.

Valamikor réges-régen egy kicsi faluban élt egy szegény ember, és egy szegény asszony. Olyan szegények voltak, hogy még a koldus is megsajnálta őket, és odaadta egyetlen fillérkéjét, amit aznap kapott az utcasarkon.

Valamikor réges-régen egy kicsi faluban élt egy szegény ember, és egy szegény asszony. Olyan szegények voltak, hogy még a koldus is megsajnálta őket, és odaadta egyetlen fillérkéjét, amit aznap kapott az utcasarkon.

Sokszor napokig koplaltak, mert nem volt, mit enniük. Ennek ellenére nem ez fájt nekik legjobban, hanem, hogy soha nem volt gyermekkacajtól hangos a házuk. Mindent megadtak volna egy aprócska fiúcskáért. Nyári esténként kint ülve a ház előtt a padon, gyakran ábrándoztak egy aranyos, kétszemű pulyáról, amely megédesíti életüket.

A férfi elképzelte, hogy majd megtanítja fiát mindenre, ami csak szükséges az élethez. Együtt mennek a mezőre dolgozni napszámba a nagyúrhoz. Felesége meg szebbnél szebb ruhácskákat varr a fiúnak.

Így álmodoztak nap, mint nap minden este a ház előtt. De minden egyes alkalomkor rá kellett jönniük, hogy mindez csak álom. Amint felállnak a padról és bemennek a házba, az álom elszáll a semmibe és ők megint ottmaradnak egymagukban, a semmiben.

Telt – múlt az idő. Szaladtak a hónapok, mintha kergették volna azokat. Az egyik nyár végieste is kiültek a ház elé a padra, és ábrándoztak.

Váratlanul az asszony a férjéhez fordult:

– Nézd csak, ember! Ott fent magasan az égen, mintha elindult volna felénk.

– Ugyan asszony, ne beszélj bolondságokat! Hiszen Szent Péter minden csillagot jól felszegezett az égboltra.

Felesége addig – addig erősködött, míg az ember is egy pillantást vetett az égre. Majdnem elájult a meglepetéstől. Egy fényes csillag közeledett feléjük. Nem telt bele néhány perc, és a csillag lepottyant eléjük a földre. Éppen oda, ahol ültek. A következő pillanatban egy aranyos fiúcska ugrott ki belőle.

– Itt vagyok, édesapám! Itt vagyok, édesanyám! – mondta mosolyogva.

– Óh, Istenem, milyen szép fiúcska! – kapott a szívéhez a szegény asszony. – Pont ilyen kis porontyról álmodoztam mindig.

A férfi eleinte nem akarta elhinni, hogy a Mindenható megajándékozta őket egy gyönyörű legénykével, aki a mai naptól fogva csakis az ő fia. Végre beteljesült a vágya, együtt mehetnek erdőre, mezőre, és megtaníthatja mindenre, amit csak egy embernek illik tudni.

Egy kis időnek el kellet telnie, amire megértette, hogy van egy fia.

Édesanyja tejben, vajban fürösztötte, még a széltől óvta. Minden nap kedvére valót főzött neki, hogy szép nagy legény váljék belőle. Büszkén mesélte el a szomszédoknak, hogy már nekik is van egy szépséges fiúcskájuk.

Nagy volt a boldogság a kicsiny házban. Reggeltől estig mókáztak, kacagtak. Mindenük volt az égből kapott gyermek. Ilyen csodás boldogságra még álmukban sem gondoltak.

A szegény ember, ahogy megígérte, mindenre megtanította a fiát. Édesanyja még egy szép nevet is kitalált számára. Csillagocskának nevezték el, mert hiszen a csillagokból érkezett hozzájuk.

Gyorsan pörgött az idő kereke. A kicsi fiúból hamar egy gyönyörű legény lett. Minden lány vele akarta ellejteni a táncot a búcsúi bálban.

Bárhogy is illegették magukat a falusi lányok, egyik sem tetszett. Más lány járt az eszében.

Az erdőben élt egy öreg vadász, és volt neki egy csodaszép lánya Marika. A lány olyan szép volt, hogy az erdő virágai elszégyellték magukat, ha elsétált mellettük.

Amikor a Csillagocska meglátta az erdész lányát, mindjárt beleszeretett. Éjjel – nappal reá gondolt.

Egyik nap mondta is az édesapjának:

– Édesapám, megnősülök.

– No, és ki az a leányzó, akit kiszemeltél magadnak?

– Az öreg vadász lányát szeretném feleségül venni. Amióta megláttam, mindig csak rá gondolok. Nem tudok élni nélküle. Édesapám, kérem, menjen el az erdészlakba, és kérje meg nekem a lány kezét az apjától!

A szegény embernek nem nagyon tetszett az ötlet. A vadász is szegény volt. A kicsinyke vadászlakon kívül nem volt semmijük. Fiúknak módosabb leányzót képzeltek el. Úgy gondolták, ha fiúk megnősül, akkor gazdag felesége lesz, és általa ők is jobban fognak élni.

Nem jó sül ki abból, ha két szegény ember összeadja a semmijét, mert akkor a szegénység csak nagyobb lesz.

Hiába próbálta lebeszélni a fiát, de az kitartott az elhatározása mellett. Pedig még az édesanyja is kérlelte, hogy keressen más lányt, ha annyira nősülni való kedve van. Így a szegény ember kénytelen volt leánykérőbe menni.

Csillagocska éppen azokban a napokban töltötte be a huszadik születésnapját, amikor kihirdették az esküvőt.

Senki még csak nem is sejtette, milyen egy nap ez a fiú életében, de talán még ő maga sem. Amikor a csillagokban elindították, és leküldték a földre, akkor az égiek úgy határoztak, hogy amint betölti huszadik életévét, a fiúnak vissza kell térnie. Ezért, amikor eljött ez a nap, érte küldtek egy üstököst a földre.

Nagy volt a riadalom a násznép körében. A néphit szerint az üstökösök mindig rosszat jelentenek.

Csillagocska azonnal megértette, hogy az üstökös érte jött.

Szomorúan búcsúzkodni kezdett szüleitől, apósától, szépséges feleségétől, kivel alig pár órája mondta ki a boldogító igent a templomban. A násznép könnyeit hullatta, amikor az ifjú feleség felugrott, és édesapjához lépett.

– Édesapám, adja ide gyorsan a puskáját! – mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

– Mit akarsz vele, te lány? – kérdezte tőle az öreg vadász.

– Azt csak bízza rám – mondta, és felkapta a puskát.

Egyenesen a tornácra rohant vele, és célba vette az üstököst.

Édesapjától már kislány korában megtanulta a puska használatát. Nem sokat teketóriázott, egy jól irányzott célzással az üstökös közepébe lőtt. Lett olyan nagy égi tűzijáték, hogy még a földgolyó másik oldalán is látták. Az üstökös szikrákat szórt, zengett az ég, s darabokra hullt a nem várt vendég beragyogva az egész mindenséget. A jelenlevők ámultak és bámultak. Senki még nem látott ilyet. Sokan azt hitték, hogy ez is a lakodalomhoz tartozik a finom tyúkhúslevessel együtt.

Az égieknek elment a kedve visszahívni a fiút, látván a kardos menyecskét. Inkább úgy határoztak, hogy békén hagyják őket. Többé nem is küldtek üstököst a csillagfiúért, de ha mégis véletlenül megjelent egy az égen, az is csak távolról kukucskált feléjük, ahová az öreg vadász puskájának a golyója nem ért el.

Az ifjú pár boldogan élt, amíg meg nem haltak, a szegény ember és szegény asszony legnagyobb örömére.

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!