Amíg én unokázok addig írt a férjem, v. Hajdú Szabolcs:
Hattyúdal nagyköveti módra…
Itt van nekünk ez a tulipános jóbarát: Gajus Scheltema néven létező hollandus, aki azért volt eddig Bolygó Hollandus, mert nagykövetként lődörgött négy-öt évenként ide-oda a nagyvilágban, s izzadságos munkával kereste a diplomaták „keserű kenyerét”. – Szegény.
Most, a napokban viszont valódi hírnévre tett szert, mert elzengte Budapesten búcsú vagy hattyúdalát, amely inkább mennydörgésre hasonlított a magyar média hőségtől pihegő elaléltságában.
Olyankor, amikor még az MSZP végvonaglása is csak komolytalan megjegyzésekre, Botka-védő gyúrtagyúakról való mélázásra hangolja megmondóinkat – kivéve a DéKás Gréczy Zsoltot, akinek mindenről Gyúrcsány, a Fletó siralmas sorsa jut eszébe.
Gajus barátunk behízelgően kappanhangján dörrent bele a 168 Óra nevű „irodalmi publikációba” úgy istenigazából belerúgva az őt évekig vendégszerető módon eltűrő magyar kormányba. A terroristák gondolkodás módját vélte felismerni a mai magyar kormány politikájában a holland I.Q.-bankár diplomata.
Mi, mezei honpolgárok, akik nem forgolódnak diplomáciai körökben, oda sem nagyon figyeltünk erre a EU-konform pofátlanságra – mert ugyan ki olvas manapság jószántából 168 Órát? (Csak kérdezem…)
De a magyar Külügyminisztérium erre hivatott ügyeletesei jelentették miniszterüknek ezt a civilizált emberek között nem igen illő bunkóságot, ami – jogosan és természetesen – ellenlépésre kényszerítette a magyar külügyminisztert. Azóta nincs nekünk nagykövetünk Hágában, s a hollandusoknak meg Budapesten, mert ennek a Gajusnak lejárt a „szavatossági ideje” – amit gyorsan be is bizonyított.
Eddig a pillanatnyilag dúló „diplomáciai csörte” vagy bonyodalom.
Nos, én jómagam olyan vagyok, mint a mérgezett egér, és ha kell, ha nem, bekapcsolom a rádiót, amely a házban uralkodó „légköri viszonyok” miatt (a jobb sorsra érdemes?) Kossuth Rádió. Éppen a garázsban szöszmötöltem szerdán déltájban, amikor bejelentkezett az obligát gyógyszer meg hasonló reklámok elrebegése után a mindennapi „rádiós kenyér”: „A Hely” című műsor, amely a „régi szép, szocialista időkből” jól ismert Farkas Erika tulajdona.
Ő immár jónéhány éve kurkássza az ország különböző helyeit, és ismerteti meg őket a (talán) odafigyelő „nagyérdeművel”. (Nincs is ezzel semmi baj, mert ez a műsor (többnyire politika-mentesen) élvezhető is. Augusztus 23-án „A Hely”, mit tesz Isten (vagy Farkas Erika sorsa) az időközben OTP-banknak eladott holland nagykövetség patrícius villájával foglalkozott. Érdekes volt a történelmi háttérrel rendelkező épület bemutatása, amely során Gajus, a kedélyes holland megemlítette, hogy a villa tulajdonosától az impozáns épületet a kommunisták (még akkori erejük teljében) elkobozták, a tulajdonos pedig, valamelyik ÁVH-ás börtönben végezte be földi pályafutását. A holland állam még jó időben (és minden bizonnyal „jó áron” – teszem hozzá) megvette. Gajus, ifjú legénykeként egy darab ideig onnan járt iskolába, mert jó szülei is diplomaták voltak. (Mindjárt ide „biggyesztem”, hogy nyugati bolyongásaim évei alatt többször szembesültem azzal, hogy a különböző országokban a diplomácia gyakorta „száll apáról-fiúra”.)
Így Gajus karrierje sem „ördögtől való”. Gajust nem nagyon zavarta mondókájában a holokausztra igencsak emlékeztető kis megjegyzés az eredeti tulajdonost illetően.
No, de sebaj, mert ezt követően vidáman mesélte, hogy a „pakisztáni missziója” után, amit biztonsági okokból holmi konténerekben szolgált le, ő maga kérte kinevezését Budapestre.
Miért? – Mert Ő egy elkötelezett európai, aki mindent elkövet az EU erősítésén! Éppen ezért akart Budapestre jönni, mert úgy vélte, itt nagyon sok teendője lesz az akkoriban kormányon lévő párt embereinek jobb belátásra valórábírásában. Igen zavarta a kormány EU-ellenes durcássága, amit minden erővel szeretett volna megtörni. Farkas Erika kedvesen megkérdezte, hogy sikerült-e a kitűzött célját elérni? Szegény, sorsverte Gajus töredelmesen ismerte el, hogy ezen a téren nem jutott sokra.
De mára már összecsomagolt, még a zongorát is elvitték már, s ő hamarosan hazamegy – nyugdíjba.
Itt bukik ki a magyarázat a minapi, lehetetlen kijelentéseire. Karrierje legvégén a bevallottan liberális világnézetű, européer diplomata négy? évi budapesti ügyködés után a vert hadak érzésével vonul vissza saját kis Waterloo-járól, Budapestről. S ki a bűnös ebben? Hát a Zorbán meg a megátalkodott, terrorista kormánya. – Ilyen egy EU-konform hollandus hattyúdala!
2017. Augusztus 26. vitéz Hajdú Szabolcs
Nagyon jól tette külügyminiszterünk, hogy nem nyelte le a sértést, amivel hazánkat gyalázta ez az un. diplomata. Nem tudom, hogy ezeket nem készítik fel arra, hogy az őket fogadó országban miként kell viselkedni?!