JELENET

SZEREPLŐK:           Nő, férfi, nagymama, 4 hajléktalan/

Szin:                jobbról jönnek be: Nő, férfi, nagymama,   /veszekednek/

Nagymama:                Takarodj innen, ez a ház már nem a tiéd, sem a ruhád, de még a

                                    gyereked sem.

Mindenedet elvesztettél, nem veszem semmi hasznodat. Ide soha többet be ne tedd a lábadat!

Nő:                              De hova menjek, ilyen hidegben és karácsonykor, kérlek, engedjétek meg, hogy legalább még ma éjjel maradhassak, nem követtem el semmi rosszat.

Férfi:                           / vállon ragadja a feleségét és rázza/ Mit nem akarsz megérteni, takarodj innen, nem keresel egy fillért sem, ingyen élő vagy!

Nő:                              De, csak egy hete nem dolgozom, eddig én kerestem a pénzt, nem tehetek róla, hogy már nincs munkám. Kérlek benneteket, ma Karácsony van.

Nagymama:                /nevetve/ Karácsony van, hát aztán, az is olyan nap, mint a másik, tünés!

Nő:                              / kicsit kihúzva magát/ De ez a ház az enyém, meg a fiamé, miért nekem kell elmennem?

Férfi:                           Fogd már fel, hogy itt most már semmi sem a tiéd, vesztettél.

Nő:                              / sírva/ Akkor legalább a fiamat had vigyem magammal, ő az enyém, nem vehetitek el tőlem.

Nagymama:                Te élhetetlen, aztán miből tartanád el, még azt sem engedem meg, hogy elköszönj tőle.

Férfi:                           Remélem, hogy oda fagysz az utcára, aztán többet semmi gondunk nem lesz veled.

Nő:                              / sírva, kiabálva/ Adjátok oda a fiamat! Fiam, kisfiam, gyere ki anyához! /zokog/

Nagymama, férfi:       / összeölelkezve, nevetve, indulnak balra ki, majd egyszerre mondják/ Na, boldog karácsonyt, nyugodalmas jóéjszakát! / és tovább hallatszik a nevetésük./

Nő:                              /Zokog, majd leül egy székre/ Édes Istenem, ha vagy odafent az égben, nézz le rám, szánj meg. Elvették a gyermekemet, most mitévő legyek, nem lesz olyan hely, ahol befogadnak akár, csak egy éjszakára is.

                                    /egyszer, csak vidám nevetést, beszélgetést hall, néz a hang irányában, ahol egy fény gyúl. Kicsit közelebb megy és nézi a négy szegény embert, akik nagyon vidáman vannak. Ettől még jobban elszomorodik és visszaül a székre és csendesen sírdogál./

I.személy:       Ugye mondtam, hogy mégis, csak lesz karácsonyunk!

II.személy:                  Nem hittem, hogy vannak még rendes emberek és segítenek.

III. személy:               Gyorsan hozzátok be a székeket, az asztalt is!

                                    / hozzák az asztalt és a székeket/

IV. személy:               Aztán terítünk és lakmározunk!

                                    / közben az egyikük egy karácsonyi dalt dúdol, gyorsan rakják az ételt az asztalra, majd leülnek.

I.:                                Először imádkozzunk magunkban és aztán mondjunk asztali áldást.

                                    / nagy csend lesz, csak kintről hallatszik a nő zokogása./

III.:                             Ti is halljátok, valaki sír, Ilyen ünnepen nevetni kell, nem sírni, menjünk, nézzük meg, hogy ki az!

                                    /  mind felállnak az asztaltól és mennek a hang irányába, mikor a nőhöz érnek, körbe állják és próbálják szóra bírni./

IV.:                             Mi történt veled, miért sírsz ilyen gyönyörű ünnepen, hisz ez a szeretet ünnepe, most örülni kell, ekkor született jézus!

Nő:                              Mit ér az nekem, elhagyott a hitem. Mindenemet elvesztettem, még a kisfiamat is. Nincs miért élnem sem, nem, hogy örülnöm.

II.:                               Hogy mondhatsz ilyet, ne káromold Istent, hitnek lenni kell a szívedben.

Nő:                              Nem a vagyonomért sírok, elvették a kisfiamat, földönfutó lettem és gyermektelen, elvesztem.

III.:                             Gyere velünk, megfagysz idekint, ülj asztalunkhoz, igaz szegényes, de szívesen látunk, bennünk jó barátokra lelsz.

                                    / a többiek egyszerre/

Igen, gyere velünk, szívesen látunk és segítünk is neked, hogy visszakaphasd a gyermekedet.

Nő:                              Ti nagyon jó emberek vagytok, köszönöm nektek, elfogadom segítségeteket, újra remény és hit költözött a szívembe, / az égre nézve / köszönöm Jézusom!

                                    / visszaindulnak az asztalhoz, behoznak még egy széket és leülnek, majd, megszólal a karácsonyi ének /

Asztali áldás: Édes Jézus légy vendégünk, álld meg amit adtál nékünk, ámen!

ZENE:  Mennyből az angyal            

                                                                                                                                                                     /, addig falatoznak, az zene végén felállnak /

                                    (egyenként lépnek előre, és úgy mondják, miközben nagyon halkan szól az Ave Maria)

I:                     Csak az lehet igazán gazdag, kinek szíve is az,

II:        Csak az lehet igazán gazdag, ki a nincsből is ad!

III:                  Csak az lehet igazán gazdag, ki a lelkével szeret,

IV:                  Csak az lehet igazán gazdag, ki együtt örül veled!

Nő:                              Lelke és szíve, csak annak az embernek lehet igazán    gazdag,

Ki a nyomorban, az embertelenségben is ember marad!

Vége