2

Marikának ez volt az első napja, mely némi riadalommal töltötte el, mert az, amit átélt, bizony nem volt valami biztató és nem volt biztos benne, hogy itt, sokáig fogja bírni.
Holnap dolgozni megy éhbérért, egy gyroszosnál, alig jön ki az órabére 150 Ft-ra. De egyelőre ez van, nincs más munka. Ha sikerül, elmegy házhoz takarítani, micsoda fordulat, hisz hajdanán neki volt bejárónője.

Mindenét elveszítette a szó, legszorosabb értelmében. És még csak nem is ő volt a fő oka, hanem a jóindulata, a feltétel nélküli szeretete.

De nincs mit tenni, veszett fejsze nyele, újra kell neki építeni az életét, ami nem lesz könnyű, hisz már ugyancsak benne van a korban.

Hajnal háromra állította be az órát, hogy időben tudjon indulni, hisz a város másik végén dolgozott. Holnap korábban fog lefeküdni, fogadkozott magában. Ez a mai költözés, tele izgalommal, a késői fekvés minden bizonnyal rá fogja nyomni a bélyegét a holnapi napra.

Persze, az óra csörgésére felébredtek a szobatársak is, de aztán mindenki aludt tovább, kivéve Évát, ki félig csukott szemmel kibotorkált vízért, hogy kávét főzzön, ő már úgy sem tud vissza aludni, és Marikának is jólesik biztosan egy kávé, főleg ilyen kora hajnalban.

Nem akarta a készülődésben zavarni a szobatársnőjét, ezért fogott egy könyvet, és a társalgóban, az egyetlen fotelba leülve, elkezdett olvasni.

Nem sokáig maradhatott egyedül, mert először Pityke zavarta meg a kérdéseivel, aztán, jött másik két lakó, kik, kissé az asztalt takarva, valamit késsel vagdostak.

Éva épp meg akarta kérdezni, hogy miért nem a konyhába készülnek elő a kajával, mikor meglátta, hogy az bizony nem étel, hanem valamilyen fű.

Ez a felismerés, kiverte nála a biztosítékot, amit tett követett, leseperve az asztalról azt a mocskot.

Az ötvenes éveinek végén járó nő, még maga is meglepődött a saját tettén, és félő volt, hogy rárontanak. De ekkor kéretlen segítség érkezett, egy férfi lakótárs, Laci személyében.

A harmincas éveiben járó férfi, felmérte a helyzetet, és ellentmondást nem tűrő hangon szólt a két fiatalnak, hogy takarítsák fel a szemetet, és irány a kuka!

Volt nagy morgolódás, fenyegetés a részükről, de aztán eltakarították.

Örüljenek neki, hogy nem lett szólva a szociális munkásoknak, mert akkor már repültek is volna.

Éva kissé megnyugodva, visszaült a helyére, és megpróbált tovább olvasni, ami ezek után nem nagyon ment neki, így, becsukva a könyvét, úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába.

De ez sem volt olyan egyszerű, mint ahogy képzelte, ugyanis a folyosó kövén, két férfi hempergett, halálos csendben fojtogatták egymást. Még egy hang sem jött ki a torkukon, vagy azért, mert olyan szoros volt a fogás, vagy pedig, nem akarták, hogy bárki észrevegye!

Éva befutott a konyhába, fogta az egyetlen fellelhető kancsót, tele engedte vízzel, majd a két idiótára zúdította.

A meglepetéstől elengedték egymás nyakát, majd hörögve átkot zúdítottak Évára, nagy egyetértésben.

Aztán, mikor kitörölték szemükből a vizet, akkor látták, hogy ki volt az a bátor, aki megakadályozta, hogy megfojtsák egymást. Hiába, nincs szebb a csendes fojtogatásnál.

Mivel Évát sokan tisztelték a higgadtságáért, empatikus viselkedéséért, már kérték is a bocsánatot, aztán takarodtak, ki, ki a maga szobájába.

Közben megélénkült az egész emelet, hisz sokan indultak dolgozni.

Éva csendben lépett be a szobába, mert a lányok még minden bizonnyal alszanak, Marika pedig már elment.

De tévedett, mert Lili, és Kati is ébren volt már, épp kávéztak, és a szobában cigiztek. Persze, ez egyiküket sem zavarta, hisz mind a négyen éltek ezzel a szenvedéllyel. Csak akkor lett volna probléma, ha a szálló vezetői rajta kapják őket, mert a szobában tilos volt rágyújtani. Volt is minden ilyen bűnözés után nagy szellőztetés, légfrissítő, parfüm, és miegymás.

