Nézem a felvonulókat, az Országház előtti csöcselék ordítozását, amely a száz évvel ezelőtti csődületre emlékeztet. Cakhogy akkor kiábrándult katonák, kilátástalan, kiéhezett kommunista szólamokkal félrevezetett emberek tolongtak rongyokban, most meg melegen öltözött, és az éhséget és a diktatúrát nem ismerő csőcselék örjöng a jólétében.

 

Akaratlanul is eszembe jut, ha olyan rossz Magyarországon, akkor miért nem mennek el, mint arra Gyurcsány hívta fel a figyelmet annó...

 

Diktátor! Kiabálják, skandálják... Drága idióták, ha Orbán Viktor diktátor lenne, akkor nemtehetnétek amit tesztek, akkor létezne az ÁVH, és bekerítenék azt a díszes csőcseléket, behajtanák valahova a díszes társaságot, és a "törvényes rend megdöntésére tett kísérlet" vádjával kirakatperek sokaságával válaszolnának. Úgy mint akkor.

 

A másik skandált követelés:"Orbán takarodj!"

 

Tegyük fel hogy ha a választópolgárok többsége olyan idióta lenne, mint a mai ellenzék és az általuk utcára szólított csőcselék, és "takarodna Orbán", akkor mi lenne? Ki lenne a miniszterelnök? Melyik párt alakíthatna kormányt, és kik lennének a miniszterek? Szanyi, Niedermüller,Gyurcsány, Jávor, Karácsony, Vaday, Szabó, Demeter... hogy ne soroljam tovább a választékot...

 

Azt hiszem újra elhangozhatna a francia generális szavai, aki végignézett a Károlyi delegáción Belgrádban:"Ide sűlyedt Szent István Magyarországa?"

 

Felteszem a kérdést: milyen emberek azok, és egyáltalán embereknek lehet-e őket nevezni, akik nekimennek a szegény gyermekeknek szánt szánkóknak, és a nemzet karácsonyfáját fel akarják gyújtani, és  kiakarják hozni a Szent Koronát a Parlamentből?

 

 Azt a Szent Koronát, amely több mint ezer év viszontagságait átélte,  az őszirózsás diktatúrát átvészelte, amelyet még Szálasy is megvédte, és a Kádár kommunistái is biztonságba helyezték, miután visszekerült Magyarországra.

 

Az adventi készülődést, a karácsonyi vásárokat külföldön a muzulmánoktól kell védeni, Magyarországon a belföldi magyar állampolgároktól, akik a kormány megbuktatásáról álmodoznak, miközben elfogadják a kormány juttatásait. Feltehetően így van lehetőségük munkaidőben, vagy oktatási időben tüntetni. Vagy talán jól megfizeti a mindenhol lázadást szító hálózat?

 

Visszasírják a Bokros csomagot, a kórház bezárásokat, az ágyszámokat, a 13. havi nyugdíj törlését, az évtizedekig felállványozott romos épületeket?

 

Sajnos a történelem megismétli magát, száz éve megölték Tisza Istvánt, most egy kanál vízben megfojtanák Orbán Viktort, hogy a maradék országot is megszűntessék a muzulmán betelepítéssel.

 

A mai tüntetések valójában nem a munkatörvény módósításáról szólnak, az csak ürügy, hogy az adventi békét, a nyugodt karácsonyi készülődést megzavarják. A keresztényellenes támadókat a karácsony misztériuma hidegen hagyja, náluk a szeretet a mások tiszteletbentartása ismeretlen. Ezt eredményezte a szoclibek által vezetett óvodai-iskolai nevelőprogram.

 

Végül idézem a ma is aktuális Horthy Miklós beszédet, amelyet a budapesti bevonulásakor mondott:

 

„Polgármester Úr!

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.”

 

"Rövid, pontos, a helyzethez és az alkalomhoz illő beszéd. A tények rögzítésekor határozott, de a jövő érdekében kész kezet nyújtani az arra érdemeseknek. Egyszerre szigorú és megbocsátó. Politikus és katona nem így beszél. Ezek egy államférfi szavai.

Érdemeit még ma is sokan vitatják: áltörténészek, percemberkék, utópisták és a történelemmel üzletelők szidják és gyalázzák a maradék Magyarország egykori kormányzóját."

 

Sajnos nem csak akkor tévelyedett meg Budapest a történelme során, mert a bűnbánat nem volt őszinte, és a kommunistákat nem irtotta ki a megbocsájtó "fasisztázott rezsim".

 

Vinczer S. Péter     (qdb)

 

1

1