Franciaországban egyértelműen fokozódik a nemzeti helyzet, a „nacionalista lepra” nem adja fel. Az agresszívebbek pedig elirigyelték a jakobinusok Bastille-rombolását. Vélhetően azért, mert rajonganak az elnökükért. Macron pedig már nem tud elég púdert feltenni, hogy eltakarja sápadtságát. Talán kicsit reszketni is méltóztatik. Pedig hát ő az egyetlen ember, aki egész Európa első embere tudna lenni. Nem, még nem borult el teljesen az elmém, csupán idéztem Cédric Villani gondolatát. Aki nem tudná, az úr az, akit a matematika Lady Gagájaként aposztrofálnak, aki 2010-ben megkapta a legnevesebbnek számító matematikai díjat, s aki boldogan igent mondott Macronnak amikor az felkérte elnöki tanácsadónak. A HVG kérdezgette őt a múltról, jelenről, jövőről. No és hazánkról. Meg Orbán Viktorról. Ki másról? És a válasz nem késett. Olyan lett, hogy nem lehet nem szó szerint idézni: „Orbán Viktor a populizmust és az illiberális államot képviseli, de még ha ezt az irányt is preferálja Európa, jövőre Magyarországnak akkor sincs meg a gazdasági ereje bármilyen nagyobb csoport vezetéséhez. Még a V4 vezetéséhez sem feltétlenül. Macron ezzel szemben olyan országot képvisel, amely a kontinens egyik legfontosabb gazdasági motorja. Ő minden szempontból tudna Európa első embere lenni. A populisták közül viszont mind a lengyeleknek, mind az olaszoknak nagyságrendekkel meghatározóbb gazdasági súlya van az EU-ban. Orbán legjobb esetben is csak az ideológiai vezetője tud lenni ennek az oldalnak. Lehet verni hangosan az asztalt, de a számok nem hazudnak.” Hú, de sok mindent megtudtunk arról, hogy is működik a liberális világ. Először is kizárólag számokban gondolkodnak. Mert a lét határozza meg a tudatot. Lehet, hogy Villani a matematikai tudományok mellett foxi-maxira is járt, és Marxot tanult? Tehát Mr. Lady Gaga – nyilván egyetértésben Macronnal- esküszik arra, hogy a jövő kizárólag egy ország gazdasági erejében rejlik. Persze van valami igaza, főként akkor, amikor Európa jelenlegi irányítója – csakúgy, mint pár száz évvel ezelőtt Fugger személyében – egy pénzember, akit Sorosnak hívnak.  Aki egyre sűrűbben tűnik fel az Unió vezetői között, hogy ossza az észt. No meg minden bizonnyal a pénzt. Ez valóban a lét fontosságát erősíti. De Villanitól ugyanakkor messze áll az ideológia becsülete és súlya. Kár. Csak egy kicsit kellett volna többet foglalkoznia a humán világgal, és rájönne, hogy milyen sokszor győzött már az eszme, az ideológia a gazdasági erő felett. Igaz, voltak hátborzongató példák is az eszme győzelmére, de azokat mindig a lét fontossága, a hatalom, a hódítás gondolata motiválta.  Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a gazdaságilag erősnek egyáltalán nem mondható Gandhi, Teréz anya, Marthin Luther King, Assisi Szent Ferenc, Mindszenthy, vagy éppen Jézus Krisztus eszméjének világra szóló győzelméről. Ezek a győzelmek amíg világ a világ, örökérvényűek. A marxi, a lét elsődlegességéről szóló teória pedig végleg megbukott. Egyébként úgy néz ki, a bukáshoz Macron is közel áll, pedig állítólag nagyon erős gazdaság van mögötte. De ha csak a pénz ideológiája motiválja, az bizony kicsi támasz. Tény, hogy Franciaországot Európa második legjelentősebb ipari országának mondják. Ebben persze óriási szerepet játszik az egykori gyarmatokról beáramló nyersanyagmennyiség. De most nem a hódításokról, vagyonszerzések, meggazdagodások módjairól van szó. Az eredeti tőkefelhalmozásokról -akár országról, akár személyről van szó – ne beszéljünk. Mert az olyan snassz. Meg egyébként is, már Gyurcsány is megmondta, hogy az első millióról nem szabad kérdést feltenni.  