Ő is öntött magának még egy kávét, majd rágyújtott, de előtte kulcsra zárta a szobaajtót, nehogy meglepjék őket.

Elkezdődött a napi rutin, ki dolgozni, ki csavarogni indult, voltak, akik otthon maradtak, vagy azért, mert nem volt munkájuk, vagy délutánosak voltak, vagy pedig mint Éva, és Lili is beteg, és így nem tudnak dolgozni.

Épp azon töprengtek, hogy mit főzzenek, hogy mindenki jól lakjon kevés pénzből, mikor kopogtak az ajtón, és már nyílt is, az egyik szociális munkás lépett be, Lilit kereste.

• Lili akkor ma megy az orvoshoz? Kérdezte..
• Nem tudom,  (válaszolt Lili) – Egyedül nem szeretek menni. Ha Éva eljön velem, akkor megyek.
• Ugye tudja, hogy a pszichiátriára kell mennie, mert nem maradhat itt a szállón, ha nem kezelteti magát.
• Én nem vagyok bolond! (háborgott Lili) Én látom a sátánt, és beszélek is vele, csak senki nem akarja elhinni. Istennel is szoktam beszélgetni, azt meg elhiszik.

Van benne igazság, mosolyodott el Éva, de nem mondta ki hangosan. Hisz Lili tényleg beteg, kezelésre szorul. Van probléma szegénynek a fejében, de nem tehet róla.

• Hány órára kell menni, (kérdezte Éva)
• Délután három órára van időpontja, kérem Éva, kísérje el, másra úgy sem hallgat.
• Rendben, természetesen elkísérem.

Na, ma megint lesz nemulass, ha megyünk, és Lilire rájön a hoppáré, gondolta Éva.

De mindegy, segíteni kell neki, és tényleg, csak rá hallgat, senki másra.

De addig még bőven volt idő, így tovább szedegették össze a főznivalót, és hozzá az edényeket, majd kivonultak a konyhába.

Ma egyszerű kaja lesz, mert szegény az eklézsia. Egy kis zöldségleves, meg paprikás krumpli, uborkasalátával, tejföl nem lesz rá, mert nincs, viszont, fokhagyma jut bőven.

Elmúlt dél, mire végeztek, csak egy karikát tudtak használni, mivel másnak is kellett hagyni helyet a főzéshez.

Lilivel nem ment sokra Éva, mert szegény nagyon izgatott volt a délutáni vizsgálat miatt.

Hamarosan megérkezett Marika is a munkából, látszott rajta, hogy nagyon fáradt. De a meleg ebéd jobb kedvre hangolta, és ő is csatlakozni akart a lányokhoz, amit Éva nem tartott jó ötletnek, de nem szólt, nem akarta Marikát megsérteni. Legfeljebb útközben otthagyja őket, ha Lilire rájön az öt perc, ami félóráig tart, gondolta.

Elérkezett az indulás ideje, persze a beutalót nem akarta Lili megtalálni, de Éva tudta, hogy hova dugdossa el mindenét, így rászólt:

• Vedd csak elő a párnahuzatodból, tudom, hogy oda dugtad!

 Nem volt mese, bár kelletlenül, de elővette, menni kellett.

Elindultak a helyi járat megállóba, majd rögtön jött is a busz, és felszálltak.

De egy perc múlva, Lili hatalmas sivalkodásba kezdett:

        -  Azonnal szálljunk le, mert fent van a sátán is, és épp felém tart, itt nem tudok hova menekülni!

Ezzel egy kis riadalmat okozott az utasok között, de hamar jött a következő megálló, gyorsan leszálltak, és így semmilyen atrocitásra nem kerülhetett sor.

Marika úgy nézett, mint akinek a tyúk elvitte a kenyerét, valószínű, hogy már megbánta a lányokhoz való csatlakozást.

Úgy döntöttek, hogy a továbbiakban, azt a két megállót gyalog teszik meg.

Hatalmas volt a forgalom nem csak az úttesten, hanem a járdán is, tolongtak az emberek, alig tudták kerülgetni egymást.

Lilit ez oly mértékben felizgatta, hogy újra rákezdte az ordítozást a sátánnal.

Rázta az öklét, és köpködött felfele, de volt, hogy épp mást talált el, nem a sátánt.

Az ékesszóló könyörgése Istenhez, és a trágár szidalmai a sátánhoz, megtette hatását, mindenki már messziről kikerülte őket, így megszűnt a tömeg a járdán, és ők szép kényelmesen sétálhattak egészen az orvosi rendelőig.

