"Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó és akár otthon szenved némán az idegen uralom alatt, akár kiüldözötten keres magának és családjának fedelet, meg falatot széles e világon: temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis ezért dolgozzék, meg imádkozzék. Ez a cél mindnyájunk közös, szent célja: Magyarország felszabadítása." (Horthy Miklós)

TISZTELETBESZÉD-ÉS ELHÍVÁS- VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS 148. SZÜLETÉSNAPJÁN

Emlékezésem elé:

Ennek a rövid írásnak az a célja, hogy megemlékezzen egy példaadó derék magyar férfiról és „felébresszen” valamennyiünket. Én csupán az időben előttünk járók tapasztalatait osztom meg veled, lelkesítelek, nemzeti öntudatot plántálok és tanulok tőled, hogy én is taníthassalak. Persze nem sok az, amit adhatok neked, de én azt mind neked adom. Még a sorsodat is vállalom: „Ki magyar földön nagy sorsra vágyik, rokkanva ér el éjszakáig”.

Nem mondok neked újat akkor, ha azt mondom, hogy nálunk a nemzet nagyjai közül sokan önfeladásba, öngyilkosságba, orvhalálra, hazájuk elhagyására, idegen országok száraz kenyerére, vagy kivégzőosztag elé menetelésre vannak elrendeltetve; Imre herceg, Zrínyi, Mátyás, Dózsa, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Horthy és mind a többiek...

…és ez a mában sem változott, az eszközök alakultak át, nem a tendencia: Decretum; Ugros eliminandos esse, azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak!"

Aki a mai Magyarországon tesz, és használni kíván a magyarnak, ne számítson a nagy elődöknél jobb sorsra! Nem lesznek dicséretek és nem lesz tapsvihar: csak feladat és munka lesz. Ne vagyonért, világi javakért vállald a sorsközösséget a magyarért, hanem magadért, a családodért és mindannyiunkért!
Hogy ez nehéz sors, hogy ez nehéz feladat? Meglehet, de elbírod! Magyarnak teremtett meg az Úristen, dolga van veled. A cipekedés meg a tettre váltás a te dolgod!

Nyakunkon a migráns-áradat, az új megszálló erő. Igyekezz: „Itt tenni, tenni kell!” És tudd! Ha majd menni kell, én és az őszülő halántékú bajtársaim veled s érted menetelnek majd!
…tanulva a régiektől!

EMLÉKEZÉSEM:

Amennyiben Horthy Miklós életpályáját kívánjuk –a hely-időhiány miatt és kifejezett kérésre- röviden modellezni, akkor az egykori kormányzó életét négy időszakra oszthatnánk:
1) Gyermekévek, iskolák-Kenderestől, Debrecenen, Sopronon és Fiuméig vezetve.
2) Horthy Miklós a tengerész (1886-ban avatták tengerész hadapróddá) –világutazó, Otrantói -hős, I. Ferenc József szárnysegédje, a Monarchia flottájának főparancsnoka, majd 1918. október 30-án IV. Károly király parancsára ő adja át a flottát a délszláv Nemzeti Tanácsnak.
3) Horthy útja a kormányzóvá választásáig (1920. március 1-én, 141 képviselő szavazata közül 131-et kapott, Apponyi Albert 7-et és három szavazat érvénytelen volt) és 1944. október 16-a, a kikényszerített lemondása és a német fogság.
4) Emigráció (amerikai fogság, Nürnbergi-perben való tanúkihallgatás, bajorországi négy esztendő és a portugáliai Estoril a végállomás, ahol 1957. február 9-én adja vissza lelkét teremtőjének).

…most, hogy a fentiekben leírt négy időszakot visszaolvasom, magammal is vitába szállok; létezik egy ötödik terminus is-bár az csak a kormányzó halála után!- 1993-ban hamvai hazakerültek és szülőhelyén, Kenderesen nyugodhat az egykori államfő...

Egy 91 évvel, ezelőtti újságcikkel - ami ugyan a névnapjára íródott, de nagyon kifejező-szeretném folytatni a méltatásomat. 91 esztendő, de én mégis azt mondom, hogy Horthy Miklóshoz hasonlatos nagy karizmával bíró államférfiúra lenne szüksége ennek a megcsonkított, kirabolt, kivéreztetett országnak!

„…A magyar történelem kiemelkedő katonaegyéniségei, akár Árpád fejedelemtől kezdve a törökverő Zrínyi Miklósig, vagy Hunyadi Mátyásig, a nemzeti nagy közösségen kívül családfői voltak egy szűkebb közösségnek a harcosok a hadsereg közösségének. Nem csak vezére volt mindegyik, hanem atyja is minden egyes katonájának- éppen úgy mint a ma a magyar katonaeszmény daliás megtestesítője vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk, akinek most ünnepli névnapját az ország.
Nem bíbor és selyem volt a bölcsője, hanem a nagy magyar Alföld, amelyet egykor tenger borított- a Kárpátok- övezte, bölcső, amelyet a fölkelő és lemenő nap bíbora s a búzakalászok selyme ölelt körül. A tengerek hősének nyílegyenes és tündökletes katonai pályafutását mindenki ismeri.

