Kalliopéhoz a szép szavú múzsához (IS) - meg a fánk
(Amikor fegyverek közt hallgatnak a múzsák)

Pedig hipp-hopp farsangolhatnának már mindenütt és küldhetnének nekem egy szakajtónyi rímet!!
De hát még kedvetlen az ember így egy hideg február eleji reggelen, a néha meg-meglátogató jókedv szabad vegyértékeit meg barbárul lekötik a hazai és a külhonokban zajló események, és megbontják sokszor a testi-lelki egyensúlyt is a hívatlan vendégekről szóló hírek, akik a böllérfesztivál helyett fiatal lányokkal böllérkednek. :-(
Hát, ha a gondolkodók közé sorolom magam szerénytelenül, akkor nekem most az alábbi a legfontosabb kérdésem a konyhai műveletek terelgetése közepette: az a sok-sok mindenféle vendég aki erre-arra járkál, hogy vajon képes-e felfogni, érti-e a vendégkötelességet? Nem él-e vissza a vendégjoggal? Mert hát azok a vendéglátók - akik oly szívesen invitálnak az én konyhámba és az én speizom kontójára - bizonyosan nem a saját cizellált konyháik kerámia lapos elektromos tűzhelyén, a személyzet által megszobrozott csülköt kívánják Pékné módjára feltálalni a vendégeknek, utána meg még meg is invitálni őket a saját (rekvirált?) házaik úszómedencéjébe befelé, vagy a házi szaunájukból kifelé a szoláriumba, pótlandó a délköri napsugarak hiányát. 
Ennél már jóval líraibb, ha az érzékeny ember nem képes érzékeny dolgokat leírni, mert felülírja lelke rezdülését a nem is olyan messze folyó történések sora. Amikor a barátainak a gyermekeit félti. Meg az itthoni sajátjait...
Oh de közel van már az a Mediterránium! A szépségét dicsérendő Múzsák (Te is drága Kalliopé) meg elnémulnak és hallgatnak még ilyenkor, farsangkor is. Mikor jöttök vissza Nimfáim, hogy szépet, lélekemelőt fuvoláznátok nekem ide a fülembe? 
No, amíg ideértek megyek és legalább sütök egy kis prózai fánkot, így farsang idején, legalább a magam által megválasztott fánkéhes szomszédaimnak :-).
 

(GundyS 20180205) .