Harc a sátánnal

 

1

 

Verőfényes napsütés, szinte remeg a levegő, főleg az épület előtti beton szívja, és ontja magából a meleget.

 

Vagy húszan állnak kint, a tízemeletes épület előtt, melyet telibe ont a nap sugara. Általában a fák árnyékába húzódva állnak, de olyan is van, akit nem zavar a tikkasztó meleg, mert épp a sátánnal van elfoglalva, bőszen ordít az ég felé, szidva a sátánt, és figyelmeztetve Istent a veszélyre.

Egy kreol bőrű, gyönyörű nő ordít artikulátlanul, köpködve az ég felé monológja közben, csoda, hogy egyetlen köpés sem hull vissza rá.

• Isten, hát nem látod a sátánt, nem látod, hogy gúnyt űz belőled? Most akarja elfoglalni a földet, engem meg akar erőszakolni! Takarodj innen te mocskos dög, mert Isten haragja hamarosan utolér! Segíts Isten, mert mindjárt elrabol, hogy az asszonya legyek!

Vidd innen azt a rusnya képed!

Majd újabb köpések sorozata, ökölrázás, toporzékolás színesíti az átkozódást!

Momentán, úgy látszik, hogy épp senki sem figyel rá, biztosan hozzá tartozik a mindennapjaikhoz, meg különben is, épp cigivel bizniszeznek.

De ebben a pillanatban érkezik egy autó, melyből egy idősebb hölgy száll ki, és egy középkorú férfi.

A hölgy a látványtól, és a hallottaktól, szinte gyökeret ereszt, és már szállna is vissza az autóba, odaszólva a kísérőjének.

- Én ide be nem megyek, menjünk innen, ez itt egy tébolyda, bolondok lakják.

- Ha már eddig eljöttünk, menjünk be, és nézzük meg, hogy mi van belül. Szólt a férfi.

E közben, egy alacsony, szintén kreol bőrű nő megy közelebb hozzájuk, mert látja a tétovázásukat, majd nevetve oda szól!

• Ne törődjetek vele, ártalmatlan, csak épp a sátánnal viaskodik, máskor normális.

Majd nyugtatólag közeledik a köpködő, átkozódó felé, aki egyáltalán nem figyel rá, hisz a sátán épp a nyakát fogja, mert most akarja megfojtani, hogy is vehetné észre a földi halandót, ezért a nő feladja a csitítást és visszafordul, ő is az árnyékba vonul.

A hölgy, és kísérője bemennek a szálloda ajtaján, ami egy kissé nyugtatólag hat megtépázott idegeikre.

Rendes szállodai, üvegfallal leválasztott portál, több száz kulcs sorakozik a számok alatt, hárman várják az érkezőket. Szép, rendezett előcsarnok, bentebb még egy helység, számítógépekkel, asztali tenisz, italautomata, és valamikor talán konyha is volt, mert ott a kiadó pult is.

Tele virágokkal, pálmákkal, asztalok, székek, hatalmas függönyök az ablakokon, valamint mosdók, látni, hogy társalkodóként funkcionál.

 

Ez egy munkás, és átmeneti szálló, de szállodaként is működik.

Olyan emberek lakják, kik pár napra, hétre szeretnének megszállni, vagy a munkájuk miatt laknak itt, vidékről jöttek fel dolgozni, valamint azok, kik a drága albérletet nem tudják megfizetni, mert valami oknál fogva elvesztették a munkájukat, házukat, de olyan is akad, aki azért van az átmeneti részen, mert így többet tud a családjának félre tenni.

Akik rászorulnak, azokat szociális munkások segítik, újra munkát találni, és talpra állni.

Megvan már a hölgy helye is, irány a tízedik emelet, egy 4 ágyas szobába költözhet be.

Várakozás, izgalom, míg újra nyílik a lift ajtó, és mellette az ötös szoba ajtaja.

