2018.12.22. 04:55, Kinga
A lélek mélyén
Ha el is kopott nálad már a szeretet,
azért én még mindig nagyon féltelek.
Bár most elbújsz, tagadod előlem léted,
hogy velem mi van, már nem is kérded.
Bár közel lakunk, te lélekben mégis távol,
már a telefon is néma, soha nem válaszol.
Nem írsz, nem üzensz, nem látom orcád,
nem tudom leolvasni róla, ha valami bánt.
Tán nem tudsz már többé örülni, nevetni,
de hogy lehet, hogy nem tudsz szeretni?
Kiürülhet-e úgy a szív, hogy feled mindent,
csak üres, eltépett lapokat látni odabent.
Te voltál testvérem, barátnőm, anyám,
most elfeledtél, nem gondolsz már rám.
De én, szeretlek ma is, tisztellek nagyon,
hisz mellettem álltál a rossz napokon.
Most én szeretnék melletted ott állni,
féltőn ápolni, minden léptedet vigyázni.
Mondani sok dőreséget, vicceket,
hogy újra lássalak nevetni tégedet.
Ha már a szív nem tud többé szeretni,
ha az agy nem tud mást, csak feledni,
ha beteg is a test, de a lélek nem lehet,
a lelked mélyén én mindig ott leszek.
Sándor Kinga
Gödöllő 2018. 12. 01.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Kinga, minden versed őszinte és emberséges. Jó lenne, ha ilyenek lennénk. Péter