Mindennapi büszkeségek

Ma két, de egy tőről fakadó büszkeséggel találkoztam. Anyai büszkeségekkel. Az egyik Édesanya kiváló tanuló fiát ma avatták jogászdoktorrá, a másik Édesanya fia pedig az egyik elismert tervezője volt a tegnapi világbajnoksági gálára kreált fényjátéknak. Én is büszke vagyok a barátnőimre és büszke vagyok a gyermekeikre. Büszke vagyok a Velük való ismeretségre.
Én úgy gondolom, hogy a büszkeség – aminek annyi, de annyi fajtája van- alapvetően egy nagyon pozitív érzés. Persze, nem az önzésből fakadó hiúságokra gondolok, hanem az örömteli büszkeségre..
Gondolok az Anyára, aki büszke magára, egyszerűen csak azért mert anya. Lehet is minden anya büszke, hiszen a közmondás is úgy tartja, hogy az Isten nem lehet ott mindenhol, ezért teremtette az anyát. Hát hogy ne lenne ez egy nagyon fontos és éppen ezért büszke szerepkör? Hiszen ő nevelte Emberré a gyerekét.
Aztán a gyerek is büszke a szüleire, mert egyenességet, becsületet, példát látott és benne élnek a szülei ő meg benne él majd az ő gyermekeiben. Ez is fontos küldetés, amit a méltóvá válás büszkesége kísér.
Aztán büszkék vagyunk, ha képesek vagyunk otthont teremteni a Szeretteinknek. Büszkék vagyunk, ha egy nagy és nehéz feladatot megoldottunk. Arra is büszkék vagyunk, ha a bánatot sikerül embertársainkból kiűzni és örömet csalnunk a lelkükbe.
Ezek nagyon is kézzel fogható mindennapi büszkeségeink. Igen, a mindennapi ember mindennapjait kísérő természetes büszkeségek.
Vajon a nemzethez tartozás büszkeség érzete is természetes manapság? Vajon ez miért nem egy szokványos mindennapi büszkeség? Vajon ez miért nem adatik meg mindenkinek? Vajon a rideg ráció és/vagy a haszonelvűség trónra ültetése miért öli meg az egyesítő hazaszeretetet, a nemzeti öntudatot és a nemzeti büszkeséget?
Jó, hogy itt a világbajnokság. Remélem a sikerek a példaképek majd erősítik – legalább is egy picinykét - a nemzeti öntudatot, a nemzet önbizalmát és a nemzeti büszkeséget.
„Magyarok! .... A lehetőség eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen… Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll… Gondolkodjanak távlatokban!” (Dalai Láma 2006)