"Ezúttal olyan hallgatósághoz kellett szólnom, amelyben a rokonszenvező elemnek legkisebb töredéke sem volt felfedezhető, amely a szó technikai értelmében vett ellenségekből, nagyrészt ellenséges érzelmű egyénekből állott, talán hogy még egy kis adag közönyösség vegyült a barátságosnak éppen nem mondható érzelmekbe.” Ez a visszaemlékezés nem Szijjártó Péter magyar külügyminisztertől származik az április 26-i LIBE bizottság ülésére gondolva, hanem gróf Apponyi Alberttől, az 1920. január 16-i, hazánkat széttépő legfelsőbb tanácsi meghallgatásra utalva.

98 év alatt a helyzet nem sokat változott. Most nem a győztes antant legfelsőbb tanácsa, hanem az Európai Unió egyik bizottsága viselkedett több mint ellenségesen Magyarországgal, a magyar külügyminiszterrel szemben. 2010 óta megszokhattuk már, hogy nem vagyunk az unió kedvence. Azt is láthatjuk, hogy az irántunk érzett ellenszenv kezd csúcsra járatódni most, hogy a jobboldal harmadszor is kétharmaddal kapott bizalmat a választóktól. A fő gondot és a fokozódó Orbán-fóbiát nyilvánvalóan a Soros-tervvel szembeni ellenállás generálja. De ezt már tudjuk.

Idézzünk fel néhány feledhetetlen pillanatot a mostani LIBE-ülésről! A kijelentések magukért beszélnek. A levezető elnök a tolmács szó szerinti fordítása szerint az ülés legelején azt tudta mondani, hogy „Egy óránk van erre az egészre”. Ez az „egész” nem más, mint egy ország elleni uniós atombomba bevetésének eldöntése az unió egyik bizottságában.

Tria­nonban is csupán percek jutottak a magyar küldöttségnek, és ugyanúgy, mint a LIBE-ülésen, gyakorlatilag senkit nem érdekelt a magyar vélemény. Úgy látszik, Magyarország kiiktatásának terve az uniós szavazási rendszeréből az egyetlen lehetséges megoldás, amellyel végrehajthatóvá válik az őrült Soros-terv, a migráció intézményes és jogilag megtámogatott folytatására. Úgy tűnik, egyre nagyobb porszem vagyunk a gépezetben. A bizottsági ülésen nem csupán kilógott a lóláb, hanem az egész ló vágtázott.

Judith Sargentini asszony, a vádaskodó, hazugságokon alapuló dokumentum szerzője „visszacsúszó demokráciáról, visszacsúszó jogállamiságról” beszélt. Tegyünk csak egy kis időutazást! Lassan nyolc éve piszkálnak minket az EU-ban. Előtte nyolc évig Medgyessynek, Gyurcsánynak és Bajnainak hívták a miniszterelnököt. Ennek fényében a minket támadó uniós képviselők szerint akkor demokrácia volt. Akkor volt jogállam.

Hát igen. Őszödi beszéd volt. Szemkilövetés volt. Békés tüntetők brutális megverése volt. A rendőrök drónok lettek. Új vagyontörvény volt, amely üzleti, azaz eladható vagyonná tette a maradék nemzeti vagyont. A minket most elítélő képviselők országai egyes tagjainak szép jövedelmet biztosított ez a megoldás. Sukoró meg moszkvai képviselet-eladási ügy volt. Az államcsőd határán táncolt az ország. A parlament épületét körülzárva tartotta a hatalom. Virágzott a korrupció, amit még a volt miniszterelnök is megjegyzett.

Egy ma is elérhető portál adatai szerint 2006. december 8. és 2009. április 14. között több mint száz kormány- és diktatúraellenes tüntetés volt országszerte, köztük a 2009. virágvasárnapi 250 ezer fős tüntetés, amit agyonhallgatott a sajtó. Főként a közmédia. Nos, Sargentini asszony szerint ez volt az igazi demokrácia, ez volt a valódi jogállamiság.

Vajon ennyire ostoba, ennyire gonosz vagy ennyire félrevezették? Tartok tőle, hogy az utóbbi feltevés az igaz, és azok vezették félre, akiknek a 2010 előtti magyar anarchia és állami brutalitás volt a megfelelő életelem a felszínen való maradáshoz. Persze madarat tolláról, vezetőt tanácsadóiról. Mindenesetre félelmetesnek tűnik, hogy Sargentini asszony egyben a nemzetközi tisztességes tárgyalások patronálója.

Jó lenne tudni, hogy milyen tisztességet és milyen tárgyalási metodikát támogat, mert amit a LIBE-ülésen láttunk tőle, az maga a megtestesült koncepciós eljárás. Hogy felismerjük-e? Hogyne! Nekünk, magyaroknak bőven élnek emlékeinkben a koncepciós eljárások. XX. századi történelmünket rendre meghatározták a koncepciós perek. Igen, igaza van a külügyminiszter úrnak: az ítélet már régen készen van. Mint Trianonban, mint Tóth Ilona vagy Nagy Imre ügyében. A tanú című film óta minden egyértelmű. Tán meg kellene néznie a LIBE bizottság tagjainak, hogy legalább vigyenek egy kis humort a hazug vádjaikba!

A fő vádat egyértelműen megfogalmazta az úgynevezett elsőként megszólaló helyettes jelentéstevő: a legnagyobb gond Magyarországgal az, hogy nem biztosítja a migráció során az emberi jogokat. Bár ez az állítás sem igaz, de a többi vád is mind szemenszedett félremagyarázás, ostoba, kínkeservesen kreált hazugság. A kettes számú helyettes jelentéstevő szerint a kisebbségi csoportok védelmét mindenhol biztosítani kell. Egyetértünk. De akkor, tisztelt képviselő, mi a helyzet az őshonos kisebbségek védelmével Romániában, Ukrajnában, Spanyolországban?

Gondolom, ez a kérdés teljesen lényegtelen az érintett LIBE-tagoknak. Most kizárólag az a fontos, hogy egyre nagyobbat és nagyobbat lehessen rúgni a magyar kormányba. Ha már a választásokat belülről nem sikerült megfúrni. No meg védendően Sorost. Mert Soros az „áldozati bárány”. Ez is elhangzott a bizottsági ülésen, és ennek kapcsán még odáig is eljutott a magas szintű, elfogulatlan, értelmiségi megbeszélés hazánkról, hogy az osztrák bizottsági tag legfontosabb mondanivalója a körülmetélés köré épült fel. És rögtön hozzákapcsolta az antiszemitizmus vádját.

Ennél lejjebb már nem süllyedhetett volna a LIBE. És persze teszik mindezt az európai, így a magyar polgárok által is erősen finanszírozva. Hát íme, ilyen a XXI. század elejének politikai, szakmai tisztasága, demokráciája, jogállamisága a jelenlegi Európai Unióban. Tegyünk érte a jövő évi uniós választásokon, hogy ne így legyen! 98 éve sem bennünk volt a hiba. Most sem.

Dr. Bencze Izabella

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/idoutazas-brusszelben-3044347/

Bélyegkép: Boris Vanessza alkotása