HORTHY NEMET MONDOTT HITLERNEK
-Egy alig ismert történet és egy ritka boríték-

„Horthy náci és fasiszta volt!”

…szóval még mindig itt tartunk…

A boríték régi és német. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó németországi látogatásának emlékét őrzi a ritka bélyegzés és maga a bélyeg. A III. Birodalom részére csalódás volt a nagy várakozás, míg Magyarország betartotta a szavát.
Horthy Miklós Adolf Hitlerrel történt találkozásainak mindegyike (1933 és 1944 között) megérne egy-egy összefoglalót, de az 1938 augusztusi kieli disputa mindenképpen ott van a legérdekesebb összejövetelek sorában.

A Führer szándéka szerint Magyarországnak kellett volna az agresszornak lennie Csehszlovákia megtámadásában, hogy majd Németország is beleavatkozhasson a háborúba, de ezt a kormányzó és Kánya Kálmán elutasította (Horthy volt az egyetlen a „fegyvertársak” közül, aki Hitlernek többször is ellent mondott). Hitler nem hagyta annyiban a dolgot, újabb magyar tárgyalópartnert keresett.

Majd jött 1938. október 14-én a „show”, amikor Darányi Kálmán volt miniszterelnök majdnem szívinfarktust okozott Hitlernek.
Hogyan is emlékezik erre a szem és fültanú, Újpétery Elemér (Imrédy Béla miniszterelnök titkára)?

„Hitler csak Darányival akart beszélni. Jelen volt még Ribbentrop. Hewell követségi tanácsos, aki a német KÜM-ből volt Hitler mellé beosztva, észrevette ezt. Nyilván azt is tudta, hogy Darányi nem beszél jól németül, és hogy nem lehet tisztában a Teleki-térképek részleteivel. Kissé nyitva hagyta az ajtót, amikor ő is bement. Így láttam és hallottam mindent, ami bent történt.

Hitler először Darányinak adta meg a szót. Darányi nagyon halk hangon, itt-ott kicsit akadozva előadta a magyar kormány javaslatait a csehszlovák-magyar határ revíziója ellenértékeként. Felajánlotta, hogy kilépünk a Népszövetségből, hogy csatlakozunk az antikomintern paktumhoz, és hogy Magyarország hajlandó a német birodalommal tízéves szerződést kötni, összehangolva a két ország gazdaságpolitikáját. Hitler és Ribbentrop erősen figyeltek, Hewell jegyzeteket készített.
A német kancellár nem szakította félbe Darányit. De amikor az befejezte rövid előadását (órám szerin mintegy öt percig tartott), Hitler felugrott a székéről, és a nagy teremben fel-alá járva, megint dührohamot kapott.

A magyar vezetőket súlyosan leszidta, ezúttal név szerint is – különös hangsúllyal Kányát –, azért, mert nem mozgósítottunk Kielben. Megint gyávának nevezte az egész magyar vezetést, és – mondta – most akarjuk az ő támogatását, amikor a német birodalom már mindent megkapott, ami akart. Tehát megismételte ugyanazt, amit utolsó alkalommal ugyanitt mondott vezetőinknek. Hitler monológja – sokszor megismételte önmagát – körülbelül negyvenöt percig tartott az órám szerint, aztán kifulladt és megállt Darányi előtt. Ránézett.

Darányi nyilvánvalóan megértette a nagy részét annak, amit Hitler mondott, de nem az egészet. Pedig tudta, hogy be kell számolnia Imrédynek. Azt viszont, hogy én is hallottam mindent, nem tudta. Mint már említettem, nem volt nagyon jó németben. Talán ezért, talán zavarában összeszedte magát, és csendesen, nyugodtan ennyit mondott: "Herr Reichskanzler, nicht verstanden, bitte noch einmal" (Birodalmi kancellár úr, nem értettem, kérem még egyszer.)

A teremben olyan csend lett, hogy egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.

Hitler még vörösebb lett, megfordult, azt mondta:”Ribbentrop, machen Sie das weiter" (Ribbentrop, játssza ezt maga tovább), és kirohant a tárgyalóteremből.”

Darányiból és Újpéteryből kicsi híján kibuggyant a röhögés.
Hát, minden másképpen alakult volna a nagypolitikában, ha akkor Adolf Hitlerrel végez egy infarktus vagy egy szélütés…
Kár vagy nem, de a történelem nem ismeri a „ha” és a „mi lett volna” felvetést…

A borítékot, szintén egy jövőbeni Horthy Múzeumnak fogom ajándékozni.

Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság

Forrás:
Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon - Hét év a magyar királyi külügy szolgálatában, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1987.