Egy ávós testamentuma
Katalin Patakfalvy Kézdiné·2016. március 30.

„Ma már csak emlék, a szíven átfutó, bolondos emlék…” énekelhetnénk  Ákos Stefivel, mivel már öregek vagyunk. De hogy mi a különbség a zöld parolis ávós és a kék között, azt meg kell magyaráznom, mert még sztálinistának nézhetnétek engemet is. Pedig tiszta vagyok, mint a karácsonyi hó!  Ezt mondta Pukedli elvtárs már abban az időben, amikor tehát már viccelődni lehetett, azaz adomázni, hogy mármint ugyanis mi a bizonytalanabb a Szovjetunió jövőjénél? Mi tudjuk a választ, mi negyven-ötvenvalahányasok: hát a Szovjetunió múltja. És ezért már nem vittek el az ávósok.                                                                                                                 

Azt is mondta ott még a múlt század kilencvenes éveiben Pukedli elvtárs, hogy: De résen kell lennünk ám, mert még bennünk is lehet hiba, példának okáért a pontatlan fogalmazásban. Tehát röviden és szinte tőmondatban (plusz egy-egy tárgy, stb.): „a kék verte a parasztot, söpörte le a padlást... a zöld lőtte le a határon a disszidenst...” Ebből is láthatni, hogy én, kemény legény hírében álló öreg legény egyáltalán nem tartoztam az elbocsátott légióhoz. Én zöld voltam, s hogy jól viselkedtem – ha netán valami igazoló eljárás jöhetne - , arra ékes bizonyíték, hogy elő is léptettek, tiszt lehettem, amit minden érdem nélkül csak nem tettek volna, ugyebár?                                                                                                                                                

Ez is csak emlék – gondolta évtizedekkel később ifjabb Pukedli, aki azóta elvtársból (vö. MSZP és Buci Gyuri esete) elvtelentárs vagy eleventárs lett, s eszébe jutott az is, mit már nem közvetlenül nagyapjától tanult: a megelőző csapás. Vagyis hogy legjobb, ha magad kened magadra a saradat. Régebben az ötvenes években ezt önbírálatnak hívták. Ha te közlöd azt, ami úgyis kiderül rólad, máris előnyben vagy. Futó fedezi Bástyát, sáncolhatunk. Vagyis eleventársi erővel neki a nép ellenségének, aki jelenleg (2016), a miniszterelnök, s diktatórikus serege.   Tehát Pukedli családja kissé foltos. Nevezett tehát azért közli most ezt, mert nem akarja, hogy a kormányközeli sajtó hozza nyilvánosságra. Megfogalmazása szerint nagyapja kemény dolgokban vett részt az ötvenes években, de résztelekbe nem bocsátkozott. Másutt azt mondta, ávós volt, de zöld parolis, vagyis a jobb fajtából. A bátyjáról is beszélt. Elmondta, hogy testvére jelenleg is börtönben van, egy kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt ül. A Klubrádióban azt mondta, hogy azért közli ezeket a nyilvánossággal, mert már így is lejárató kampány indult ellene - olvasható a rádió honlapján. (Népszava Online)                                                                                                                      
Azért a derék alkoholisták tudhattak valamit, s mikor bensejében megszólította derék nagyapját, elhangzott a - mit tetszik parancsolni - kérdése, kész is volt a válasz: Mindegy, csak erős legyen és ártson! Hogyan? Magasan kell licitálni, mondta volt az öreg Pukedli még, mert ha blöffölsz is, nehezebben hiszik, hogy blöff. Társakat pedig mindig találsz, hiszen elégedetlenek mindig is voltak, s vannak is. A nép egyszerű, rabságban senyvedő  fiai (iskolákban dolgozók esetén inkább lányai), az éhségükben éhségmenetbe szédülők, az elnyomottak, a túlórára kötelezett napszámosok, a Nemzet napszámosai, pedagógusok, s nem pedagógusok, s tudják, hogy Lobogónk Petőfi, most aztán itt az idő (remélem, mindenki előre állította az óráját), s aztán egyeztetni, mert egységben az erő, nem kell itt mindenféle több párt rendszer, az is csak a diktatúra álorcája, hiszen ha igazunk van, akkor igazunk van, s minek a többi burzsoá duma, még szerencse, hogy nem adtuk vissza a gyárakat, hanem eladtuk.  A rohadtak persze államnak álcázva rohadt korrupt bandájukkal visszavásároltak egy csomót, mint elektromos művek, vízművek, csatornák, de sebaj. Ha visszajövünk, akkor ismét rend lesz.                                                                                                                                                            
 

Idáig hevült Pukedli elvtárs nagyszerű nagyapja emlékén és segítségével felingerülve, megindulva, majd zászlót bontott. Április negyedikén pedig megindulunk, ha Szanyi elvtárs is velünk, hát ki ellenünk?                                                                                                                                   
Így jutott el Pukedli elvtelentárs a boldog idők nosztalgikus bárzongorájától a való világ rögvalóságához, s az abból boldogan sarjadó, maholnap szárba szökkenő – hiszen tavasz van - forradalmi virágzásáig. Most pedig harcra fel, kiszabadítjuk elv- és rab-társainkat, Hagyó, Hunvald, satöbbi! Éljen a forradalmi Tanács-Köztársaság!                                                                            

K. Patakfalvy