Az Alaptörvény módosítása nyomán felállhatnak újra az önálló közigazgatási bíróságok. Akit érdekel, alább egy rövid történeti hátteret olvashat.

Magyar közigazgatási bíráskodás-történet (1848–1991)

A rendi Magyarországon a közigazgatás központi feladatait ellátó központi hatóságok (dikasztériumok) bírói fórumként is szolgáltak, a vármegyék, szabad királyi városok igazgatási és ítélkezési tevékenységet egyaránt elláttak; így 1848 előtt egyáltalán nem beszélhetünk közigazgatási bíráskodásról hazákban.

Az 1848-as változások már megteremtették a közigazgatási intézkedésekkel szembeni jogvédelem fontos feltételét, hiszen a jogegyenlőség kimondásával a korábbi idők renden kívüli elemei is igényt támaszthattak az állam nevében született intézkedésekkel szembeni bírói védelemre. Az áprilisi törvények néhány rendelkezése azonban már tartalmazott olyan szabályokat, amelyek a közigazgatás feletti bírósági kontroll elvi lehetőségét, általános kereteit foglalták magukba, de csak a kiegyezést követő években kerülhetett sor először az 1848-as törvények végrehajtására, az államszervezeti elképzelések konkretizálására.

A bírósági szervezeti törvény (1869:IV.tc.) meghozatalával a közigazgatási bíráskodás bevezetésének fontos előfeltétele teljesült: megtörtént az igazságszolgáltatás és a végrehajtás szétválasztása. A törvény előkészítése során egy bizottsági indítvány erejéig felmerült a közigazgatási bíráskodás gondolata is, de ez ellenállásba ütközött.

1883. július 21-én hirdették ki a Pénzügyi Közigazgatási Bíróságról szóló 1883. évi XLIII. törvénycikket, amely a ‘Magyar Királyi Kúria bíráival egyenlő ranggal és jelleggel’ bíró budapesti székhelyű, önálló pénzügyi bíróság felállításáról rendelkezett. A törvénycikk legfőbb vívmánya, hogy meghatározott ügykörökben először engedte meg a közigazgatási döntés ellen a bírói felülvizsgálatot. 1896-ban a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság legfelsőbb fokú bírói fórumként jött létre, két ügyszakban: általános közigazgatási és pénzügyi osztályban működött. Élén az elnök állt, aki a Kúria elnökével egyenrangú volt.

A szervezet 1949-ig áll fenn, s a Rákosi-diktatúrában megszűnt. 1949 és 1957 között a közigazgatási bíráskodás kontinuitása mindössze néhány területen maradhatott fenn. Így például a közadók jogalapjával és összegszerűségével, illetve bizonyos illetményekkel kapcsolatos jogviták tekintetében. 1957-ben, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe.) először határozott lehetőséget a bírósági jogorvoslatra olyan államigazgatási határozattal szemben, amely államigazgatási jogviszonyt hoz létre, és meghatározta felülvizsgálható államigazgatási határozatok legfontosabb eseteit.

Az Alkotmány 1989. október 18-i, az 1989. évi XXXI. törvénnyel történő módosítása megteremtette a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapját, vagyis hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, és hogy a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

Az 1991. évi XXVI. törvény a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről (tartalmilag nem önálló jogszabály, hanem három törvény módosítása) kimerítően szabályozta a közigazgatási pereket: így meghatározta a felülvizsgálható határozatok körét, illetve magának az eljárásnak a részletes szabályait, de rögzítésre kerültek az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatához szükséges konjunktív feltételek is.

(Forrás: Horváth E. Írisz: A magyar közigazgatási bíráskodás története c. tanulmányának összefoglalása – Iustum Aequum Salutare III. 2007/2. 161–173.)