Gyarmatok és gyarmattartók - régen és most.

Mára Európa megtermelte a saját megélhetéséhez szükséges javakat. Azok a nemzetek, amelyek nem gyarmataik révén lettek nagyok, saját erejükből biztosítják népességük ellátását. Nem rendelkeznek semmiféle adóssággal semelyik Európai, vagy Európán kívüli nemzettel szemben sem.
A volt gyarmattartók viszont az "anno kölcsönvett javakat" még mindig nem szolgáltatták vissza azoknak, akiktől "kölcsönvették", sőt, tovább is kizsákmányolják őket, ahol csak lehet.
Most tömegesen érkeznek hozzánk azok, akik ezeket a "kölcsönöket" még mindig nem kapták vissza, nyomorban és elmaradottságban kénytelenek élni. Annyi erejük sincs, hogy harcolhassanak jussukért - mondják azok, akik elérik Európát. Itt akarnak igazuknak érvényt szerezni, itt akarják megszerezni maguknak az elvesztett megélhetést és jólétet. Látják, hogy Európa hová érkezett és összehasonlítják azzal, hogy ők hová jutottak.
(Most nem beszélünk arról, hogy kik és hogyan biztatták fel őket erre a összehasonlításra, és adtak lehetőséget és segítséget nekik erre a vándorútra.).

Fehéren-feketén kimutatható, mi minden szárad a lelkükön, hány országot döntöttek (és még ma is teszik) nyomorba kizsákmányolásukkal, hány nemzetet fosztottak meg természeti kincseiktől, a fejlődés és továbbjutás lehetőségétől.

Ezért tart itt ma a világ, ahol tart. Ez eredményezi azt is, hogy azok a csoportok, akik magukhoz tudták vonzani és tenyerükben tartják pénzükkel a irányítást, már minden vonalon teljhatalomra törekednek és ennek érdekében feje tetejére is állítják az egész emberiség sorsát.

Igen, a valamikori gyarmatok és gyarmattartók függőségi kapcsolata hivatalosan ugyan már megszűnt, de a valósság az, hogy talán még szorosabb, mint valaha volt.

A régi gyarmatosítást felváltotta egy másként nevezett, de elveiben szinte ugyanaz az állapot. Kizsákmányolás (gyarmatosítás) modern módon.

""Dél-Afrikában a fehér emberek alkotta kisebbség a népesség csupán 10%-át teszi ki, mégis a régió közel 80%-át európaiak uralják területi és gazdasági értelemben egyaránt – annak ellenére, hogy egy centet sem fizettek érte. Valójában az afrikaiak csak vendégek a saját kontinensükön – írja Mawuna Remarque Koutonin béke-aktivista és a Silicon Africa szerkesztője. (...)

Afrika közel 1,4 billió dollárt veszített 1980 és 2009 között a nyugat felé irányuló illegális pénzmozgásokon keresztül, amelyek magukba foglalják a korrupció által keresett pénzek áthelyezését, megvesztegetést, adócsalást, bűncselekményeket és a csempészáruk szállítását. Ez a veszteség 233-szorosa annak a 60 milliárd dollárnak, amit a nyugati országok állítólagosan évi segélyként nyújtanak Afrika számára.

Összességében az elmúlt 30 év alatt kiáramlott források Afrika jelenlegi GDP-értékével megegyezőek, és elsősorban olyan országok felelnek érte, mint Nigéria, Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyiptom, Algéria és Líbia. A felmérés konstatálja, hogy az ilyen jellegű illegális pénzáramlások manapság gyorsan növekvőek és messze túlhaladják a kontinensre érkező pénzek összegét, ezáltal súlyosan aláásva az afrikai kontinens fejlődési lehetőségeit.
Sokan érvelnek a fejlett országok által nyújtott segélyek ellen arra hivatkozva, hogy „függőséget” okoznak. Csakhogy egy olyan helyzetben, ahol az európaiak brutális eszközök által olyan vezetőket támogatnak, akik segédkezet nyújtanak Afrika kizsigereléséhez, nem függőségről, sokkal inkább modern kori gyarmatosításról van okunk beszélni. E jelenségnek Franciaország az élvonalában jár.

Míg Afrika szakadatlanul küzdött azért, hogy felszabadítsa magát az európai kolóniák sorából, Franciaország minden követ és idegenlégióst megmozgatott annak érdekében, hogy mindezt megakadályozza: Az elmúlt 50 évben összesen 67 államcsínyt hajtottak végre 26 országban Afrika szerte, amelyekből 16 egykor francia gyarmat volt. Ez alapján a puccsok 61%-a frankofón Afrika területen történt.

Végül Franciaország a függetlenedés címszava alatt egyfajta gyarmati paktumot kötött 14 afrikai ország (Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Nigéria, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon) azon vezetőivel, akik számukra is alkalmasnak bizonyultak a feladatra, hogy törlesszék azokat a juttatásokat és felépített infrastruktúrát, amelyet a gyarmati időszakban kaptak Franciaországtól. A paktum a mai napig érvényben van, számos kötelezettséget állítva az egykori 14 francia gyarmattal szemben. Vagyis ez a 14 afrikai ország pénzének évente csupán 15%-ához fér hozzá; ha ennél többre van szüksége, akkor hitelként felveheti a saját pénzét Franciaországtól – természetesen a magas piaci kamatok mellett. (...)

A paktumnak szintén részét képezi a franciák elővásárlási joga minden természeti forrásra vonatkozóan, amit az egykori gyarmataik területén fellelnek. Ezen felül a kormányoknak a francia vállalatokat kell elsőként tekintetbe venniük a megnyíló lehetőségek esetén....""
(forrás Halkó Petra . lumens.hu)

Afrika és Franciaország múltbéli és jelenlegi kapcsolata csak egy példa a sok közül. Számos európai államnak van még hasonló "együttműködése" volt gyarmataival, ahol a sápot még mindig ezek az államok zsebelik be.
És ezek az országok kiabálnak kígyót/békát azokra a nemzetekre, akik soha senkit sem zsákmányoltak ki, soha senkitől nem vettek el semmit, most is csak azt szeretnék, hogy önállóan dönthessenek az életükről.
Ez egy szerény, de nagyon határozott kérés. Ezt nincsen joga senki olyannak megkérdőjelezni, aki másokat befolyásával földre teper, fondorlattal meglop és kihasznál.
Közép Európa jogosan szól a saját érdekében, jogosan utasítja vissza a gyarmatosításnak ezt a modern formáját.
(Írásom a PolgárPortálban-fotó:lumens.hu)