2018.11.17. 03:06, Vinczer S.Péter (V)
Mit súgott a fülébe 2O18 november 16
Ma néztük a Pávát, és az egyik szereplő, Szilveszter, a lova fülébe súgott valamit. Hogy mit azt,- nem hallottuk, nem tudhatom, viszont azt tudom, hogy a bolond Tóth mit súgott a gubera Vera szamarának a fülébe.
No de ne szaladjunk a rúd elé, először is illik megnevezni a helyszínt: Magyarkanizsa, 1946 vagy 47. A bolond Tóth meg egy kiváló borbély volt, méghozzá a Péter király udvari borbélya. A sok bolondos kijelentései miatt menesztették. Így lett egszerűen bolond Tóth, aki valójában nem is volt olyan bolond. Ezermester volt, de amit mondott azt a hatóságok nem vették komolyan.
A gubera Vera meg szerzett egy gyereket az orosz katonáktól, német lányként, és némileg belezavarodott, aztán csak guberált, és összeszedte ami kellett neki a megélhetéshez.
A cséplésnél búzát szerzett, de példaként egy ismerősünk kertjében szedte a cseresznyét. A kertet kisajátította a város, ott utcát nyitottak.
-Vera te mitcsinálsz az én kertemben?
-Szedem a cseresznyét. Tőled elvették a kertet, nekem meg még nem adták ide!
Mint említettem, közvetlen a háború után, már túl voltunk a magyar irtáson, a Népbizottságot "megválasztották" és Sarnyai Lukács bácsi lett a Népbizottság elnöke, aki megjárta Argentinát, tehát világlátott ember volt. A Lipták Lukács, akit a köznyelv őrmesterként szólított, az első háborús múltja miatt, és a véget nem érő káromkodás tudományát illetően, amikor a vak lova megcsökönyölte magát. A fia lett a titkár. Az olvasás fársztó volt a számukra, mert mikor az unokabátyám felesége átadott a Lukács bácsinak egy féloldalas iratot, hamar tovább adta a titkárnak: olvasd már te is.
Azt hiszem beleélték magukat a környezetbe, elképzelhetik, hogy a kötelező esti agymosó konferenciákon milyen dumákkal traktálták a népet.
Készült a város a munka ünnepére, és természetesen a Horthy fasiszták megszállóitól való felszabadulást is ünnepelni kellett. Kidobolták, hogy a május elsejei felvonulásra mindenki ünneplőben jelenjen meg a gyülekező helyen. A diákokat is bevették a felvonulásba, de szegény tanítók felét sem tudták megtartani, a diákok elszökdöstek.
Dukai Ancsa néninek varrodája volt, a "megszállás " alatt varrta a szép díszmagyarokat. Mi sem természetesebb, hogy Ancsa néni díszmagyarban jelent meg, és már a menetben jött rá, hogy változott a világ. Egyedül volt így felöltözve.
A Városháza előtt volt a díszemelvény, ahol a város vezetősége, a Népbizottság fogadta a felvonulókat. Édesanyámmal a bámészkodók között voltunk szemben a tribünnel.
A Gubera Vera is eleget tett a felhívásnak és a szamárfogatjával becsatlakozott a felvonulásba.
Amikor odaért a díszemelvény elé, a bolond Tóth odalépett a szamárhoz, és a fülébe súgta jó hangosan: jajj de sokan vagytok, különösen a városházán! A kacagást nem lehetett megállítani.
A konferenciákra minden házból meg kellett valakinek jelenni. Általában az öregek vállalták magukra ezt a koloncot. A helyszínek a volt Katolikuskör és a Gazdakör színháztermei voltak, vagy valamelyik nagyobb kocsma terme. A pártfunkcionáriusok fennt ültek a színpadon, a nép meg lennt hallgatta süket dumát. A subasapkás paraszt bácsik meg a pipadohány közé paprika erőt vegyítettek. A terem felső régiói hamar megteltek füsttel, vágni lehetett, a színpadon már csak kommunista elszántsággal lehetett levegőt venni.
