2018.12.01. 07:52, Kinga
Nem a mi ünnepünk
Miért akarod, hogy örömtáncot járjak
meggyalázott teste felett hazámnak?
Tiltod, hogy könnyeim folyhassanak,
Bús sóhajaim szabadon szállhassanak.
Miért nem tiszteled mély gyászom,
azt sem engeded, hogy szívem fájjon.
Mert fáj, ha végig nézek ellopott,
megcsonkított, gyönyörű hazámon.
Örökké látom, hazug, kajánkodó, orcátok,
hisz már történelmünket is ellopnátok.
Miért kell, hogy szeresselek, tiszteljelek,
mikor ég bennetek a pusztító gyűlölet.
Bárhol is éljek, őshazám keblére ölel,
és tudd, az a pillanat sohasem jön el,
hogy egy magyar, előttetek fejet hajtson,
a büszke népem, örökre elnémuljon.
A himnuszotok soha nem lesz az enyém,
veletek együtt énekelni szégyelleném.
Lelkem, a tiétekbe, bántón beleremeg,
szívem húrját csak a magyar pendíti meg.
Lehet keleten, nyugaton, északon és délen,
nótáink csak magyar ajkon szólnak szépen.
Múltunkat, senkinek soha oda nem adjuk,
nagyjaink zenéjére a táncot magunk ropjuk.
Elvehettétek tőlünk, földünk és az életünk,
de nem vehetitek el soha a hazaszeretetünk.
Bár, a négy égtájon idegen szó is hallik már,
azért mi tudjuk, hol van az igazi magyar határ!
Sándor Kinga
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Örül a szívem , ha ilyen sorokat olvasok. Köszönöm szépen kedves Kinga!