Érdekes módon, ott hirtelen lenyugodott, és be lehetett menni vele a váróba.

A kalandos út után, pár perc múlva már be is hívták Lilit a vizsgálatra.

A lányok természetesen kint maradtak, ami talán jobb is volt Marika miatt, mert rosszabbul nézett ki, mint a beteg, lehet, hogy őt ott is fogták volna. Nagyon megviselték a történtek, ilyenben még biztosan nem volt része.

Maga elé nézve, halkan mondogatta:

• Vajon mi lesz hazafele, lehet, hogy én meg sem várlak benneteket, megyek „haza”.
• Ne aggódj, nem lesz semmi gond, kap nyugtatót, itt be is kell neki venni, hazának már örömteli séta lesz az út.

Így is történt, jó, félórai várakozás után, Lili mosolyogva, gondtalanul lépett ki az ajtón, majd elnevette magát, és úgy, hogy a bent lévők is hallják, fennhangon megjegyezte:

• Ezek a bolondok, és nem én! Annyi hülyeséget hordtak össze, hogy már majdnem megkérdeztem tőlük, hogy nekik van-e sárgacédulájuk.

Éva elkérte tőle az orvosi papírt, addig, míg el nem tűnik, mint az aranyóra.

Hazafele, vidám hangulatban sétáltak a járdán, nem kellett attól tartani, hogy a sátán újra megjelenik.  Marika is megnyugodott, és már nem akart tőlük különválni.

Hazaérve, a portán azzal fogadták őket, hogy Lilit kereste egy fiatalember, és ott várakozik a társalgóban.

Arra vették az irányt mind a hárman, a lányok is kíváncsiak voltak a látogatóra, na meg egy kissé féltették is őt.

Egy csinos, a negyvenes évei elején járó férfi jött velük szemben, és látszott rajta, hogy nagyon örül a viszontlátásnak.
Lili is kitörő örömmel fogadta, majd bemutatta a fiatalembert a két szobatársának.

• Ő itt Gábor, a barátom, a szerelmem! (mondta széles, szerelmes mosollyal)

A lányok összenéztek, majd üdvözlésre nyújtották a kezüket, és bemutatkoztak.

Gábor, kedvesen, de kissé korholóan fordult Lili felé.

• Mond hova tűntél, már két hónapja kereslek, majd a frász tört ki, mert azt hittem, hogy valami bajod esett. Még szerencse, hogy egy ismerősöm látott ide bejönni, így találtam rád.

• Ne haragudj, kérlek, (szólt Lili) nem én tehetek róla. El kellett tőled jönnöm, mert a testvéred odajött, és elzavart, majd meg is fenyegetett. Azt mondta, hogy én egy hibbant, elmebajos vagyok, és neked csak rosszat teszek azzal, ha veled maradok. Összepakolta a holmimat, elvette tőlem a kulcsot, és kizavart az utcára, majd azt mondta, ha még egyszer meglát a közeledben, diliházba, vagy börtönbe csukat.

Nem is gondolná senki, hogy ez a nő, kinek csak nyolc általánosa van, és amikor tiszta az elméje, milyen magas, veleszületett, intelligenciával rendelkezik.

• Még ma kiköltözöl innen, és jössz vissza, nem hagyom, hogy bárki is elüldözzön tőlem, még a testvéremnek sincs joga hozzá! (mondta Gábor)

Éva, és Marika ezt már csak messziről hallotta, mert nem akarták zavarni a szerelmeseket.

Felmentek az emeletükre, mert lassan esteledett, és most az ő szobájuk volt a soros a takarításban. Konyhát, a hosszú folyosót, és a mosdó helyiségeket kellett rendbe tenni. Ezt minden nap más szoba végezte, és hetente háromszor, a takarító személyzet is alapos munkát végzett.

Nem akartak szólni Lilinek, hisz már Kati is otthon volt, hárman hamar elvégeznek, gondolták, míg meg nem látták a konyhát. Mintha atomvillanás vonult volna rajta keresztül, úgy nézett ki. A kövezet úszott az olajban, a tűzhely is kapott rendesen, a csempéről már nem is beszélve, amin piros paprikás lé és még ki tudja, mi nem éktelenkedett. A mosogató eldugulva, egyszóval, sokkoló látványt nyújtott!

Kati lement a portára takarítószerért, ahol már előre ki volt készítve, a sokkal nagyobb adag, mint a szokásos, hisz az ellenőrző körútját végző szocmunkás már látta, hogy milyen állapotok uralkodnak, ami erre az emeletre nem volt jellemző.

Szóltak Katinak, hogyha végeztek, akkor küldje le Évát a portára.