Egy kis előtér, benne beépített szekrények, és egy hűtőszekrény. A szobában négy ágy, hozzájuk éjjeli szekrény, ebédlő asztal négy székkel, szőnyeg, Tv, itt is virágok, de ez már a lakóké. Szép, tiszta, rendezett.

Mintha újra egy kollégiumba lenne, akárcsak lány korában.

A hölgy, Mária, már egy kissé nyugodtabban szemlél körbe a szobába, egy barátságos arc fogadja, majd azonnal segít neki az elhelyezkedésben.

Aztán kezdődnek a bemutatkozások, élettörténetek, az étel már az asztalon, Mária úgy érzi, hogy jó helyre érkezett, hisz nem örökre jött, csak addig, míg rendeződik a helyzete.

Akkor még nem gondolta, hogy évek fognak eltelni, mire újra saját otthona lesz!

El is feledkezik a sátánozó nőről, eszébe sem jut megemlíteni, hogy milyen élményben volt része, úgy belemerülnek a beszélgetésbe.

 

Egyszer csak nyílik az ajtó, és a küszöbön ott áll az a nő, ki a sátánnal vívta élet-halál harcát. Motyog magában, nem lehet érteni, hogy mit, észre sem veszi azokat, kik a szobában vannak!

Éva feláll, hogy bemutassa őket egymásnak, de ez nehéz diónak tűnik, hisz Lili még nem észlel maga körül semmit, most épp imádkozik.
Hagyják, hogy befejezze az imát, majd Bernadett megsimogatja a karját, és csendesen szól hozzá.

• Lili, nézd, új szobatársunk lett, mi már összeismerkedtünk, nagyon kedves az új lakótárs.

Csodák csodája, a halk szóra Lili kezd ébredezni, és érdeklődve nézi Máriát.

Mintha mi sem történt volna, oda fordul az újonnan érkezőhöz, bemutatkozik, szélesen elmosolyodik, és kedvesen érdeklődik, hogy honnan jött, egyszerre minden érdekli.

Különösen szép arca felragyog, a szemei mosolyognak, és kapja Mária nehéz bőröndjét, felteszi az asztalra, hogy onnan könnyebben lehet pakolni, nem kell lehajolni.

Ekkor a folyosóról hangos szóváltás hallatszik, férfi, és női hangok keverednek, hallani, hogy veszekednek valamin.

• Itt a folyosón, férfiak is laknak?
• Igen. (válaszolt Éva) koedukált minden emelet. Nem szabad egymás szobájába bemenni, tiltja a szabályzat, még mi, nők sem mehetünk át egymáshoz, persze, ezt azért néha meg szoktuk szegni, mert kell, hogy másokkal is beszélgessünk, és néha kell az erős férfikéz, ha valamit segíteni kell, mi pedig azokban a dolgokban segítünk, amihez egy nő talán jobban ért.

Majd lassan mindenkit megismersz, jó a társaság, még a szobaajtókat sem kell zárni, mert itt nem lopnak. (akkor még senki sem gondolta, hogy ez meg fog változni)

 

Kérdések özöne tolul Marika agyába, annyi mindenre kíváncsi, hisz egy darabig ez lesz az „otthona”.

Vajon akkor főzhet-e, amikor akar, a tisztálkodás miatt fél a legjobban, mert azért az ajtó előtt, ami szélesre van most tárva, és belátni a másik szobába, meg a folyosón közlekedőket is látja, és bizony van közöttük egy-két olyan fazon, aki nem igazán látszik bizalom gerjesztőnek.

Pokoli hőség uralkodik fent a tízediken, hisz kint 35 C fok van, de hála az egybe nyitott ajtóknak, van egy kis légmozgás, ami néha meglebbenti az ablakokon a függönyt is, így elviselhetőbb a hőség.

 

Újabb zaj riasztja fel gondolataiból, valakik takarítanak a folyosón, és ezen, vita támadt.

