akadályok gyengítik teljesítőképességét, fejlődésében megrekedhet gyermeki szinten, nehezen veszi az eléje tornyosult akadályokat.

Őt a családi minta érzékenyebbé teszi, személyiségébe jobban beépülnek a negatív minták, felelősségérzete csak érett felnőttkorban alakul ki, -ha egyáltalán kialakul-.

A lélekembernél megerősödve törnek felszínre a gyermekkorban elszenvedett “sérüléseik”. Ennek hatására a “hasonló a hasonlóval" vonzásával hasonlókhoz csapódnak. Megrögzötten akarnak szeretni és szeretve lenni, mert a lelkük csak így tud élni, ez szeretetfüggőséghez vezethet, amiben könnyen befolyásolhatókká válnak.

Sokuknál a lélek jelez, ők ki is válnak a “falkából", hiszen többre képesek.

Nos, itt lép be valaki, aki felismeri-, és felébresztheti a bennük szunnyadó jóságot, lélekemberi isteni szikrát, s kiemeli őket a mérgező közegből, ahol megrekedtek és segít megtalálni a labirintusuk kijáratát. Megkezdődik a változás. A szülői minta elhalványulásával, új szokások jelennek meg, épülnek be a mindennapjaikba, amik átformálják tudatukat, akaratukat, jellemüket, számukra új személyiséget épít fel a lélek.

A lélekemberek gyakran „meghalnak” szó szerint, az újraélesztettek közül szinte kivétel nélkül lélekemberré válhatnak. Saját feltételezésem szerint nekik ez benne van a karmájukban.

Újjászületés és spiritualitás

A „visszatértek” élete teljesen megváltozik. Újjászületésük átrendezi a fontossági sorrendet. A testre, mint ruhára tekintenek, az embereket a cselekedeteik után rangsorolják, nem ítélkeznek senki felett, az Isten dolga. Számukra a lélek, a mag válik elsődlegessé. Miután megtapasztalják a létező másik világ valóságát, beállnak kutatni, tanulni, tanítóvá válnak.

Úgy gondolom ez is a karmájuk része…

Ami jellemző rájuk, nagyon szelektálnak, nem fogadnak be bármit, sőt, nagyon is elutasítók a gőg és haráccsal szemben. Különös értékrendjűk, hitviláguk arra ösztönzi őket, csak a számukra érthető, és elfogadható tételekkel foglalkozzanak. Spiritualitásuk mellett nagyon sokan keresztény értékrendet vallanak, hiszen egyedül az isteni erőben hisznek, miután ők bepillanthattak a lézező másik világba, annak titokzatosságába..Sokan elköteleződnek, spiritiszták lesznek.

Maga a spiritizmus nem vallás, sőt nagyon is vallásoktól mentes.

Aki erre az útra téved, óriási felelősséget vállal magára, a tanítónak fel kell ismerni, mit adhat tovább az útkeresőnek, ha nem akarja, hogy “ a harmónia keresése közben a csatorna bűzös mocsarába találni magát”.

A lélekember mindenkor megadja magát sorsának, karmájának, elfogadja, hogy a karma ellent mondhat kornak, térnek és időben, életeklen átívelő folyamatosságában megjelenhet exrém családi karma, hiszen a lélek célja megtisztulva visszatérni teremtőjéhez.