Ott volt a delegációban a még nemrégen bocskai ruhákat varró Bödő Bálint is a kommunista párttitkár minősítésben. Gyakorlata volt, mert még nem is olyan régen a Turáni vadászok párt titkára volt. Persze mint beépített.
Lehetett kérdezni, amit a bolond Tóth ki is használt, és feltette a nagy kérdést:
-Bödő néptárs úr, varrna-e nekem olyan szép bocskai ruhát, mint amilyet a moziban szokott reklámozni?
Aztán másnap a falakon félméteres betűkkel megjelentek a vélemények:
"Míg Péter volt az atyánk addig volt dísz gatyánk, míg Horthy volt az atyánk addig volt gatyánk, most Titó az atyánk, kivan a pics....nk''
Aki akkor nem élt, legyen hálás a sorsnak, de tudjon róla kiket ültettek a nyakunkra.
A Jugó háború idején a kilenvenes években egy ismerősöm vendégeskedett a testvérénél,, akinek az apját kivégezték a szerbek, röviden így vélekedett: "Elba..ták a gyerekkorunkat, és elba..ták az öregségünket is.
Én is apa nélkül neveledtem. Édesapám, mint önkéntes honvéd, cserkészparancsnok csak Szegedig merészkedett, mert nem biztos, hogy lett volna ereje a Terzin Pájónak megvédeni.
A Pájó bácsi eljött hozzánk, és a fülem hallatára mondta: Vinczerné ha bántódásuk lenne szalajtasa el valamelyik gyereket, én megvédem magukat. 1941-ben amikor bejöttek a magyarok, három szerbet letaróztattak, akikért apám, és a Harmath Péter asztalos garanciát vállaltak, és elengedték őket.
Vinczer S. Péter
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Péter, megmondom őszintén , hogy nekem amikről írsz úgy hangzik mint egy mese. Talán mert fiatalabb vagyok , más volt gyerekkoromban a közoktatás irányvonala, és ezek a történetek csak kis közösségekben terjedtek el. Jó lenne ha ezeket a "sztorikat",-amik sajnos tudom, hogy igaz történetek, megírnád, összeválogatnád egy könyvbe, gyűjteménybe, hogy ne vesszenek el. Ezek fontos dokumentumok az akkori életről, politikáról egy olyan szemszögből , amit sajnos még mindig , - én úgy tudom mellőznek az ifjuságot oktató történelem könyvekből.
Kedves Vica!
Látod az a jó, hogy nektek mesének tűnik, mert hihetetlen, hogy milyen bunkókat neveztek ki fontos pozíciókra, Egyszer egy szerb pappal utaztam, és azt mondta, hogy Jugoszlávia a leggazdagabb ország, hogy ennyi barmot el tud tartani, azt is Ő mondta, hogy aki jobb az átlagnál, az úgyjár mint a sövényben a túlnövő ág, levágják. Ezek szerint a Monarchiát ezért is kellett szétszedni. Hol voltak az Antant hatalmak a tudományban hozzánk képest.
Egy ízelítő a konferenciákról: A Lukács bácsi: No hát mit gondónak kentök kinek lössz nagyobb termése? A János gazdának, aki a kétlovával megszántott fődbe sarokka eveti a kukoricát oszt a főd végin emond egy miatyánkot, vagy az Istvánnak, aki
traktorra mélyszántás végez, vetőgéppe ültet, oszt műtrágzáz.. No mit gononak ... Azt hogy a traktor nem szarik.......Röhely, úgyvan, úgyvan....
Kedves Vica kösz hogy feltetted, Nem gondoltam hogy érdekel benneteket, gondoltam hogy elég humoros, és elgondolkodtató. Más is mondta, hogy írjam le a régi történeteket. Igyekszek. Péter