Az egyik lakó kissé totálkáros a maligántól, és úgy mos fel, hogy az egyik kezével fogja a falat, a másikkal pedig húzogatja a felmosót, kénytelen támaszkodni, mert különben elterülne, mint egy béka, amit felrúgnak a levegőbe. Mindenhol tócsa, és hab marad utána, szó szerint úszik a folyosó, és aki arra jár, totyog a vízben.

Persze van ordítás, szentségelés a maligánködben úszó részéről, ha nehezen is, de kinyögi, hogy tiszteljék a munkáját, a másik pedig azért ordít, mert az összes mocskot behordja a szobába.

És ekkor megjelenik Ilonka, trisót szór a már úgyis agyonáztatott járólapra, az aztán pezsegni kezd, majd fojtó gőzt is áraszt. Van köhögés, prüszkölés, káromkodás, ekkor egy kardos némber vágódik ki az egyik szobából, Ilonka menekülőre fogja, és nem érti, hogy mi a probléma.

Ezt hetente eljátssza, de nem csak a folyosón, hanem a fürdőben, Wc-ben, ahol, ha letolt nadrág szára beleér, akkor azt már többet nem veheti fel az illető, mert az alja, legalább tíz centi szélesen más színben pompázik. Megvan az ingyen batikolás.

Este hat óra, megelevenedik az emeleten az élet. Főznek, mennek fürödni, na és beindul a biznisz.

Marika is indul kifele, kíváncsi a konyhára, meg már éhes is.

Éva utána szól.

• Ne menjél sehova, mert most tele a konyha, és nem tudsz főzni, de én szívesen megkínállak vacsorával. Ott a mikro meg lehet melegíteni. Majd később együtt kimegyünk, ha már egy kissé elcsendesednek.

Amúgy is együtt szoktunk kajálni, összedobjuk a pénzt, és néha abból főzünk. Akinek nincs pénze, az is kap enni, éhesen senki sem maradhat.

Marika csak most veszi észre, hogy a hűtő tetején van egy mikoróhullámú sütő, azon pedig egy elektromos kávéfőző.

Rögtön meg is kérdezte:
- Hogy, hogy ebben a szobában van mikró, és kávéfőző is, hisz a házirendben, amit elolvastattak velem, le volt írva, hogy tilos ezeket a készülékeket használni.

• Az igaz, hogy mindenkinek nem engedik meg, de én külön engedélyt kaptam rá, ide jár a fél folyosó kaját melegíteni.

Ebben a pillanatban, kivágódik az ajtó, és szinte berobban rajta a negyedik lakó, egy alacsony, igencsak vékonyka fiatal nő, hatalmas jókedvvel, tánclépésben közeledik az asztal felé, amire már oda került a vacsora, és nézi, hogy vajon mit is lehetne enni.

Észre sem veszi az új lakót, mert nagyon éhes, egész nap nem evett semmit. Munka után rohangált, na meg valami más után is, ha az ember jól megnézi a szemeit.

Bizony néha füvezik, arra költi a keservesen megszerzett pénzét, hacsak Éva nem kéri el tőle, mert kell kaja, cigi, na meg kávé, és ezeket nem adják ingyen, és neki is kevés van, nem költheti a szobatársakra mindet.

Marika kissé riadtan figyeli a jelenetet, vajon milyen emberekkel hozta össze a balsorsa.

Éva észreveszi a riadalmát, és Katihoz, az újonnan jövőhöz fordul.

• Figyelj csak, új szobatársat kaptunk, ő itt Marika, ne tombolj annyira, mert még azt hiszi, hogy nem vagy normális.

Eközben Lili, ki eddig csendesen ült az ágyán, felállt és az ablakhoz vitt egy széket. Egy darabig csak nézegetett kifele, majd nagy lendülettel felugrott a székre, és derékig kihajolva, újra az Istennel, és a sátánnal kezdett párbeszédet. A számtalan köpködés sem maradt el, az ökölrázás is szerepelt a repertoárban. Ez így ment vagy tíz percig, és utána, mintha mi sem történt volna, újra elfoglalta a helyét, mosolygott, Katit kérdezgette, hogy merre járt.

