2017.01.29. 19:03, Adalberto - Apáti Kovács Béla
Apáti Kovács Béla
Béka idegen nyelvet tanul
─ Szeretnék valamilyen idegen nyelvet tanulni. Manapság nyelvtudás nélkül nem lehet létezni. Nekem is jól jönne, ha sajátomon kívül tudnék egy másik nyelvet is – brekegte a béka egy nádassal benőtt tó partján. – Csak azt nem tudom, melyiket válasszam.
Fogta magát, elugrált a közeli faluban, és ott a baromfiudvarban megkérdezte a tyúkanyót:
─ Tyúkanyó, melyik nyelvet érdemes megtanulni egy békának? Kérlek, segíts! Nagyon fontos lenne.
Tyúkanyó szomorúan a békára nézett, majd fejét rázva mondta:
─ Jaj, aranyoskám, ha én ezt tudnám, akkor nem itt lennék. Javaslom, menj a hosszúnyakú gúnárhoz, az már sok helyen járt az életében. Bizonyára ezt is tudja.
Sajnos a hosszúnyakú gúnár is tanácstalan volt. Igaza volt tyúkanyónak, járt ő a baromfiudvaron kívül is. Messzi város piacáról érkezett ide egy fonott kosárban még kicsi libuska korában. Ennek ellenére, nem tudta, melyik a legjobb nyelv a világon. Azért, hogy a béka útja a baromfiudvarba ne legyen hiába, azt javasolta, keresse fel a vén erdei baglyot. Őkelme a környék legokosabb állata, kell tudnia ezt.
A béka kénytelen volt elugrálni az erdőbe, és felkeresni a vén baglyot. Az öreg madár szívélyesen fogadta, még egy pocokkal is megkínálta. Természetesen a béka ezt nem fogadta el. Udvariasan megköszönte a felkínált eledelt, majd rátért jövetelének a céljára.
─ Tetszik tudni, bagolyapó, idegen nyelvet szeretnék tanulni. A mai világban szükséges egy vagy két idegen nyelv tudása. Legyen szíves, mondja meg nekem, melyiket érdemes megtanulni!
A vén erdei bagoly hosszasan gondolkodott. Még a homlokát is összeráncolta, mire végül kibökte:
─ Tanuld meg a gólyanyelvet!
─ Gólyanyelvet? – csodálkozott el a béka. – Miért éppen ezt a nyelvet?
─ Azért édes fiam, mert a gólya egy költöző madár. Minden ősszel útra kel. Több ezer kilométert repül, hogy átteleljen. Tavasszal meg visszajön a költőhelyére. Vajon tudod-e, hány és hány országon repül keresztül? Nyelvét mindenhol megértik. Ha nem így lenne, akkor hogyan tudna ilyen messzire repülni? Javaslom, ha idegen nyelvet akarsz tanulni, feltétlen sajátítsd el a gólyáét. Meglátod, nagyon hasznos nyelv.
A béka illően megköszönte a tanácsot. Az erdőből azonnal egy könyvesboltba sietett, ahol vett egy nyelvkönyvet. Még azt sem bírta kivárni, hogy hazaérjen, már az úton tanulni kezdte a gólyanyelvet.
Nem volt könnyű. A gólyák egészen másképpen beszéltek, mint a békák. Ennek ellenére szorgalmasan tanulta a nyelvtani regulákat, szavakat. Éjjel – nappal csak az új nyelv járt az eszébe. Reggel már azzal kelt, hogy gyakorolta, amit tegnap megtanult. A sok tanulásnak meg is lett az eredménye. Nyár vége előtt végzett a nyelvkönyvben található leckékkel.
A béka úgy érezte, már mindent tud. Igaz még gyakorlatban nem próbálta ki. Nagyon kíváncsi volt, hogy a gólya is megérti-e, amikor megszólal a nyelvén.
Szerencséje volt. Igaz, a gólyák már készülődtek a hosszú útra, gyülekeztek egy nagy rét közepén, de még nem indultak el.
Elhatározta, hogy szóba elegyedik velük. Magabiztosan elugrált a rétre, s kiválasztott egy öreg gólyát, gondolván egy korosabb madár türelmesebb és megértőbb lesz egy nyelvtanulóval, mint egy fiatal.
─ Mit akarsz? – kérdezte a gólya, amikor a béka a hosszú, vékonylábánál téblábolt.
─ Kedves, gólya, - kezdte kissé zavartam – megtanultam a nyelveteket, szeretném kipróbálni gyakorlatban is. Ugye levizsgáztatsz gólyanyelvből?
─ Sajnos már öreg vagyok, és valószínű, hogy ez lesz az utolsó utam Afrikába. Jer, közelebb, hogy jobban halljalak! – mondta a gólya.
─ Nagyon szívesen – válaszolta a béka és egészen közel ugrott a piros csőrű madárhoz.
─ Így már jó. Egészen jó – vigyorodott el a gólya, és egy ügyes mozdulattal bekapta a békát, aki hiába kapálódzott nem tudott szabadulni. Szinte egy pillanat alatt eltűnt a madár begyében.
Távolban békák leskelődtek, vajon, hogyan sikerül nyelvvizsga. De amikor látták a szörnyű tragédiát az egyik lemondóan megjegyezte:
─ Ezért nem érdemes idegen nyelvet tanulni.
Aranyos..köszönöm szépen!