PÓKHÁLÓBAN

Átlátszó lebegésben, mint egy álmot
úgy szőném az élet-pókhálót,
de jaj, mikor úgy szakad félbe,
mint a sóhajtással az életbe
taszított riasztó remegés,
mi nem csillapodik, mint hullámverés
a meredek sziklaszélen.
Ha ekkor megállsz és visszanézel
hasadt és bántatlan szálakat térképezel
és rájössz, hogy a fennakadt feleletek
áldozatként úgy szenvednek veled,
mint pókhálóba zuhant elnémult legyek,
kikre a végítélet így rendeltetett.
Ezernyi pontból font fonálon függtél.
Kérdések százain is átvergődtél,
mint zsúfolt vonatokon, melyeken életutazol,
és a távolba futó sín téged is bevonszol
egy vastag és téphetetlen kötélbe,
mint a végső állomás utasterébe.
A hálóban már messze nem te fonsz
már semmit sem tákolsz, csak trónolsz
és a semmiből semmit nem alkotsz,
mert időtlen ideig ott csüngesz mereven,
és mint zsákmányolt préda némán elenyészel.

(GundyS 20160404)

EGYÜTTÉRZÉS

Nem vagy egyedül!
Mondd el csak egyszerűn
ha sötét a pillanat
mikor rád tör a bánat.
Én együtt érzek veled
és kitöltöm a vigaszteret
mint panasz a Siratófalban a követ,
és küldöm az üzenetet.
Hogy könnyítsem szenvedésed
vigasztallak és emlékeztetlek
Arra, ki azt üzente: „Ne féljetek!”
Mert ez volt az utolsó emberi szó,
a biztató és a gyógyító
és tudom, hogy Neked is sikerül,
mert tudod, hogy nem maradsz egyedül!
A szeretet segít a túlélésben,
a meghallgatás a cselekvésben,
mert megérinti a lelkedet
és méltósággal elengeded
az összes pusztító keservet.
Az együttérzés fájdalmat enyhít
s a baráti ölelés mindenen átsegít.

(GundyS, 20160303)

Kel Jutka olvassa fel Dr, Gundy Sarolta verseit