Nem kíméllek Benneteket. Ezért elmesélem, hogy miért NEM megyek még egyszer választókerületbe dolgozni, szavazatot számlálni és tollakat lesni.
Nem megyek, mert 2002 után rájöttem arra, hogy a világon nálunk a legsunyibb a lappangó kommunista.

2006-ban azt hittem, hogy okultak a választók.
Ezért elmentem és dolgoztam. És szomorúan láttam, a különfélének mutatkozó, de a fideszeseket amatőr, de legalább csúfocska szűzlányként nézegető, egymással összejátszó MDF-es, és más kommunista utódpártok delegáltjait. Ahogyan kuncogva szegték meg a telefonálási szabályokat és ahogyan a vk-i elnök mindezt le sem szarta.
Nem szégyellem, de majdnem infarktust kaptam amikor kiderült, hogy nemzetem nagyobbik része beborult; agyilag gagyi, pufajkabarát kretén.

2010-ben is felkértek és mentem a fényes győzelem biztos reményében. Kicsit meglepett, hogy voltak, akik - pártállástól függetlenül - ilyen-olyan összegeket kaptak a munkájukért. Nem irigyeltem, csak néztem, mint óvatos gyalogos a barna halmokat. Kaptam viszont hideg rántott húst és kellemesen langyos kávét, amit csak néhányszor kellett átszűrni a fogaim között, hogy felmelegedjen. Utálom a langyost.
Aztán jött a szavazatszámlálás és megint majdnem infarktust kaptam. Súlyosan rosszul lettem, le kellett ülnöm, és meg kellett küzdenem a férfitól megengedhetetlen módon előtörni akaró könnyektől. Vesztettünk!
- Csakhogy! A Fideszes találkozópontra belépve hatalmas ünneplést láttam! Kiderült, hogy ahol én dolgoztam az egy olyan lakótelep volt, ahol rendőrök és katonák laktak, valamint egyéb Belső Megbízhatatlanok. (BM)
Vagyis: feleslegesen dúltam önnön keblemet.

2014-ben ugyanoda kellett mennem. De mentem.
A tanterem ajtajában össze-összepacsiztak a jobbikosok az LMP-sekkel és széleseket köszöntek a különféle vörös szarokba bújt mszp-seknek.
Bosszantott, de valamiért éreztem, hogy az összkép más lesz.
A rosszullét most, már csak otthon jött ki rajtam mert fel kellett magamnak tenni a kérdést, hogy ennyire-mennyire hülye az én sokat szenvedett népem?

Most is felkértek, de más munkát vállaltam. Olyat mint máskor is. Mentem, s megyek, házalok a listákkal.

Ma, picit hűs volt. (Valaki nyitva hagyhatott valahol egy ajtót.) De olyanoktól is kaptam aláírást, akiktől nem is reméltem.

Hálás szívvel toltam el a havat a templom körül, mert szerény ember, ennyinek is örül. Hetvenkedni meg majd április 9-én fogok!