Egyszer csak egy öblös hang harsant fel, parancsolóan próbálta a lakókat beterelni a szobájukba.

Innen-onnan hallatszott válaszul a röhögés. Megjött Pityke. Ő a biztonsági őr, pár hónappal ezelőtt, Éva nevezte el annak, és ráragadt. Valamikor smasszer volt, és úgy is próbált viselkedni a lakókkal, amit senki sem vett jó néven.

Hisz itt mindenkinek ez volt a szabályosan bejelentett lakcíme, tehát, abszurdum volt az ilyen próbálkozása.

Az emeleti dohányzóban nagyon sokan voltak, dőlt a füst ablakon, ajtón. Igazán vidám volt a hangulat, némelyek egymást kóstolgatták, poénkodtak, cigit kunyeráltak, tehát zajlott a társas élet.

Lehetett olcsó cigit, húst, gyümölcsöt venni, sőt, előre megrendelni, felírták, kinek mennyi kell, és miből. Volt olyan, ki a piacon dolgozott, és állítólag olcsón, vagy esetleg, ingyen kapott húst.

Az igazat megvallva, senki sem firtatta a dolgokat, volt, és kész.

A szükség nagyúr, mindenki elfogadta azt a magyarázatot, amit adtak. Karácsonyra még szaloncukrot is rendelhettek fél áron, mert ott, a csomagolóban is dolgozott valaki.

Olyan volt ez az emelet, mint egy nagy, család. Időnként hajba kaptak, egymás kárára szórakoztak, sok mindent megosztottak, a kétes eredetű dolgokat is.

Persze, a szabályzat tiltott minden ilyesmit, nagy botrány lett volna, ha kitudódik, de ebben nagyon összetartók voltak.

Már az 5-ös szoba lakói is, kivéve Lilit, a dohányzóban szívták a saját, és a mások által kibocsájtott nikotint, halmozva az élvezeteket. Az új lakót mindenki körül vette, és kóstolgatta. Itt elemében érezte magát Marika, a szópárbajt nagyon szerette, és az igazat megvallva, előnye is volt, magasabb iskolázottsága folytán.  Aztán ismét megjelent Pityke smasszer, ki árgus szemekkel kereste az italt, amit nem volt képes megtalálni. Senki sem annyira hülye, hogy nyíltan fogyassza, na, és az, az egy dolog volt, amit nem osztottak meg egymással, mert egyedül is meg tudták inni.

Mindenki csípőből utálta a szegény smasszert, amiért ő nagyon megdolgozott.

Az volt az életeleme, hogy megkeserítse a lakók életét, a lakóknak pedig az, hogy letörjék minden tekintélyét a szálló vezetői, dolgozói előtt.

Azt nem tanulta meg az idióta, hogy a kibaszósdi, társasjáték.

Hihetetlen arroganciával rendelkezett, felsőbbrendűnek képzelve magát, pedig a műveltsége sok kivetni valót hagyott maga után.

A közepes termetűnél kissé nagyobb testalkatú emberke, olyan kihúzott testtartással közlekedett, mint aki karót nyelt, és, ha nem lett volna neki muszáj, a földre sem lépett volna le!

Az ott lakókat még embernek sem nézte, neki csak darab volt mind, amit többször közölt is az emberekkel.

 

Már éjfélre járt, de a folyosó, és a társalgó tele volt a lakókkal, nem tudtak aludni a nagy meleg miatt.

Pityke ő smasszersága, végig ment a folyosón, és személyigazolványt kért a lakóktól. Volt oltári röhögés, amire az volt a válasza, hogy mindenkit úgy írt fel, hogy jellemezte a kinézetét, még jó, hogy fotót nem készített.

Persze semmi sem lett belőle, mert ez akkora túlkapás volt a részéről, hogy a szálló igazgatónője is körbe röhögte.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.