Inkább csak a számokat nézzük, ha már a főszereplőnk matematikus. Akkor jöjjön egy szám. Annak a gazdaságilag bivaly erős országnak a szervezetei, állampolgárai 1990-99 között Magyarországon a harmadik legnagyobb privatizatőrök voltak. Csak ebben az időszakban 43 magyar társaságot szereztek meg több mint -akkori értéken számított -103 ezer milliárdért. A privatizáció módszereiről épp elég városi legenda kering, de hagyjuk ezt is. Régen volt. A tény az, hogy 2000 -re a magyar privatizált gazdaság majdnem 10%-a már francia kézbe került. Aztán Franciaország jelenléte 2001 és 2011 között megháromszorozódott hazánkban.  Ez azt is jelenti, hogy Magyarország gazdasági erejét Franciaország is befolyásolja, mint az egyik legnagyobb külföldi befektető. Villani tehát ha minket minősít, hazáját is minősíti. Gazdasági szempontból mindenképpen. De nézzünk olyan számokat, amelyek viszonylag függetlenek egymástól. Az államadósságokról különböző adatok terjednek, de nagyságrendben mindenképpen azt bizonyítják, hogy a két ország GDP-hez viszonyított államadósságában feltétlenül Magyarország áll jobban. Az egyik adathalmaz szerint 2017 végére Franciaország államadóssága nőtt, és 97 %-on állt meg. Ilyen magas még soha nem volt, pedig volt olyan év, amikor csak 20,7 százalékos volt a mértéke. Magyarország hasonló módon számított államadóssága viszont csökkent, egy éve 73,6 százalék volt. Igaz, nem ez a legfontosabb mérőszám a gazdaság erejének megítélése szempontjából, de azért a számok nem hazudnak, ugye Villani úr? No, és hogy gyenge gazdaság lettünk, abban vajon a kezdetekben semmi szerepe nem volt Franciaországnak? Persze nem arra gondolok, hogy Magyarország megcsonkítását kimondó békediktátumot a Nagy-Trianon Kastély Versailles parkjában írták alá. Inkább arra, hogy a franciák még az esetleges, igazságtalan határkijelölések miatti módosításokat, a határkiigazításra vonatkozó kísérleteket is megfojtották, mert ragaszkodtak a „békeszerződés szerint megállapított” fő határvonalakhoz. Ezzel bizony végzetesen meggyengítettek egy esetleges új egyezséget. Így történhetett, hogy mindent beleszámolva Magyarország az 1914 előtti nemzeti vagyonának 62 %-át elveszítette. Ennek ellenére nem általában a franciákkal van bajom. Csupán a hetvenes években született olyan ifjakkal, akik úgy tűnik semmit nem tudnak az előző évtizedek történelméről, ha úgy tetszik, az életről. Azokkal van bajom, akik beleszülettek a jóba tőlünk nyugatra, és most nagy arccal, extrém külsővel osztják az észt, és meglehetősen nagy hatalomról álmodoznak. Persze igencsak jó pénzért. S eközben gondolkodás nélkül ítélkeznek. Egyébként egy dologban Villaninak igaza van. Lehet verni az asztalt. A hivatkozott riportban ő laza ütéseket tesz. Mindaddig, amíg bele nem törik a körme. Vagy a bicskája. Mert hiába nagy matematikus valaki, és nagy ember nagy tanácsadója. A számok nem mindig győznek az ideológia felett. Az oly fontos számokat néhány sárga-mellényes tüntetés akár meg is tudja változtatni. A valódi demokráciáról, a nemzeti érdekek védelméről, a globalizmus elleni harcról, a gazdasági érdekek megkérdőjelezhetetlen fensőbbségének tagadásáról szóló ideológiát azonban nem.  Bizony, a kis országoknak is van helye a földön. És lehet akár vezető ereje is. Nem véletlenül fogadta el Macron elnök a mi miniszterelnökünket legfőbb ellenfelének. Ez teljesen új képlet. Most folyik a bizonyítása. Míg a jelenlegi francia vezetés csak egy pénzügyileg dotált, mások által irányított európai látszathatalomért küzd, a mi miniszterelnökünk ideológiai vezérként a létünkért, nemzetünk fennmaradásáért. Igen, ez populizmus. Mert ezt akarja az ország lakosságának többsége. A haza, a nemzet, a kereszténység, a család eszméjét akarjuk megtartani. Vajon melyik érték áll közelebb a nagy nullához? Mivel matematikusról van szó, természetesen abszolút értékre gondolok. Biztos, hogy nem a mienk. Egyszerűen azért, mert a demokrácia egyik alappillére az, ami népszerű, azaz amit a többség akar. Ez ilyen egyszerű. Mert lehet verni hangosan az asztalt, de a valódi értékek nem hazudnak.

Szerző: Bencze Izabella

 http---civilosszefogas.hu-macron-matematikusa-