Makray János festőművész Barátom csodálatos képéről jutott eszembe az alábbi, amikor lassan 6 éve megláttam ezt a képét egy önálló kiállításán:

A legszebb, amit kézzel kézről nyújthatott valaki. Simogató, intő, biztató, és áldó kezet rajzolt. Remélem, tudni fogjuk miként és mit cselekedjünk, ha pedig nem, akkor ez a Kéz majd felemeli az ujját és tudni fogjuk! 
Azután jegyzeteimben kutattam, hiszen emlékeztem, hogy a kéz jelentősége egyszer már megjelent az írásaim között. Az alábbit találtam:
Kéznyomok
Amikor kisgyerek vagy és homokvárat építesz, óhatatlanul keresed a vízforrást, amitől kötni fog a milliárdnyi homokszem és nem hullik szét a kezed között, hanem ha megszilárdítod a vízzel a magad gyerekes módján, felépítheted álmaid várát.
Ez az első kéznyomok egyike, s bár a homok kiszárad, szétpereg, egy picit még a tiéd, a miénk, és amíg áll a vár, addig gyönyörködtet.
Azután rajzolni kezdesz, kunyhót, fát, kósza arcú figurákat. Az évek során a megkopott sárga lapon előkerülnek a rajzok és gyermekkor másfajta kéznyomai. Az első szépírás füzet talán a ládafiából, amikor még szögletesítetted a gömbölyűnek szánt betűket. Az első kézimunka, amit majd gyermekednek megmutathatsz, hiszen ő már nem fog tudni hímezni, kötni, horgolni. Te még gyermekkorodban az Anyukád türelmes tanítgatására húztad a fonalakat, fehéreket, színeseket ,és azt hitted, hogy majd generációkig kitart az első megkötött sál, miként nagymama slingelt ágyneműjén a monogramok.
Aztán megint mennek az évek és kezed nyoma ott marad az asztalon, a konyhában, a rendezett lakásban, a fészekben, amit két kezeddel teremtettél lakhatóvá, akár egy tál forró leves szépen aranyló melegét.
És építesz álmokat. Az álomépítés eszköze ismét a kéz, hiszen hogy bármit nyújthass, adhass, annak kézzelfoghatónak kell lennie. Tedd munkád gyümölcsét kézzel foghatóvá! Legyen az egy megszegett kenyér, amire keresztet kézzel vetsz, mielőtt megtöröd az egészét. Írd le a kezeddel, hogy mit akarsz tenni aznap, amikor rád virrad. Menj a munkahelyre –ha még van- és szorgosan használd a kezedet magadért és másokért, és tökéletesen simítsd le a papírt, amire betűt vetsz , és töröld le kezeddel aznap mások gondját-bánatát. Meglásd, a kezed nyoma ha csak kis időre is, de ott marad egy félmosolyban..
És végül, de nem utoljára: áldd meg azokat a kéznyomokat, amelyek a Te kéznyomodat megtanították maradandóvá tenni. Bármit tesz az ember, gondoljon arra, hogy a nyomok nemzedékről nemzedékre szállva megmaradnak, de csak akkor, ha nem homokvárat építünk a kezünkkel.
Menjünk ma és hagyjuk ott a mai nap kéznyomát ahol csak lehet.Sok kéznyom életművé kövesedik.
(GundyS 2012)