Vannak, akik kezükkel nem kenyeret dagasztanak, nem mások felé nyújtják ki adakozó jósággal, hanem követ tőrnek, és markolják,ameddig a pellengérhez érve a kiszemelt áldozatra hajítják, gúnyos megvetéssel. Kegyetlen bosszú vágya élteti őket, nem ismernek irgalmat, kegyelmet, hazudnak maguknak, a világnak.

Kertjükben virágot vizionálnak, holott csak tarack terem, mélyen behálózva a fák gyökereit, melyek így soha nem teremnek új ágat, csak száraz kóróként vegetálnak.

Bolond világ! Gyurma emberek, ördögi tivornyákban, ropják élettáncukat, arcukra tapadt maskarában, száz szerepben játszva. Istenem, de sokszor saját-, és mások bábjaként ítélik magukat halálra. Ahol erős a klikk, ott a potenciális vesztest kiválasztják, a leggyengébbet használják alantas szándékaik végrehajtásához, bedobva a mély vízbe akkor is, ha nem tud úszni.

Nincs kegyelem, nincs bocsánat, kiáltják kórusban, feszítsük meg!

Bolond világ, valóban, mindenki kap belőle bőven, nem csak érdeme szerint. Gúzsban kötve ébred bűnös szerelem, érintésvédelemmel megátkozva, hangtalan kürtöket fújva, homokba írt vallomásokkal, folyóparton gyermekek által csurgatott homokvárakra rácsodálkozva. Nappal a lelkiismeret szorongatásában éjszakai buja álmokat megélve, felismerve, mókuskerékben pörögve, amiből sincs kiszállás. Még is várják, mert szeretetre, megértésre, boldogságra vágynak!
Az életben semmi sem állandó, mert a változás tartja fenn, de félünk tőle. Múltból építkezünk, ezért van az, hogy soha sem készül el földi lakunk, mert a fundamentum ingatag, és leomlik a fal, mielőtt tetőt rakatnánk fölé.

Beteg a világ, beteg a lélek, nincs kegyelem, sem bocsánat ameddig gyűlölet vezeti a minden napok harcait.