A háború végén a fiatal ellentengernagy már a flotta parancsnoka. Az összeomlás után világlik fel előtte küldetése. Nem a világháborúnak egyik legszebben dekorált, magas rangú tisztje, nem a monarchia flottaparancsnoka és nem is az otrantói hős,hanem a kenderesi földbirtokos,a magyar úr,a küzdelemre hivatott és vezérnek teremtett magyar férfiú megy el Szegedre,hogy vállalja-akkor úgy látszott –semmiből a magyar nemzeti hadsereg megteremtését. Kétségtelen,hogy történelmünkben a kiváló katona-, vezér-egyéniségek egyszersmind kiváló szervezők is voltak . De az is kétségtelen, hogy a nemzet olyan embert kívánt mindig a maga élére,olyan embert kívánt mindig vezérnek,aki az ő vére s akit maga közül,a maga fajtájából a legkülönbnek láthat. S történelmünk azt is mutatja, hogy széthulló időkben vagy gyönge uralkodó idején a nemzet a főurakra, de még inkább a gyökeresebben hozzátartozó nemességre támaszkodhatott.

Íme, Horthy Miklós föllépésének idején, a nemzet vérével egyvér férfiú hivatástudata és a nemzet öntudata óhajtása összetalálkozott. A fehértollas vitézeinek élén a hadseregével bevonuló Fővezér nem csupán az erőt és tekintélyt képviselte, hanem ő – nemzetéből kiválasztott - a nemzet fenntartó ösztönét és akaratát. S akik mögötte felsorakoztak, megmutatták, hogy abban a pillanatban a rend és fegyelem formázza soraikat, mihelyt lelkükben a példakép szeretete ég – belsejüket újra az ezeréves eszmények hevítik s önmagukba, igazságukba vetett hitük rendületlen, mihelyt erős kezébe tiszta fegyverét emeli előttük, aki vezérli őket.

Nincs a magyar társadalomnak olyan rétege, amelyik ne érezte volna magán Kormányzó Urunk kitüntető figyelmét, amely ne érezte volna magán gondoskodását. De legközelebb szinte személyes kapcsolattal közelinek, katonái érezhetik magukhoz. Ezek az egyszerű parasztgyerekek, a föld fiai, attól a pillanattól kezdve érzik magukat egész embernek, amikor Horthy Miklós katonájának nevezhetik magukat. Szívükben a szeretet rajongásával, ajkukon a tisztelet áhítatával emlékeznek róla s ahányszor nevét kiejtik, ez mindannyiszor újabb fogadalom, amely a legfelsőbb Hadúrnak tett esküjükhöz fűzi őket. Ércvonású katona arcát, délceg testtartását kiről mintázza a magyar honvéd? Egy mozdulata, ahogy a nyeregbe pattan, legendás mélységekig nyúló ősi, öntudatlan emlékezéseket érint meg minden katonájában. Az erő és a méltóság, amely lényéből, magatartásából árad, átsugárzik minden fiára, a hadsereg minden vitézére. Tudja mindegyik, hogy veszély idején a harcmezőn, vagy sebesülten a kórházi ágyon, vagy béke idején a nagy gyakorlaton, úgy szólítaná meg őt, az együttérzésnek azzal a melegségével, amelynek gyökere régmúlt honfoglaló idők bajtársszövetségéből ered. Tengerhez szokott sas tekintete mögött, amely aggódó gondoskodással ott függ még a katonáival telt, ki tudja merre robogó vasúti kocsikon is, nem nehéz felfedezni a szeretetet.

Nem nehéz fölfedeznie és éreznie bárkinek ezt a szeretetet akkor sem, ha lelkével a Duna fölött magasodó királyi Vár felé tekint. A tengernek zúgása után egy folyam hullámainak mormolását hallgatja ott a tengerek hőse. De ennek a folyamnak a hullámai népek sorsát hordozzák. Sárga habjai időben és térben felemelkedő s elmúló népek történeteit görgették elő, görgették alá,- vizének homályos tükrében nemzetek láthatták felragyogni és elködösülni álmaikat. Gondviselésszerű, hogy a magyar sors küldötte, aki lát a hullámok tükrözésében, aki ismeri a vizek beszédét: a Tengerész.
Egyetlen és igazi vezérünk névnapján (születésnapján) hódolattal hajol meg az ország egész népe. Isten éltesse az emberi kor végső határáig!” /Részlet-Vasárnapi Újág, 1925. I. évfolyam 30. /

Imádkozzunk:

„Magyarok istene
Magyarok istene tekints e szép népre
Kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'
//:Szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást
Derítsd e szép népre békesség hajnalát://”

-zcsf-